1# (Fanni)
Te és Daehyun egy őszi délelőtt sétálgattok a városban. Elég hűvös van,
de te nem vagy túlzottan melegen öltözve. Ahogy sétálgattok egymás
mellett, Daehyun mindig egy picit hozzáér a kezedhez.
Daehyun: Úgy látom, hogy fázol /megáll/
Te: Csak egy kicsit... /mosolyog/
Daehyun: Én azt akarom, hogy egyáltalán ne fázz /mosolyog, leveszi a kabátját és rádadja/
Te: Köszönöm /mosolyog/ De még egy kicsit fázok még /félénk/
Daehyun: /szorosan megölel/ Most már jobb?
Te: Sokkal... /mosolyog/
Daehyun: Szeretlek...♥ /elenged/ Nagyon Szeretlek ♥/megcsókol/
2# (Fanni)
Te és Daehyun éppen randiztok. Egy elegáns étteremben gyertyafény mellett vacsoráztok.
Te: Nagyon csodás ez a hely /mosoly, kortyolsz egyet a pezsgőből/
Daehyun: /mosoly/ Igen szerintem is! Éppen ezért jött el most annak az ideje, hogy elmondjam /megfogja a kezed/ Szer...
Majd nem tudja végig mondani, mert odajön a pincér.
Pincér: Elnézést, hozhatom a desszertet?
Daehyun: /sóhajt/ Igen, köszönjük...
A pincér elmegy, és Daehyun látszólag elég dühös lett.
Te: Mi a baj? Elmondhatod máskor is /mosoly/
Daehyun: Mindegy... /duzzog/
Te: Nem értelek, miért húzod fel magad ennyire... /kortyolsz mégegyet a pezsgőből/
Visszajön
a pincér a kezében két nagy szelet sajttortával. Lerakja elétek a
tányérokat, majd rögtön a villádhoz nyúlsz, és enni is kezded.
Te: Már megint mi a baj? /kezdesz türelmetlen lenni/
Daehyun: Semmi... /elkezdi enni a sajttortát/
Evés
közben látod, hogy Daehyun elég mérges pillantásokkal figyel téged. De
ezt te most figyelmen kívül hagyod, és sokszor rá is mosolyogsz, de ő
továbbra is dühös. Befejezed az evést.
Te: Akkor azt hiszem, hogy hazavihetnél /mosoly/
Daehyun: Rendben... /duzzog/
Lecsapja a pénzt az asztalra, majd kimentek az étterem elé. Sétáltok a holdfényes éjszakában.
Daehyun: Akkor azt hiszem, innen már tudod az utat hazáig... /megfordul/
Te:
Elmondanád,hogy mi bajod van? /kiabálsz/ A randin egész végig csak
duzzogtál, és mindenkivel goromba voltál, de legfőképpen...
/egy könnycsepp gördül le az arcodon/ ...velem! Amikor én mi rosszat
tettem ellened?
Daehyun: Semmit... /feléd fordul/ Csak hagy magyarázzam meg!
Te: Nem, nem érdekel!
Daehyun: /megfogja a kezed/ Kérlek!
Te: /elhúzódsz/ Hagyj békén! /sírva elszaladsz/
Haza
mész, ledőlsz az ágyadra és sírni kezdesz. Majd el is alszol. Másnap
reggel fáradtan ébredsz. Elmész zuhanyozni, rendbe rakod magad, majd
visszamész a szodádba. Leülsz az ágyad szélére, az éjjeli szekrényed
felé fordulva. Előveszed a telefonod és a fülhallgatód. Ahogy éppen
rakod be a füledbe, hallod, hogy kinyílik az ajtó.
Daehyun: Szia... /félénk/
Tudod hogy ő az, bekapcsolod a zenét, először max hangerőn hallgatod, de egyre lejjebb veszed, hogy halld amit mond.
Daehyun: /leül mögéd/ Tudom, hogy tegnap nagyon megbántottalak... De ennek is oka van! Csak hagynod kéne, hogy elmondjam neked!
A szavaira már majdnem elkezdesz sírni...
Daehyun:
Az...azért volt /sóhajt/ mert veled akartam tölteni a legjobb
randimat... És amikor elmondhattam volna neked, megzavartak minket és
ezután már nem tudtam volna úgy elmondani, ahogyan szerettem volna...
Legördül egy könnycsepp az arcodon. Daehyun melléd ül.
Daehyun: /letörli a könnycseppet az arcodról/ Ne sírj! Én komolyan nem akartalak téged megbántani /megfogja a kezed/
Kiveszed a fülhallgatót a füledből.
Te: És... mit is akartál mondani? /félénk/
Daehyun: Azt, hogy... /megsimogatja az arcod/ Szeretlek... ♥ /megcsókol/
3# (Saját)
Te
egy délután a legjobb barátnőddel sétáltatok a városban. Elég késő volt
már, haza akartatok indulni, de hirtelen eleredt az eső. Annyira esett,
hogy nem birtatok kimenni egy útszéli étterem eresze alól. Kb. 10
perccel később már majdnem elállt, ezért elindultatok a járdán. Pár
méter után jól eláztatok, de még mindig mentetek tovább. Egyszer csak
megállt mellettetek egy fekete autó. Megálltatok, majd kiszállt a
kocsiból egy kabátos ember esernyővel a kezében. Közelebb jött, majd
csak akkor láttad meg, hogy ő Daehyun. A fejetekfőlé tartotta az
esernyőjét, majd mosolygott,s mondta:
Daehyun: Gyertek! Hazaviszlek titeket! /mosolyog/
Az út másik oldalánál megállt egy másik autó, kiszállt barátnőd apukája, s kiabált neki, hogy hazaviszi.
Barátnőd: Hát... azt hiszem mennem kell! /rád néz, majd kacsint/ Hajrá! /halkan/ Sziasztok! /elmegy/
Te: Szia...
Daehyun: Akkor... téged hazavihetlek? /mosolyog/
Te: /zavarban/ P-persze... köszönöm.../mosolyogsz/
Beszálltok a kocsiba, majd elindultok. Egész úton beszélgettetek. Már majdnem hazaérsz, amikor csörög a telefonod:
Anyukád:
Szia kicsim! Én és apukád munkamiatt elutazunk, úgyhogy mire hazaérsz
nem lesz otthon senki, és nem is bírsz bemenni, tehát kérdezd meg
barátnődet, hogy nem aludhatnál-e nála!
Te: Tessék? Hát.. akkor megkérdezem majd...
Anyukád: Rendben! Szia kicsim!
Leraktad, majd mondtad:
Te: /nagy sóhaj/
Daehyun: Mi történt?
Te: Nem kell hazavinned!
Daehyun: Miért? Valami baj van?/aggódóan/
Te: Nem, csak anya meg apa nem lesznek otthon és a barátnőmnél kell aludnom.. már ha megengedi...
Daehyun: /gondolkodik/ Tudod mit? Aludj ma este nálam! A többiek úgysem lesznek otthon... legalább nem leszek egyedül /mosolyog/
Te: Ezt most komolyan mondod?
Daehyun: Persze!
Te: Köszönöm Oppa... /mosolyogsz, majd megpuszilod az arcát/
Daehyun: Nincs mit! /mosolyog/
Daehyunéknál:
Daehyun: Hát ez lenne a mi kis lakásunk! / mosolyog/
Te: Nagyon... otthonos. /ránézel Daehyunra/ és... mit vegyek fel? /nevet/
Daehyun: Aludni jó lesz neked az egyik pólóm, nem? Holnapra meg megfog száradni ez a ruhád. /mosolyog/
Te: Oké... akkor megyek fürdeni!
Néhány perc múlva kijöttél a fürdőszobából.
Daehyun: /nevet/
Te: Mi az? /zavarban/
Daehyun: /odamegy hozzád/ Semmi, csak cuki vagy a pólómban /nevet/
Te: /elpirulsz/
Daehyun: /leül a kanapéra, és bekapcsolja a tv-t/ Gyere!
Te: /leülsz mellé/ Igen? /ránézel/
Daehyun: Semmi, csak, hogy nézd velem a tévét /mosolyog, majd közelebb ül hozzád/
Te:Késő van már... fáradt is vagyok, megyek aludni, oké?/fáradtan/
Daehyun: /megsimogaja az arcod, majd megcsókol/ most már mehetsz aludni!♥
4# (Fanni)
Te egy délután Daehyunnal ültök egy padon a parkban, és epret esztek.
Csak szótlanul ültök egymás mellett. Majd azt látod, hogy Daehyun a
zsebébe nyúl, kiveszi a telefonját, majd valamit csinál rajta, de ezt te
már nem látod.
Te: Mit csinálsz? /megeszed az utolsó epret/
Daehyun: Mindjárt megtudod! /odahajol hozzád/ Csííííz! /megpuszilja az arcod/
Megnézi a képet, és feltölti twitterre.
Te: Héé! /kiveszed a telefonját a kezéből/ Miért fényképezted le, ahogy megpuszilsz...? És miért töltötted fel?! /nézed a képet/
Daehyun: /visszaveszi a telefonját/ És te miért etted meg az utolsó epret? /komoly, majd elneveti magát/
Majd mindketten felálltok, és elkezdtek sétálgatni. Átkarolod a karját, ő pedig megpuszilja a homlokod.
Daehyun: /megáll, kiveszi a telefonját a zsebéből/ Nahát! /mosoly, megmutatja/
Te: /elveszed a telefont/ "Egy mázlista lány..." Mindenki ezt írta a képhez! Gonosz vagy /nevet/
Daehyun: De hé... Mi az hogy te mázlista vagy?! /átkarol/ Én vagyok a mázlista! /megcsókol/
5# (Fanni)
Te egy délután egyedül ülsz kint a nappaliban és tévézel. Oldalra dőlsz,
és fekve tévézel. Már majdnem elalszol, amikor elkezd csörögni a
telefonod. A legjobb barátnőd az.
Barátnőd: Hali!
Te: Szia /ásít/
Barátnőd: /nevet/ Aludtál?
Te: Nem, csak majdnem...
Barátnőd: Hehe...
Te: Most min nevetsz?
Barátnőd: Nemsokára ott lesz nálad Daehyun! /kuncog/
Te: Hogy mi?? /elpirulsz/
Barátnőd:
Gondoltam, hogy unatkozol... És tudom /elkuncogja magát/ hogy milyen
jóban vagytok... /nevet/ De nem tőlem tudod! /kuncog/
Te: Jó, lerakom mielőtt röhögőgörcsöt kapsz... /gúnyosan/ Majd hívlak, szia!
Becsúsztatod
a mobilod a zsebedbe, felállsz és bemész a fürdőszobába egy kicsit
rendbe rakni magad. Ahogy kiérsz a fürdőszobából, kopognak. Odaszaladsz
az ajtóhoz, és mosolyogva kinyitod az ajtót.
Daehyun: Szia! /mosoly/ Nem zavarlak?
Te: Nem... /megöleled/ Gyere, menjünk be /bementek/
Daehyun: Köszi... /mosoly/
Bementek
a szobádba és beszélgettek. Sokat nevetgéltek és még jobban
összebarátkozok. Utána megéheztek, ezért kimentek a konyhába enni
valamit. Mind a ketten odaálltok a hűtő elé, és bámuljátok.
Te: /megvakarod a fejed/ Csináljak szendvicset? Más nincs nagyon itthon...
Daehyun: Rendben! /mosoly/ Addig is használhatnám a mosdót?
Te: Persze /mosoly/ Addig én összedobok két szendvicset /kiveszed a hozzávalókat/
Ahogy belekezdesz elkezd csörögni a telefonod. Megint a baránőd az.
Barátnőd: Na, hogy van az ifjú pár? /kuncog/
Te: Jaj hagyj már... /nevet/ Egyébként eddig nagyon mesés az egész... Végig kedves velem, és nagyon cuki...
Barátnőd: Még ott van nálad?
Te: Igen... /kuncog/ Azt hiszem szerelmes vagyok... /kuncog/
Ekkor
Daehyun hátulról lassan átkarolja a derekad, kiveszi a telefont a
kezedből, lerakja és visszarakja a zsebedbe. Odahajol a füledhez.
Daehyun:
/suttog/ Én is... /megpuszilja a nyakad/ Hagyjuk egy kicsit még a
szendvicseket... /magával szembe fordít téged, megpuszilja a homlokod/
Szeretlek! ♥ /megcsókol/
6# (Fanni)
Te, Daehyun és a legjobb barátnőd nálatok beszélgettek. Te Daehyun
ölében ülsz az ágyon, a barátnőd, pedig veletek szemben a fotelben, és
célzás képpen mindig rátok vigyorog.
Barátnőd: Ugye tudjátok, hogy milyen aranyosak vagytok így? /célzás/
Mind a ketten teljesen elvörösödtök, és rögtön kiugrasz Daehyun öléből.
Te: Nagyon vicces vagy... /gúnyos/
Barátnőd: Mindjárt jövök... Hozok valamit inni.../nevetve kimegy/
Ketten ültök a szobában, és te eléggé zavarban vagy a történtek miatt.
Te: Bocsi... Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.../zavarban/
Daehyun: /nevet/ Miért? Nem mondott igazat? /mosoly, megfogja a kezed/
Te: /elvörösödsz/ Nem! Ne csináld azt amit ő... /szomorú, leülsz mellé/
Daehyun: /közelebb ül hozzád/ Rendben, sajnálom... /közelebb hajol hozzád/ Csak vicceltem /suttog, halkan nevet/
Te: Hm... /mosoly/ Akkor jó.. /kuncog/
Ekkor benyit a barátnőd egy pohár limonádéval a kezében.
Barátnőd: /meglepődik/ A fenébe, most megzavartalak titeket /mérgelődik/
Daehyun: /nyugodt, elengedi a kezed/ Nem történt semmi...
Barátnőd: /leül a foteledbe/ Persze, persze! Én is ezt mondanám... /kuncog/
Te: Soha nem fogsz megkomolyodni igaz? /mérges/
Barátnőd:
Én csak mondtam! /kortyol a limonádéból/ De látom rajtatok... Ha nem is
történt semmi, akkor csak majdnem történt! De én is jókor tudok
bejönni... /mérgelődik/ Jöhettem volna 10 másodperccel később is...
Te: Akkor sem történt volna semmi... /nézed Daehyunt/ Ugye? /önelégült/
Barátnőd: Jól van elhiszem... /kuncog/ Na jó én megyek! /feláll/ Hali! /kimegy/
Ledőlsz az ágyra és belesikítasz.
Daehyun: /nevet/ Mi a baj?
Te: Vajon mi lenne? /felülsz/ Nem volt ez neked egy kicsit kellemetlen?
Daehyun: Nem! /mosoly/ De azt hiszem én is megyek! /feláll/ Majd este ha van kedved beszélgetni hívj fel!
Te: Rendben /szomorú/ Kikísérlek... /odamész hozzá/
Daehyun: Várj... /átkarolja a derekad/
Te: Mit csinálsz? /kuncog/
Daehyun: Aminek már régen meg kellett volna történnie...♥ /megcsókol/
7# (Fanni)
Te egy hétfői kora reggel álmosan kelsz ki az ágyból, nem sietsz bár
tudod, hogy elfgosz késni, ha így haladsz. Nyugodtan kisétálsz a
konyhába és leülsz reggelizni.
Anyukád: Egy kicsit se tudnád magad csipkedni?? Megint elfogsz késni! Azt akarod, hogy figyelmeztést kapj?? /kiabál/
Te:
Neked is jó reggelt, anya/gúnyosan/ Nem akarok figyelmeztést kapni...
De könyörgöm, legalább a reggelimet hagy egyem meg... /mérges/
Anyukád: Nem hiszem el, hogy lehetsz ilyen!
Te: Na jó, én megyek felöltözök, és megyek a suliba, mielőtt lekésem a buszt... /mérgesen felállsz, majd bemész a szobádba/
Eléggé
felhúzod magad, és leginkább azért, mert még a reggelidet se eheted
meg. Felöltözöl, majd dühösen elindulsz a buszmegállóba. Éppen, hogy
eléred a buszt, mikor felszállsz, mindenki téged néz. Kiveszed a
táskádból a telefonod és a fülhallgatód, zenét kezdesz hallgatni. Megy a
busz egy kis ideig, majd megáll a következő buszmegállónál. Mikor
visszacsukódnak az ajtók, valaki lassan hátulról átkarolja a derekad.
Te: /mérgesen, nem nézel hátra/ Akárki ki is az, vegye le rólam a kezét!
De erre a szavakra csak még jobban átölel téged.
Te: /mérges/ Perverz állat!
Ezzel a mondattal megfordulsz, és lekeversz egyet a "támadódnak", aki nem más, mint Daehyun.
Daehyun: /fogja az arcát, meglepődött/ Aú...
Te: /a kezed a szádra rakod/ Úristen! Sajnálom! /megöleled/ Nem tudtam, hogy te vagy az!
Daehyun: /még mindig fogja az arcát/ Azt hiszem, hogy most nem akarsz egy kis társaságot... /megnyomja a stop gombot/
A busz hirtelen lefékez, te megbotlasz, de Daehyun elkap téged. Segít neked felállni, majd elkezd leszállni. Utána rohansz.
Te: /szomorúan/ Kérlek ne haragudj rám! Tudod ma elég stresszesen indult a napom, és...
Daehyun: /megölel, szomorú/ Tudom, hogy nem úgy gondoltad... De attól nem erre a fogadtatásra számítottam...
Te: De azt is sajnálom, amit mondtam... Ez csak úgy jött... De majd valahogy jová teszem... /megcsókolod/
Daehyun: /elhúzódik/ Azt hiszem... ezt jobban fogom szeretni, mint a pofont... /megcsókol/
Te: Most komolyan ilyen hamar megbocsátasz nekem? /mosolyogsz/
Daehyun: Persze! /megcsókol megint/
Te: /belenézel a szemébe/ Úristen... Ugye tudod, hogy itt smárolunk az utcán?
Daehyun: /hátraugrik/ Jesszus! Bocsi! Már értem miért hívtál perverz állatnak...
Te: /odamész hozzá/ Dehogy is! Én kifejezeten élveztem...
Daehyun: /elkezd hátrálni/ Ezt inkább felejtsük el... /elfut/
Könnyes
szemekkel nézel Daehyun után, aki ott hagyott téged. Lassan a földre
rogysz, és sírni kezdesz. Összeszeded magad, és úgy döntesz, hogy ma nem
mész iskolába. Elkezdesz sétálgatni a városban. Mivel eléggé összetört
vagy, ezért betérsz egy kis kávézóba, és kérsz egy nagy pohár
forrócsokit. Leülsz az egyik székre, és lassan belekortyolsz a
szívószálon keresztül. Előveszed a mobilod és Daehyunnak írsz egy SMS-t,
ezzel a szöveggel: "Beszélnünk kell... Kérlek..." De te csak vársz, de
válasz nem érkezik. Idegesen szorongatod a telefonod, majd írsz neki még
egy üzenetet: "Kérlek, találkozzunk a parkban lévő kávézónál!" Lassan
megiszod a forrócsokid, de se válasz, se Daehyun nem érkezik meg.
Elkezdesz sírni. Ezt meglátja a pultos, ezért odamegy hozzád.
Pultos: Minden rendben van? /elveszi az üres poharat/
Te: /szipogsz/ Igen... /megtörlöd a szemed/
Pultos: Esetleg kér még egy forrócsokit?
Te: /felállsz/ Köszönöm nem, már indulok /szipogsz/
Felveszed
az asztalról a telefonod, és szomorúan nézed, hogy még mindig nincs
semmi válasz. Nem tudod féken tartani a könnyeidet, és megint sírni
kezdesz. Az arcod a tenyeredbe temeted, de ekkor hátulról valaki átkarol
téged.
Te: /rárakod a kezed az övére/ Daehyun...
Ahogy megfordulsz rögtön megcsókol téged.
Te: /átkarolod a nyakát/ Azt hittem...
Daehyun:
/megcsókol/ Sajnálom! Annyira hülye voltam, hogy ott hagytalak téged!
És azért nem válaszoltam az smseidre mert nem tudtam mit írni neked...
Kérlek ne haragudj rám! Én... /megsimogatja az arcod/ Szeretlek téged!♥ /megcsókol/
8# (Saját)
Te otthon vagy egyedül, mert a szüleid elutaztak, hogy elhozzák a
nagyidat. Csak ülsz az ágyadon és telefonozol, amikor hallod, hogy
jött a postás. Kimész,átveszed a leveleket, majd amikor megfordulsz a
bejárati ajtó felé, a nevedet hallod. Hirtelen visszafordulsz, de akkor
már teljesen közel ment hozzád, és majdnem összeértek az ajkaitok. Mind a
ketten elhúzódtok.
Daehyun: /zavarban/ Szia...
Te: /zavarban/ Szia... /elpirulsz/
Daehyun: /sóhajt/ Ez.../lehajtja a fejét/ közel volt.../rádnéz/
Te: /elpirulsz/ Még jó, hogy nem.../elneveted magad/
Daehyun: /elmosolyodik/ Még jó, hogy nem jöttem közelebb... /nevet/
Te: Nem megyünk be? /mosolyogsz/
Daehyun: Igazából, azt akartam megkérdezni, hogy nem akarsz-e eljönni velem a városba...
Te: /meglepődsz/ Szívesen elmegyek veled! 2 perc és rendbe rakom magam! Várj meg itt! /berohansz a házba/
El is telik az a 2 perc, kijössz, és átkarolod Daehyun karját.
Te: Mehetünk! /mosolyogsz/
Daehyun: A szüleid nem fognak haragudni?
Te: Nyugi, nincsenek itthon! Késő este jönnek csak. /mosolyogsz/
Jól
eltelik az idő, már olyan este kilenc körül lehetett, amikor megálltok
egy étterem előtti parkban. Előtte abban az étteremben megittatok
egy-egy pohár bort. A parkban leülsz egy padra, és hívod Daehyunt is.
Daehyun: /leül, majd mosolyog/ Ez csodálatos volt.../a szemedbe néz/
Te: Az.../elpirulsz/
Daehyun: Szerintem /közel hajol/ nem kéne tovább várnunk vele.../megcsókol/
Te: /visszacsókolsz/
Daehyun: /lassan elhúzódik/
Te: /nevetsz/ Ez a legcsodálatosabb pillanat! Szívesen megismételném... egy párszor /nevetsz/
Daehyun: Hát jó.../átkarolja a derekad, majd megcsókol/
Te: /elhúzódsz/ Hmm...én is így gondoltam /kuncogsz/
Daehyun: Elég késő van már... hazakísérlek.../elenged/
Te: Oké /mosolyogsz/
Egész úton kézenfogva sétáltok, majd olyan este tíz körül hazaértek. A házban sötét volt.
Daehyun: /kinyitja az ajtót, majd arrébb áll/ Hölgyeké az elsőbbség!
Te: /nevetsz/ Köszönöm.../kuncogsz/
Daehyun: /nevet,becsukja magamögött az ajtót/ Hmm... mintha azt mondtad volna, hogy többször is megismételnéd.../célzás/
Te: /odalépsz hozzá, megsimogatod az arcát, majd megcsókolod/
Daehyun: /kicsit elhúzódik,és nevet/
Te: /átkarolod a nyakát, majd nevetsz/ Megfelel? /kuncogsz/
Daehyun: Tökéletesen.../megcsókol/
Te: /visszacsókolsz/
Hirtelen
felkapcsolják a villanyt. Oldalra néztek, a szüleid és a nagymamád
álltak ott és ledöbbenten néztek titeket, ahogy csókolóztok.
Nagyid: /kikeredett szemek/ Te vagy, kisunokám?
Te: /elengeded Daehyun nyakát, zavarban/ Szia Nagyi...
Daehyun: Csókolom.../zavarban/
Anyukád: Mégis hogy képzelted? /kiabál/
Te: /nézed a földet,zavarban/ Öhm... ez egy kicsit bonyolult...
Daehyun: /zavarban/ Meg tudjuk magyarázni...
Te: Oppa, inkább maradj csendben... elintézem...legalábbis megpróbálom
Daehyun: Ahogy akarod.../halkan/
Apukád: Ezt nem gondoltam volna rólad... /fogja a fejét/
Te: Csak...csókolóztunk... nem történt semmi más... /zavarban/
Nagyid: Hallottuk ám a "beszélgetést" is! /hadonász/
Te: Most miért? Már jól sem érezhetem magam?! Komolyan.../kiabálsz/ Én.../magadhoz húzod Daehyunt/ szerelmes vagyok!
Daehyun: /megpuszilja a homlokod/ Kérem... ne haragudjanak rá! Én is szeretem őt, jobban mint gondolnák!
Apukád: Persze-persze... mindenki ezt mondaná a helyedben fiatalember.../mérges/
Te: Apa! Fejezd be! Nem érted, hogy mi szerelmesek vagyunk?! /kiabálsz/
Daehyun: /eltol magától/ Sajnálom, de azt hiszem itt nem vagyok kívánatos személy...Viszlát.../megfordul/
Te: /nézel utána,majdnem elsírod magad/
Daehyun: /visszanéz rád/ Tényleg sajnálom...
Te: /hátrafordulsz a szüleidhez/ Elmennétek egy kicsit?!
Anyukád: /mérges, majd sóhajt/ Rendben... /bemennek a konyhába/
Daehyun: /visszafordul és néz téged/
Te: /odamész hozzá, majd hirtelen megöleled/
Daehyun: /megsimogatja a hátad/ Én minden szavamat komolyan gondoltam.../szomorú/
Te: /átkarolod a nyakát, majd közel hajolsz hozzá/
Daehyun: /elmosolyodik/ Nem jó ötlet.../nevet/ De hát ha egyszer szeretjük egymást... ♥/megcsókol/
9# (Fanni)
Te egy borús napon a suliban ülsz, és várod, hogy kezdődjön az első óra. Ekkor besétál az osztályfőnököd egy fiúval.
Osztályfőnököd: Osztály! Bemutatom az új osztálytársatokat, Dong Jun-t! /muatott a fiúra/
Dong Jun: Sziasztok! /hajolt meg/
Osztályfőnököd: Ülj le oda, ott van még egy szabad hely! /a melletted lévő helyre mutat/
Dong Jun: Köszönöm! /leül melléd, rád néz/ Szia! /mosolyog/
Te: /zavarban/ Szia...
Beismered,
hogy tényleg eléggé jól néz ki... Majd el is kezdődik az óra... Fizika
óra van, és próbálsz figyelni, de mindig Dong Jun-t figyeled.
Dong Jun: /suttog, vakarja a fejét/ Te ezt érted?
Te: /suttog/ Hát egy kicsit /mosolyog/
Dong Jun: /suttog/ Figyelj, szünetben meghívlak valamire, oké? /mosolyog/
Te: /meglepődsz, mosolyogsz/ Rendben...
Majd
lassan megsimogatja a kézfejed... Nagyon furcsán érzed magad, mert
Daehyunnal nagyon jóban vagytok, és talán tetszel neki. Óra után Dong
Junnal elmentek a suli büféjébe. Leülsz egy asztalhoz és várod Dong
Jun-t, hogy hozzon valamit. Pár perccel később hoz kettő turmixot.
Dong Jun: /odarakja eléd/ Remélem ízleni fog /mosolyog/
Te: Köszönöm /mosolyog/ Hogy-hogy elhívtál egyébként?
Dong Jun: Hát, új vagyok itt, és kellenek a barátok... Te tűntél a legszimpatikusabbnak... És a legszebbnek is... /elpirul/
Te: /elpirul/ Komolyan mondod?
Dong Jun: Igen /zavarban/ Kérlek bocsáss meg, ha megsértettelek!
Te: Dehogy is, nem bántottál meg! /mosolyogsz/
Elkezd rezegni a telefonod, kiveszed a zsebedből és Daehyun küldött egy képet.
Te: /nézed a telefonod/ Egy pillanat Dong Jun, mindjárt jövök! /arrébb sétálsz az asztaltól, megnézed a képet/
A
képen a táncteremben van, egy fekete trikó van rajta, és a többiek ott
gyakorolnak a hátérben. Ezt az üzenetet írta hozzá: "Szia! Éppen
táncolgatunk egy kicsit, majd ha végeztem, benézek hozzád! ~Daehyun" Nem
írsz vissza neki, mert odamegy hozzád Dong Jun.
Dong Jun: Valami baj van?
Te: Nem, nincs semmi bajom /mosolyogsz/
Dong Jun: Akkor visszajössz? Még meg sem ittuk a turmixot... /mosolyog/
Visszasétáltok
az asztalhoz, megisszátok a turmixot, közben nagyon jól
összebarátkoztok. Becsöngetnek. Bementek a terembe, leültök, és
elkezdődik az óra. Az óra alatt nem igazán gondolkodsz ilyeneken, hanem
próbálsz odafigyelni. Az utolsó órádnak is vége, ezért el akarsz indulni
haza. Ahogy mész a folyosón találkozol Dong Junnal, akivel még jobban
összebarátkoztál az órák közti szünetekben.
Dong Jun: Indulsz haza?
Te: Igen /sóhajtasz/ Elfáradtam /mosolygsz/
Dong Jun: Majd én ellazítalak... /megcsókol/
Kinyitod a szemed, és Daehyun-t látod, aki könnyes szemmel éppen titeket néz, majd elrohan.
Te: /elhúzódsz, lekeversz neki egyet/ Most ezt miért csináltad? /kiabálsz/
Dong Jun: /az arcát fogja/ Azt hittem, hogy... te is szeretnéd...
Te: Még csak ma jöttél ebbe az iskolába, és már is lesmárolsz? /kiabálsz/ Inkább én megyek innen... /elrohansz/
Nem
tudod, hogy hova ment Daehyun, de először elmész a táncterembe. A fiúk
ott ülnek a székeken, van aki törölgeti a homlokát, és vannak akik
beszélgetnek.
Te: Fiúk! Nem tudjátok hol van Daehyun? /ijedten/
Yongguk:
/feláll/ Az előbb itt volt, eléggé összetörtnek tűnt... Felkapta a
cuccait, azt mondta, hogy "most már vége az életemnek..." és elrohant...
Te: Jaj ne... Nem tudjátok, hogy hova ment? /aggódsz/
Jongup: Biztos nem ment messzire... Most volt itt 2 perce...
Te: Mindegy, köszi! /kirohansz/
Kimész
a táncterem elé, szétnézel és meglátod Daehyunt egy padon, az arcát a
kezébe temette, és valószínűleg sír. Odaszaldsz hozzá.
Te: Daehyun! /megöleled/
Daehyun: /megtörli a szemét/ Te vagy az? Kérlek, most menj el... /a földet nézi/
Te: Kérlek, hallgass meg! Én nem így akartam! Annyira sajnálom! /feláll Daehyun/
Daehyun: /felemeli az állad/ Én is...
Te: /hozzábújsz/ Nem akartam vele csókolózni... Ő csókolt meg engem!
Daehyun: És mi van akkor, ha nem látsz meg engem?
Te:
Így is, úgy is felpofoztam volna... De figyelj, ő az új osztálytársam
volt... Tök jól összebarátkoztunk, és egyszercsak megcsókolt!
Daehyun: Tudod ez nekem nagyon.../megcsuklik a hangja/ fájt... /a földet nézi/
Te: Kérlek, felejtsük el ezt az egészet! /sírni kezdesz/
Daehyun: /magához húz/ Ne sírj... /simogatja a hátad/ Tudom, hogy te nem így akartad... /megpuszilja a homlokod/
Te: /végig simítod a karját/ Tehát megbocsátasz nekem?
Daehyun: Igen... /óvatosan megpuszilja a szád/
Te: /átkarolod a nyakát/ Köszönöm...
Daehyun: Tetszett a kép, amit küldtem? /összeérinttitek a homlokotokat/
Te: Nagyon... /mosolyogsz/ Jól áll neked a trikó... /végig simítod a mellkasát/
Daehyun: /nevet/ Tudtam, hogy tetszeni fog /vigyorog/ És szerintem ez is tetszeni fog... /magához húz/
Te: /kuncogsz/ Biztos vagyok benne...
Daehyun: Majd meglátjuk... ♥/megcsókol/
10# (Fanni)
Te egy szombat késő délutánon a fürdőszobába szárítod a hajad, mert
Daehyunnal ma este étterembe mentek. Hajszárítás után bemész a
szobádbaés megkeresed a fekete koktélruhádat. Gyorsan felraksz egy
halványabb sminket, kifésülöd a hajad. Még utoljára rendbe teszed magad.
Felveszed a magassarkúdat, majd kimész a konyhába, ahol anyukád éppen
vacsorát készít.
Te: Milyen lett? /pózolsz/
Anyukád: /rádnéz/
Wow! Kislányom nagyon gyönyörű lettél! /odamegy hozzád/ Biztosan elfog
állni a szava tőled, ha meglát /megölel/ Ügyes legyél /kacsint/
Te: Tényleg? Biztos, hogy jól nézek ki? /aggódsz/
Anyukád: /csengetnek az ajtón/ Mindjárt kiderül... /megpuszilja a homlokod/ Érezzétek nagyon jól magatokat!
Odasietsz
az ajtóhoz, a kezed rárakod a kilincsre, veszel egy nagy levegőt, majd
kinyitod az ajtót. Daehyun tátott szájjal néz téged, és meg sem tud
szólalni.
Daehyun: /sűrűn pislog/ Azta... /zavarban/ Hű... nem is tudom, hogy mit kéne mondanom... Annyira gyönyörű vagy!
Te: /megöleled/ Köszönöm! Te is nagyon jól nézel ki! Jól áll neked az öltöny! /elpirul/
Daehyun: Indulhatunk? /nyújtja a kezét/
Te: Igen! /átkarolod a karját/
Daehyun: Csak szólok, hogy sétálni fogunk /nevet/
Te: Hogyha elfáradok... /duzzog/
Daehyun: Jó, akkor a karjaimban foglak vinni...
Te: Jaj... Tudod, hogy nem kell! De inkább menjünk...
Daehyunnal kézenfogva elindultok. Szorosan egymás mellett, szótlanul sétáltok. Eltelik körülbelül 5 perc...
Te: Elfáradtam... /nyavalyogsz/
Daehyun: Már? /nevet/
Te: Hát tudod nem olyan könnyű 10 centis cipőben sétálni... /duzzog/
Daehyun: Értem... Akkor most jön a kedvenc részem... /a karjaiba vesz/
Te: /duzzog/ Tegyél le...
Daehyun: /rázza fejét/ Nem, Hercegnőm... /vigyorog/ Mindjárt odaérünk, ezt már kibírod! /megpuszilja a homlokod/
Te: /elpirulsz, átkarolod a nyakát/ Rendben, nem bánom... /mosolyogsz/
A fejed a mellkasára hajtod, és hallgatod, hogy milyen hevesen ver a szíve... Pár perc elteltével...
Te: Nem vagyok nehéz?
Daehyun: Nem. /megsimogatja a combod/ De már meg is érkeztünk /óvatosan letesz téged/
Te: Nem hiszem el, hogy idáig elhoztál... /belenézel a szemébe/ De menjünk be, mert már farkaséhes vagyok /mosolyogsz/
Daehyun: Csak utánad, hölgyem /kinyitja neked az ajtót/
Bementek az elegáns étterembe, majd Daehyun odavezet az asztalotokhoz.
Daehyun: Remélem jól fogjuk magunkat érezni... /átkarol/
Te: De úgy viselkedsz velem, mintha egy hercegnő lennék... Pedig nem vagyok az... /duzzog/
Daehyun: Ezt meg sem hallottam... Te hercegnő vagy... az én hercegnőm! ♥/felemeli az állad/
Te: /elpirulsz/ Azt hiszem, mindjárt elájulok... /suttogsz/
Daehyun: Na de akkor együnk! Foglalj helyet! /kihúzza neked a széket/
Te: Köszönöm... /leülsz, mosolyogsz/
Daehyun: /leül veled szembe/ Rendelek nekünk valamit... /elkezdi olvasgatni az étlapot/
Mosolyogva nézed őt. Nem is tart olyan sokáig, leadja a rendelést, majd várakozni kezdtek.
Daehyun: /odamegy melléd/
Te: Mit csinálsz? /előveszi a telefonját/
Daehyun: Megkell örökíteni ezt a pillanatot... /felemeli az állad, óvatosan megpuszilja a szád/
Te: Lefényképezted?
Daehyun: Aham... /nyomkodja a telefonját/
Te: Ugye nem takod fel sehova?
Daehyun: /rádnéz/ Hát megkell osztanom a rajongókkal, hogy az estémet az én Hercegnőmmel töltöm.. /nyomkodja a telefonját/
Te: /Daehyun visszaül a helyére/ Hát jól van... /mosolygsz/
Kihozzák
az ételt. Enni kezdtek, majd Daehyun rendel még egy üveg bort is. Mire
megeszitek, ki is hozzák. Daehyun tölt neked, majd magának is.
Daehyun: /felemeli a poharát/ Az estére!
Te: /koccintotok/ Az estére... /kortyolsz belőle egyet/
Elbeszélgetitek az estét (nem isztok sokat).
Te: Kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök! /bemész a mosdóba/
Belenézel a tükörbe, és megigazítod a hajad. Kiveszed a táskádból a telefonod, és felhívod a legjobb barátnődet.
Barátnőd: Szia! Miújság?
Te: Daehyunnal vacsorázok... És képzeld, annyira csodás ez az egész! /sikítozol/
Barátnőd: Csókolóztatok már?
Te: Nem... MÉG nem... De megpuszilt... Egész este hercegnőmnek hív... /elpirulsz/
Barátnőd: Akkor gyerünk! Menj vissza hozzá! Le is rakom! Szia!
Te: Szia!
Elrakod
a telefonod, sóhajtasz egy nagyot, majd visszamész az asztalotokhoz.
Már éppen odaérsz az asztalhoz, amikor megbotlasz, és egyenesen Daehyun
ölébe zuhansz.
Daehyun: /megfogja a kezed, nevet/ Óvatosan, Hercegnőm!
Te: Bocsi, egy kicsit már fáradt vagyok... /zavarban/
Daehyun: Akkor haza viszlek /mosolyog/
Te: Daehyun... Akkor /zavarban/ te leszel a hercegem... /hozzábújsz/
Daehyun: Akkor készítenem kell még egy képet... /közelebb húz magához/
Te: És most mit kell megosztanod a rajongókkal? /mosolyog/
Daehyun: Hogy a hercegnő és a herceg végre egymásra talált...♥ /megcsókol/
11# (Fanni)
Te egy borús őszi vasárnap késő délután otthon ülsz és smsezel a legjobb
barátnőddel. Egyfolytában olyanokat ír neked, hogy nagyon összeillesz
Daehyunnal. De ekkor kopognak az ajtódon.
Te: /a telefonod lerakod magad mellé/ Igen?
Az ajtó lassan kinyitódik, Daehyun lép be.
Daehyun: Szia! /zavarban/
Te: /meglepődsz, mosolyogsz/ Szia! /a telefonod berakod a párnád alá/ Hogy-hogy itt vagy? /megigazítod a hajad/
Daehyun: /a földet nézi, zavarban/ Csak... Anyukád mondta, hogy jöjjek át...
Te: Azt nem tudod, hogy miért?
Daehyun: Azt mondta, hogy neki el kell mennie, és hogy kísérjelek el a boltba, mert már nemsokára beesteledik... /rádnéz/
Te: Értem... Akkor /felállsz/ Indulhatunk is bevásárolni!
Gyorsan
kiveszed a telefonod a párnád alól, majd Daehyun mellé sétálsz. Elkezd
rezegni a telefonod, az egyik barátod írt, aki egy fiú, hogy nincs-e
kedved elmenni vele valahová randizni. Visszapötyögsz neki egy "majd
megbeszéljük ^^ most megyek a boltba ^^" mondatot, majd berakod a
zsebedbe. Mosolyogva Daehyunra nézel, majd kimentek a ház elé. Előveszed
a kulcsod, bezárod az ajtót, majd elindultok. Daehyun zsebretett
kézzel, csöndesen sétál melletted.
Daehyun: Nem fázol? /félénken/
Te: Nem /mosolyogsz/
Daehyun: /félénk/ Nem baj, ha velem kell jönnöd?
Te: /átkarolod a karját/ Ugyan már! Nagyon bírlak téged, jófejnek tartalak, szóval... /elpirulsz/
Daehyun: /elpirul/ Komolyan gondolod?
Te: Igen /elhúzódsz/ Szóval ezen ne is aggódj /mosolyogsz/
Pár
percig még szótlanul sétáltok egymás mellett, majd odaértek. Bementek a
boltba, elveszel egy bevásárlókosarat, majd elindultok a gyümölcsök
felé. Belerkasz a kosárba pár darab almát,körtét, majd leveszel a
polcról egy egész kenyeret.
Te: /nézelődsz a polcokon/ Oppa, te kérsz valamit?
Daehyun: /mosolyog/ Köszi, nem kérek semmi!
Te: /elindulsz a csokik felé/ Biztos? /mosolyogsz/
Daehyun:
/hirtelen megfordul, összeütköztök, és a gyümölcsök a földre esnek/
Jaj, sajnálom! /lehajol, elkezdi felszedegetni őket/
Te: /te is elkezded felszedni/ Semmi baj... előfordul /berakod a kosárba/
Daehyun: /belerakja a kosárba a gyümölcsöket/ Jó hogy, téged nem löktelek el /megfogja a kezed/
Te: Ezt fizessük ki, aztán menjünk! /megöleled/
Daehyun: /átkarolja a derekad, belenéz a szemedbe/ Azt akarom, hogy tudd, nagyon fontos vagy nekem...
Te: /rárakod a kezed az övére, mosolyogsz/ Te is nekem...
Ekkor a fiú barátod betoppan, és egyből hozzátok siet, majd hátra löki Daehyun-t.
F.Barátod: /dühösen Daehyunra néz/ Mit képzelsz te?! Csak úgy lenyúlod a barátnőmet?!
Te: /odamész hozzá/ Nem is járunk! És Daehyun sem nyúlt le senkit!
Daehyun: /meglepődik/ Nem is mondtad, hogy van barátod...
Te: Mert nincs is! Nincs köztünk semmi! /megöleled Daehyunt/
F.Barátod: /odamegy hozzátok, megfogja a vállad, hátra rángat téged/ Nem gondoltam, hogy ilyen vagy... /kiabál/
Daehyun: /odamegy hozzátok, megfogja a kezed, és kivezet a boltból/ Jól vagy? Nem bántott? /megölel/
Te: /sírni kezdesz/ Kérlek bocsáss meg nekem! /magadhoz szorítod/
Daehyun: Nem a te hibád! Ne sírj... /megpuszilja a homlokod/
Te: Annyira szégyenlem magam... /a földet nézed/
Daehyun: Nem kell, nem a te hibád, mint már mondtam... /felemeli az állad/ De én is nagyon szeretelek...♥ /megcsókol/
12# (Fanni)
Te egy napos júniusi napon, a suli utolsó hetében éppen az utolsóelőtti
órádon ülsz, közben sms-ezel Daehyunnal. Megkérdezed tőle, hogy nem
akar-e szünetben elmenni a sulidba, hogy egy kicsit találkozzhassatok.
Lassan eltelik az óra, Daehyun nem válaszol az smsedre. Óra végén
szomorúan ballagsz ki a lánymosdóba. Neki támaszkodsz a falnak, majd a
telefonodat bámulod. Mivel nem tudod, hogy miért nem válaszol, ezért
felhívod. Hosszas várakozás után felveszi.
Daehyun: Oh, szia! Bocsi...
Te: Csak, hogy végre felvetted... /duzzog/
Daehyun: Tudod, lehalkítottam, ugyanis amint megláttam az smsed indultam is... Nem volt időm válaszolni...
Te: Rendben /mosolyogsz/
Daehyun: /kétségbeesett/ Most hol vagy?
Te: A másodikon a lány mosdóban... De mi történt, hogy ilyen hirtelen ideges lettél?
Daehyun: Semmi! Mindjárt ott vagyok! /lerakja a telefont/
Furcsállva sétálsz előre az ajtóhoz, majd egy picit megállsz, de Daehyun gyorsan benyit az ajtón, és neked ütközik.
Te: /megfogod a vállát/ Jaj...
Daehyun: Jaj, bocsánat! /megfogja a derekad/ Véletlen volt! Csak kérlek segíts!
Te: Mi a baj? /meglepődsz/
Daehyun:
/behúz téged az egyik fülkébe/ Láttam itt egy lányt, aki a legnagyobb
rajongómnak mondja magát, és azt hiszem meglátott engem... Most mit
csináljak? /megölel téged/
Te: És tudja, hogy itt vagy? Mármint a lánymosdóban...
Daehyun: Nem hiszem...
Te: Akkor menj haza inkább /a kezed rárakod az ő kezére/ A hátsó kijáraton ki tudsz menni...
Daehyun:
Rendben, köszi /a fülke ajtajához sétál,a kezét a kilincsre rakja/
Akkor szia, majd délután bepótoljuk! /lenyomja a kilincset, de az ajtó
nem nyílik/
Te: /odamész az ajtóhoz, megrángatoda kilincset/ Azt hiszem beragadt az ajtó... /neki dőlsz az ajtónak/
Daehyun:
Komolyan? /a fejét fogja, neki dől a falnak, majd lassan lecsúszik a
földre/ Ezt nem hiszem el... De legalább itt aztán biztos nem talál
rám...
Te: /odamész hozá, beleülsz az ölébe/ Itt biztos... /mosolyog/
Daehyun: Mondjuk neked örülök /nevet, megtartja a derekad/
Te:
/elpirulsz, zavarban/ Jaj, zavarba jövök... Megpróbálok felhívni
valakit... /kiveszed a táskádból a telefonod/ Aish... Lemerült a
telefonom! Akkor itt maradunk, ha csak a te telefonod!
Daehyun: /kiveszi a zsebéből/ A-a, nem fog menni... Nincs térerő...
Te: /a fejed a mellkasára hajtod/ Akkor most már komolyan itt maradunk...
Daehyun: Elfogsz késni az órádról, nem?
Te: De, de most az a legkevésbé érdekel...
Daehyun: Hát oké... Egyszer majd csak ránnk találnak /nevet/
Te: Jaj tényleg, jut is eszembe! Ma első órán lerajzoltalak /a táskádban kutakodsz/
Daehyun: Na mutasd! /nevet, magához húz/
Te: /kiveszel egy rajzfüzetet, az arcod elé tartod/ Na? Milyen lett? /zavarban/
Daehyun: /komolyan/ Nagyon ügyes vagy...
Te: Komolyan mondod? /vidáman leteszed a füzetet az arcod elől, ekkor Daehyun hirtelen megcsókol/
Közben
lassan átkarolja a derekad, te pedig átkarolod a nyakát. Lassan
szétváltok majd kikerekedett szemekkel néztek egymásra. Közbenhalljátok a
csengő hangját.
Daehyun: /a kezét a szájára rakja/ Te jó ég! Mit művelek?! /a fejét a falnak támasztja/
Te: /meglepődsz, hozzábújsz/ Nincs semmi baj...
Daehyun:
Nagyon sajnálom! Csak... /sóhajt/ én már régóta... Szerelmes vagyok
beléd... És nem tudtam magam visszafogni... Túl aranyos vagy...
/becsukja a szemét/
Te: /elpirulsz/ Örülök, hogy ezt elmondtad /óvatosan megpuszilod a száját/
Daehyun: /harapdálja a szája szélét/ Akkor nem haragszol?
Te: Dehogy... /megcsókolod/
Daehyun: Szeretlek ♥ /magához húz, megcsókol/
Ekkor benyit az osztályfőnököd a fülkébe, akivel órád lenne.
Osztályfőnököd: Khm... Kisasszony... /ölbe tett kézzel, dühösen néz titeket/
Te Daehyun ölében ülsz, átkarolod a tarkóját, ő pedig a derekad, és meglepetten néztek az osztályfőnökdre.
Osztályfőnököd: Szóval te a tanulás helyett neki esel egy fiúnak a lánymosdóban?!
Te: /mindketten felálltok/ De...Nem is estem neki... /próbálsz mentegetőzni/
Osztályfőnököd: Most nem tudom mit csináljak veled...
Te: De hogy jött be? Mert mi... /a földet nézed/
Osztályfőnököd: Egyszerűen csak kinyitottamaz ajtót. De most mindketten velem fogtok jönni!
Te: /a fejed Daehyun felé fordítod, suttogsz/ Mi a másik irányba húztuk a zajtót... Nyilvánvaló...
Daehyun: /a homlokára csap/ Jellemző ránk... Úristen,nem igaz,hogy nem tűnt fel nekünk...
Osztályfőnököd: Gyertek! Nagyon nem örülötem, amit láttam... Szégyeljétek el magatokat! /kiabál/
Daehyun: Elnézést, de én nem ebbe az iskolába járok... Szóval...
Te: /hasfájást színlelsz, kiabálsz/ Nagyon fáj a hasam!! /a kezed a hasadra rakod, a földre rogysz/
Daehyun: /leguggol melléd/ Mitörtént? Jól vagy? /aggódóan/
Osztályfőnököd: Akkor vidd el az orvoshoz, de aztán holnap gyere az iskolába! /dühösen elmegy/
Megvárjátok amíg visszamegy a terembe,majd halkan nevetve kimentek az iskola elé.
Te: Ennek már régen meg kellett volna történnie... /mosolyogva átkarolod a nyakát/
Daehyun: Eddig nem igazán volt bátorságom elmondani neked... De úgy látszik többre is képes vagyok /nevet, magához húz/
Te: Szeretlek ♥
Daehyun: Én is téged ♥ /megcsókol/
13# (Saját)
Te suli után kedvtelenül sétálsz haza, amikor meglátod az út túloldalán
egyik legjobb barátod Daehyun-t. Miután ő is észrevesz téged, mosolyogva
odamegy hozzád.
Daehyun: Szia /megölel/
Te: Szia /mosolyogsz/
Daehyun: /elenged/ már régen nem beszéltünk... mit szólnál, ha ma együtt töltenénk a délutánt? /mosolyog/
Te: Oké /vidáman/
Daehyun: /előveszi a telefonját/ Uhh...most még van egy kis dolgom, de
olyan este 7 körül gyere el hozzánk /megint megölel/ Most rohannom kell
/elenged/ Majd találkozunk, szia! /mosolyog, majd elindul/
Daehyun feldobta a napodat, és már várod, hogy több időt együtt tölthessetek. Mikor hazaérsz egyből elmeséled
a szüleidnek, hogy este nem leszel otthon, mert az egyik barátodhoz
mész, de valószínűleg nem leszel túl sokáig, bár még kitudja mi is
történhet. Hamar elérkezik az este, így el is indulsz. A ház előtt
megállsz egy kicsit, veszel egy mély levegőt, majd becsöngetsz. Pár
másodperc múlva Yongguk nyit ajtót.
Te: Szia /mosolyogsz/ Daehyun hív..
Yongguk: Tudom-tudom...ne is mondd tovább /mosolyog/ Gyere be, a szobájában van /arrébb áll/
Te: Köszönöm /mosolyogva bemész/
Egy kis útbaigazítás után megtalálod Dae szobáját, de mielőtt bemennél
kicsit bepánikolsz. Lassan benyitsz, Daehyun-t pedig nem látod sehol.
Leülsz az ágyára és várod, hátha előkerül. Pár perc múlva kinyílik a
fürdőszoba ajtó, ahonnan a "keresett" személy lép ki, csak egy
alsónadrágban.
Te: /zavarba jössz,elpirulsz/ Szia../halkan/
Daehyun: /zavarba jön/ Már itt vagy? Vagy már 7 óra van? Egy pillanat, mindjárt felöltözök /odasiet a szekrényéhez/
Te: /nevetsz/ Ugyan már... ne fáradj... /halkan kuncogsz, miközben őt nézed/
Daehyun: /leül melléd az ágyra/ Sajnálom....
Te: Most miért kérsz bocsánatot? /mosolyogva rárakod a kezed a mellkasára/
Daehyun: /rádnéz/ Szóval tetszik amit látsz? /önelégült mosoly/
Te: Hát.../vele szembe beleülsz az ölébe/ Úgy is mondhatjuk... /mosolyogva átkarolod a nyakát/
Daehyun: /átkarolja a derekad, és belenéz a szemedbe/ Akkor... ezek szerint tetszem neked... /félénken mosolyog/
Te: /zavarba jössz,majd lehajtod a fejed/ Erre most nem tudok mit mondani..../elpirulsz/
Daehyun: /felemeli az állad/ Nem is kell.../óvatosan megpuszilja a szád, majd mielőtt elhajolna beleharap az alsóajkadba/
Te: /elmosolyodsz, majd hirtelen megcsókolod Daehyunt/
Szenvedélyes, de mégis gyengéd csókolózásba kezdtek, viszonylag hamar el is fogy a levegőtök.
Daehyun: /összeérintitek a homlokotokat, suttog/ Szeretlek...♥
