Bemutatkozás
Találkozás és puszi
Jang Hei vagyok egy koreai 18 éves lány.Egyedül élek egy kis lakásban Seoulban.Egy nagyon híres cukrászdában dolgozok mint pincér.Amióta ott dolgozok azóta sok hírességgel találkoztam,hisz minden nap betoppan egy.Egy pénteki nap viszont elég furcsa volt.Én takarítottam a pultot amikor belépett az ajtón 7 fiú.Oda ment az egyik munkatársam elkérni a rendelést.Én takarítgattam tovább a pultot egyszer csak látom hogy mind a 7 fiú engem bámul. Kicsit elvörösödtem és a fejem elé tartottam egy tálcát majd be slisszeltem a konyhába.Ekkor a szakács a kezembe nyomta a rendeléseket amiket ki kellett vinnem.Láttam hogy pont ahoz az asztalhoz kell kivinnem ahol azok a fiúk ültek.Vettem egy mély levegőt és elindultam az asztal felé.
-Uraim meghoztam a rendeléseket.-mondtam mosolyogva.
-Köszönjük.-mondták.
-Jó az alakod.Nem szeretnél modellkedni?-kérdezte a fekete hajú fiú.
-He???-lepődtem meg.
-Sajnálom még be sem mutatkoztam.Minwoo vagyok és ők itt a 100% tagjai.
-Mi az a 100%?-kérdeztem meg.
-Egy nem rég debütált fiú banda.-magyarázta.
-Á!Értem.-bólogattam..
Adott egy kártyán amin volt egy cím és egy telefonszám.Zsebre raktam a kártyát majd oda adtam a számlát ők pedig kifizették.Visszamentem pucolni a pultot és elgondolkoztam ezen a modellkedésen.10 percig még beszélgettek meg röhögtek de utána elmentek.Miután vége lett a műszaknak siettem a buszmegálló felé hogy elérjem a buszt.Futva de végül oda értem és még nem is jött meg a busz.Ekkor láttam hogy egy fehér autó megáll a buszmegálló előtt.
Lehúzta az ablakot valaki és kiszólt belőle.
-Hei gyere elviszlek.-csábított az ujjaival a fiú.
Dik!Ez honnan tudja a nevem???Ez az egyik fiú a cukrászdából!
Oda mentem gyorsan hogy nem legyen olyan ciki.
-Te mit csinálsz?-hajoltam az ablak üveghez.
-Hazavinnélek.-hajolt közelebb.-Minek?És honnan tudod a nevemet?-kérdeztem tőle.
-Rajta volt a pincérruhádon.
-Ja.
Ekkor el kezdett esni az eső.
-Jössz vagy maradsz?-kérdezett.
Még 2 percig gondolkoztam.
-Meg fogsz fázni.
-Jól van elmegyek veled.-kerültem meg a kocsit.
Beszálltam és elindultunk.
-Én a nevedet nem is tudom.
-Sanghoon vagyok.
-Az én nevemet már tudod.
Elmagyaráztam neki hogy merre menjen hogy haza tudjon vinni.20 perc alatt nagy nehezen de oda értünk.
-Végre.-fogtam a fejem.
-Holnap mikor végzel?-fordult felém, a bal karját a kormányon tartotta a jobb kezét a nyakamhoz tette.
-Hé!-löktem el a kezét.
-Na én megyek.-szálltam volna ki a kocsiból.
Ekkor Sanghoon megfogta a kezem és visszarántott.
-Mit akarsz?-nyavalyogtam.
-Ezt.-hajolt oda hozzám és próbált megcsókolni.
De én magam elé raktam a kezem és behúzódtam a sarokba.Ő ezt látva elnevette magát,majd megfogta a jobb csuklóm és adott rá egy puszit.
-Nem vagyok szemét hogy megcsókoljalak.-engedte el a karom.
Átkaroltam felhúzott lábaimat és próbáltam eltakarni a vörösödő arcomat.
1.fejezet
Eső
Odakint nagyon esett az eső.Dörgött és villámlott is.
Éreztem hogy rezgett a telefonom a zsebemben.Kivettem és láttam hogy jött egy üzenetem.
-Aszt hiszem ma nem mész haza.-néztem Sanghoon-ra.
-Miért?-kérdezte.
-Olvasd el!-nyomtam az arcába a telefonom.
Az üzenetben ez állt:
-Senki nem hagyja el a lakását!Az utakat lezártuk a piros riasztás miatt!
-Azt hiszem itt ragadtam.-hajolt a kormányra.
-Öm..izé..ha akarod bejöhetsz hozzám.-mutattam a házamra.
-Az jó lenne.Nem akarok a kocsiban dekkolni.-mosolygott.
Kiszálltunk mindketten a kocsiból és elindultunk az ajtó felé.Hirtelen dörgött egy nagyot és villámlott is.
Félelmemben megfogtam Sanghoon kezét.
-Félek.-szorítottam meg a kezét.
Kikapta a kezemből a kulcsot,kinyitotta az ajtót és behúzott a házba.
-Most már nincs semmi baj.-ölelt át.
-Te minden lánnyal flörtölsz?-engedtem el.
-Ne tagadd hogy nem tetszik.-kacsintott.
-Áh.-forgattam a szemem.
Megmutattam hogy hol találja a fürdőt és a hálót.
-És létszik a vizes ruhádat ne a földre lökd.-hívtam fel a figyelmét rá.
Sanghoon fürdött így nekem volt egy kis időm rákeresni az interneten a 100%-ra.
Kiadott egy számot a youtube és meg is néztem.2 perc nézés után elkezdett vérezni az orrom.
-Hei minden rendben?-jött be szobába Sanghoon.
-Persze.-néztem rá.
Amint rá néztem rögtön vissza is fordultam mert a drága nem tudott volna felvenni egy pólót.Nem ő fél pucéran bejön.Oda jött és látta hogy a videójukat nézem.
-Látom tetszik.-kajánul elvigyorodott.
-Tetszik,de nem a fél pucér rész.-vágtam vissza.
-Ha megbocsátasz mennék fürdeni mert kicsit vizes vagyok.-álltam fel és mentem el mellette.
-Faképnél hagysz?-kérdezte.
-Igen.-kiáltottam vissza a szobába.
Bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót ne hogy bepróbálkozzon ez a szoknyavadász.
Levettem a ruháimat és megnyitottam a meleg vizet.Olyan jól esett a meleg víz a hideg ruha után.
Kicsit elgondolkoztam.Nem tagadom jó felső testük van a fiúknak.Ez ki kell vernem a fejemből!Hiszen biztos mind csak csábítgat és szia.
-Hei kész vagy már?-kopogott az ajtón Sanghoon.
-Mindjárt!-ordítottam ki.
Kijöttem a zuhany alól és kerestem egy törölközőt.
-Basszus!Nincs törölköző!-nyafogtam.
-Öh.....Sanghoon tudnál nekem az emeletről lehozni egy törölközőt?A szekrényben van.-dőltem neki az ajtónak.
-Ahan.-indult felfelé.
5 perc múlva vissza jött és benyújtott egyet az ajtón.
-Köszi.-csavartam magamra majd kimentem.
-Nézd csak mit találtam.-fogta a kezében az egyik bugyim.
-Add ide!-nyújtózkodtam érte.
-Megkapod ha adsz egy puszit.-emelte magasabbra a bugyim.
-Ez nem ér!-dübbentettem.
-Jól van!-adtam fel.
-A számra kérem.-mutatott rá.
-Jó!-gurultam be.
Pipiskedtem hogy elérjem a száját és amikor összeért az ajkunk,akkor Sanghoon megfogta a derekam magához szorított és megcsókolt.Nagyon fogtam a törölközőm nehogy leessen.Nagy nehezen kitudtam bújni a karjai közül.
-Ez mi volt?-förmedtem rá.
-Puszi.-dőlt vállal a falnak.
-Szerinted de szerintem meg nem.-fordultam meg és indultam fölfelé.
-Hova mész?-kérdezte tőlem.
-Felöltözni mert nem fogok törölközőben aludni!-ordítottam neki vissza.
Ha játszani akar akkor játszunk!
Felvettem a rövidnadrágom és egy rózsaszín pólót valamint felkötöttem a hajamat,majd kimentem hozzá.
Ahogy leértem az emeletről láttam hogy Sanghoon kicsit meglepődött képet
vág.Ő épp a kanapén ült ami kapóra jött nekem.Leültem a combjára és ő
még csak nem is ellenkezett.
-Megyek aludni.Nem akarsz jönni?-húztam végig az ujjamat az állán.
-De megyek!-bólogatott.
Felmentünk mindketten.Én befeküdtem az ágyba.Ő is próbált befeküdni mellém csak hogy jól oldalba rúgtam és leesett az ágyról.
-Ezért ne szállj el magadtól!-mosolyogtam rá az ágyból.
-Erre ment ki minden igaz?-nevetett a földön.
-Jaj de ügyes vagy!-gügyögtem.
-Szépek a lábaid,nem akarsz még is csak modellkedni?-kérdezte a földről.-Azért hogy te nyáladzhass?Kössz nem.-fordultam a fal felé.
-Egyébként miért is kellenék nektek modellnek,hisz ti egy fiú banda vagytok.-kérdeztem tőle.
-Azért kell lányokat összeszednünk mert lesz egy bál az idolok számára ahová csak modellel lehet bemenni és hát nálunk nem igen van modell.Ha meg elvállalnád akkor még jól is járnál mert tényleg modellt csinálnának belőled és jól keresnél.-magyarázta a szituációt.
-Értem.Még gondolkozok rajta.-hunytam le a szemeimet.
Álmomban volt egy hatalmas ház tele gyönyörű bútorokkal,medence volt az udvaron és volt egy fiú is ott velem akivel nagyon boldog voltam de az arcát nem láttam mert elmosódott volt.Hirtelen felébredtem és leesett hogy ezt csak akkor tudom elérni ha el vállalom a modellkedést.
2.fejezet
Kibírhatatlan Sanghoon!
Még vissza feküdtem hisz hajnal volt.
-Hei kelj fel.-ütögette finoman az arcom Sanghoon.
-Hagyjál.-húztam magamra a takarót.
Sanghoon lehúzta rólam a takarót és adott egy puszit az arcomra.
-Fent vagyok!-ugortam ki az ágyból feltett kezekkel.
-Megyek leradírozom az arcomat.-ballagtam ki félkómásan.
Sanghoon jött utánam mint egy kiskutya.
-Te miért követsz?-néztem rá.
-WC-znék.-rakta keresztbe a lábait.
-Szolgáld ki magad.-mutattam a WC-re.
-Ki mennél?-mutatott az ajtóra.
-Ez az én fürdőszobám,majd kimegyek ha akarok.-néztem a tükörbe.
-Hát jó.-ment a WC felé Sanghoon.
-Ne hogy meg merd tenni!-vágtam hozzá a törölközőt.
-Hoppá-hoppá.Mi ez?-mutatott a törölközőbe csavart melltartómra.
-Ne már.-nyavalyogtam.
-Oda adom ha kimész.-nézett hátra.
-Rendben.-vettem ki a kezéből és kimentem.
Miután végzett vissza mentem.
-Mi a .......?Sanghoon!-üvöltöttem.
-Igen?-jött be.
-Téged mire tanítottak otthon?-mutattam a levizelt ülőkére.
-Ha levizelted takarítsd is le!Ha kész vagy mosd meg a tükröt büntetés kép.-vártam hogy neki kezdjen.
Ott veszekedett velem 5 percig de beadta a derekát és megcsinálta amit mondtam neki.
Lementem kávét csinálni meg valamit kaját keresni a konyhába.Sanghoon jött utánam.Esküszöm ő lesz a házi kedvencem!
-Kérsz?-mutattam meg neki a kávés dobozt.
-Ja.-huppant le a székre.
-Ez most kicsit olyan mintha a feleségem lennél.-tenyerel az asztalon.
-Ne hogy aszt hidd ez valóra válhat.-oktattam ki.
-Miért nyem?-nyávogott az asztalon.
-Előbb leszel a gyerekem mint a férjem!-tettem elé a kávét.
-Tetszene ha ilyen anyám lenne.-nevetett.
-Ezt bóknak veszem.-mosolyogtam gúnyosan.
Miután megittam a kévét benéztem a hűtőbe hátha van valami kaja,de tök üres volt.
-Asszem elkel mennem vásárolni.-dőltem a pultnak.
-Mehetek?Elviszlek kocsival,így legalább gyorsan végzel.-ajánlotta fel Sanghoon.
-Oké,de csak mert nagyon éhes vagyok!-tettem a kezemet a korgó hasamra.
Felmentem az emeletre és kerestem valami ruhát magamnak.
-Nekem is adsz valami ruhát?-kérdezte Sanghoon.
-Mindjárt megnézem van-e valami férfi ruha a másik szobában.-mentem át.
-Tessék.-löktem oda neki egy fekete pólót és egy gatyát.
Gyorsan felöltöztünk.Persze ő másik szobában öltözött,mert én nem kockáztatok.
Beszálltunk a kocsiba és indultunk is.
Kicsit megbántam hogy szoknyát vettem fel mert Sanghoon folyton a combjaimat bámulta a kocsiban és az áruházban is.Ha már eljött legalább hasznát is vettem,mert rá sóztam a kosarat.Le se mertem hajolni az alsó polcokon lévő termékekhez mert igen kihasználta volna a lehetőséget ez a perverz.Gyorsan belevágtam a kosárba 2 fagyasztott pizzát meg egy colát és mentünk is.Persze a pénztárnál megakadtunk mert nem kevesen voltunk.
-Neked nem kéne már vissza menni?-fordultam hátra Sanghoon-hoz.
-Ráérek.-nézett le rám.
-Jaj de aranyosak.-mondta egy öreg néni a mellette álló öreg bácsinak.
Kirázott a hideg ettől a mondattól.
-Köszönjük.-fogta meg a kezem Sanghoon.
Össze tört a belső lelki világom amikor meg fogta a kezem.Már számoltam a másodperceket hogy mikor jövünk már mi.Ahogy kifizettem a dolgokat ki is viharoztam velük.
-Ezért még számolok veled!-böktem meg Sanghoon hasát.
A kocsiban direkt hátra ültem hogy ne lássam a képét.
-Tudod hogy milyen szemét vagy?-löktem a pultra a szatyrot.
-Ne legyél már ezért mérges.-állt meg az ajtóba.
-Ilyet csinálni amikor még csak egy napja ismerlek.-dobáltam a cuccokat ki a szatyorból mérgemben.
-Jobban is megismerhetsz.-jött közelebb és simította meg a combomat.
-Menj ki az utca sarkra és ott ismerkedj!-rúgtam belé egyet a magassarkúmmal.
Az egyik fagyasztott pizzát be raktam a sütőbe.Sanghoon megunta az állást ezért leült.
-Mikor mész már?-kérdeztem tőle.
-Jobb is ha megyek.-állt fel és fogta meg a ruháit.
-A viszont nem látásra.-integettem csillogó szemekkel.
-Végre!-huppantam le a kanapéra és nyújtózkodtam.
Bekapcsoltam a TV-t míg a pizzát sült,közben felmentem az internetre hogy megtudjam hogy hívják egyesével őket.Minwoo-t és Sanghoon-t ismerem.Nagyjából bemagoltam a nevüket.Miután készen lett a pizzám meg ettem és előkerestem az a névjegy kártyát amit kaptam.Megnéztem a címet,majd bepakoltam a kis táskámba és elindultam.Busszal mentem ahogy szoktam de túl messze volt a buszmegálló az épülettől így oda kellett sétálnom.Szerencsére volt egy porta és benne egy férfi.
-Jó napot!Segítséget szeretnék kérni.-hajoltam meg.
-Jó napot!Miben segíthetek?-kérdezte.
-A 100% nevű fiú bandát keresném.-mondtam.
-Sajnálom,nem mutathatom meg.Menjen el kérem-lökdösött kifelé.
-Ne már!-fogtam a kilincset.
-Engedje el!-szólalt meg a portás mögött álló fiú.
Ha jól tudom ő Hyukjin.
-Sajnálom.-hajolt meg a férfi.
-Gyere velem.-terelgetett a folyosó felé.
Egy igen hosszú folyosón végig mentünk majd megálltunk egy ajtó előtt.
3.fejezet
100% Első számú csábítója Jonghwan
Ahogy beléptünk látta hogy az összes fiú itt van.
-Rózsát a rózsának.-jött oda Jonghwan hozzám és adott egy csókot a kezemre.
Én elpirultam ettől.Sanghoon elég mérges fejet vágott.
-Sanghoon barátunk ma reggel jött haza,nem tudod hogy hol volt?-nézett rám csiligó szemekkel Jonghwan.
-Nem.-mozgattam a fejem valamitől automatikusan.
-Értem.-fogta meg a kezem és mosolygott Jonghwan.
-Gyere mutatok valamit.-vitt ki a szobából.
-Megint kezdi.-szólalt meg Minwoo.
-Miért hagytátok hogy elvigye?-állt fel Sanghoon.
-Úgy se tudod meg akadályozni hogy behálózza.-mondta Sanghoon-nak Minwoo.
-Aranyos lány,kár érte.-igazgatta a haját Rokhyun.
-Hova viszel?-kérdeztem Jonghwan-t.
Bevitt egy szobába ahol csak egy kanapé volt,majd bezárta az ajtót.
-Mit akarsz csiná..?-csókolt meg Jonghwan.
Teljesen elvesztettem a fejemet tőle.Nem tudtam meg mozdulni.Jonghwan a kanapéra fektetett majd fölém hajolt.Még csak megszólalni sem tudtam.Mit tett velem?
-Te is az enyém leszel.-csókolta meg a nyakam.
Levette a pólóját majd még több csókkal halmozott el.Tudtam mire készül de nem tudtam semmit tenni ellene.Teljesen le bénultam.Könyörögtem az istennek hogy mentsen meg valaki tőle.Ekkor hallottam hogy valaki ütögeti az ajtót és Jonghwan nevét kiabálja.
-Itt vagy?-ütögette az ajtót Sanghoon.
Jonghwan nem szólt semmit.Én próbáltam kinyögni Sanghoon nevét de nem sikerült.
-Francba!-hallatszott az ajtó mögül.
-S-Sanghoon!-nyögtem ki nagy nehezen.
Jonghwan felgyorsított.Próbált engem levetkőztetni,eközben Sanghoon már majdnem betörte az ajtót.
-Őt ne bántsd!-törte be az ajtót Sanghoon.
Le szedte rólam Jonghwan-t majd felvett a karjaiba és kivitt a szobából.
-Köszönöm.-mosolyogtam Sanghoon-ra.
Ahogy vissza vitt a többiekhez kezdtem újra a régi lenni.
-Jonghwan kifog nyírni.-mondta Minwoo.
-Nem érdekel.-ült le a székre Sanghoon.
-Csajszikám megúsztad!-ölelt át Rokhyun.
-Hogy csinálta hogy lebénultam?-értetlenkedtem.
-Ezt még mi sem tudjuk.-válaszolt Hyukjin.
-Sanghoon!-hallatszott a folyosóról Jonghwan üvöltése.
-Ajaj!-futkároztam körbe körbe.
-Gyorsan búj be ide!-mutatott az asztal alá Minwoo.
Bebújtam oda és vártam a végkifejletet.
-Hogy képzelted azt hogy megzavarsz?-jött be az ajtón Jonghwan.
-Nem akartam hogy őt bántsd,elég lányt bántottál már!-állt fel Sanghoon.
-Ez nem tartozik rád!-ment közelebb Jonghwan.
-Nyugodjatok már le könyörgöm!-akadt ki Rokhyun.
-Te ne szólalj meg!-mutatott rá Jonghwan.
-Héy!Még elvileg én vagyok az idősebb!-állt fel Rokhyun.
Nem tudtam tovább tétlenül hallgatni ezért kimásztam az asztal alól és bekapcsolódtam a vitába.
-Rokhyun nyugodj meg!Sanghoon ülj le!Jonghwan ne ordibálj!-oktattam mindegyiket ki.
-Energikus egy csaj!-súgta Minwoo Sanghoon-nak.
-Ezt csöndben is meglehet oldani.Jonghwan azért vagy mérges Sanghoon-ra mert meg mentett?Tudod ez nem úgy működik hogy megcsókolsz valakit és már mehetsz is vele az ágyba!Te nem ismered azt a szót hogy szerelem!Szerelem nélkül döntesz meg inden csajt.Ha szeretsz valakit azzal sokkal jobb lenni mint akit nem szeretsz.-papoltam Jonghwan-nak.
-Azta.-csodálkoztak a fiúk.
-Remélem most már megértetted.-mutattam Jonghwan-ra.
-Eljössz velem a bálba?-kért meg.
Mintha a falnak beszéltem volna.
-Nem,nem megyek csak ha meg mutatod azt az énedet amelyik szeretni is tudsz.-fordítottam neki hátat.
-És mondani szeretnék nektek valamit!-emeltem fel a hangom.
-Szeretnék modellkedni.-mosolyogtam.
Mindenki örült.
Miután végeztem a fiúknál kértem Sanghoon-t hogy jöjjön velem.
-Meg akarom köszönni még egyszer a mait és sajnálom hogy reggel olyan goromba voltam veled.-sajnálkoztam.
-Nem gond.-mosolygott Sanghoon.
-Megbocsátok ha eljössz velem este vacsorázni.-alkudozott Sanghoon.
-Rendben.-bólintottam.
Sanghoon volt olyan aranyos hogy hazavitt.Mikor haza értem rögtön a telefonomat kerestem a táskában.Gyorsan felhívtam Hana-t aki az én nővérem.
-Szia Hei!-üvöltött a telefonba.
-Szia Hana!-fogtam be a fülem.
-Tudnál nekem segíteni?Nincs ruhám és el kéne menni vásárolni.
-Persze hogy segítek,mindjárt megyek.-mondta majd lerakta.
Ahogy lerakta olyan gyorsan itt is termett és elindultunk a plázába ruhát venni.
-És mihez is kéne ruha?-faggatott.
-Hát....megkért egy fiú barátom hogy menjek el vele vacsorázni.-nyögtem ki.
-ÁH!Szóval randid lesz.-kuncogott Hana.
-E-ez nem az!-pirultam el.
Bementünk pár boltba de nem találtunk egy jól kinéző ruhát sem.Egyszer csak megláttam a kirakatban egy meseszép fekete ruhát.
Bementünk és megnéztük.Szerencsére még volt egy darab így megtudtam venni.
-Na ruha kipipálva.Jöhet a cipő.-mutatott a cipős üzletre.
-Menjünk.-húztam a nővéremet.
Találtam fekete tűsarkút ami ment a ruhához így könnyű dolgom volt.
-Kész vagyunk.-mentünk ki a plázából.
Bepakoltunk a kocsiba és indultunk is haza.
-Aztán ne hogy elcseszd nekem a randid.-kiabált a kocsijából Hana.
-Nem fogom nyugi!-kiabáltam nevetve vissza.
Ránéztem az órámra és láttam hogy fél 6 van.Gyorsan fel öltöztem és ki sminkeltem magam.
4.fejezet
Figyelnek!
Gyorsan keresgélni kezdtem a kulcsom,de sehol nem találtam.Megnéztem a szekrény alatt,ekkor egy kezet éreztem a fenekemen.
-Wháá!-fordultam meg.
-Szia!-mosolygott rám Sanghoon.
-Tudtam hogy te vagy az!-mutattam rá.
-Én meg tudtam hogy fel fogsz ismerni.-nevetett.
-Mit csinálsz?-kérdezte Sanghoon.
-Keresem a kulcsom.-folytattam a keresést.
-Annyira fontos?-nem értette Sanghoon.
-Nem szeretem nyitva hagyni az ajtót ha nem vagyok itthon és ha egyedül vagyok.-néztem meg az asztal alatt.
Sanghoon átkarolta a derekamat és felhúzott.Miután megálltam a lábaimon hátra néztem Sanghoon-ra aki még mindig a derekamat fogja.
-Ha itt lennék akkor nem félnél.-hajolt közelebb.
-N-ne mondj ilyeneket!-fordítottam el a fejemet kínosan.
-Menjünk.-ragadta meg a kezem és kivitt a lakásból.
-De...a kulcs!-nyújtózkodtam.
-Nem lesz semmi baj.-mutatta fel a kulcsot.
-Ezt meg hogy?-értetlenkedtem.
-Amikor bejöttem megláttam az ajtó előtt.-nyújtotta ki a nyelvét.
Bezártam az ajtót és el is indultunk.
-Melyik étterembe megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod.-mondta Sanghoon.
Mikor odaértünk leesett az állam.Ez Korea egyik leghíresebb étterme.Bementünk és ez a kép tárult a szemem elé.
-Lehet hogy ott dolgozok,de attól még nincs olyan sok pénzem.-mondtam szomorúan.
Sanghoon rám pillantott majd lesütötte a szemeit.Nem sokkal ezután meg is kaptuk az étlapokat.
-Olyan sok finom étel van hogy nem is tudok választani.-gondolkoztam.
-Én a bársonyos csirkét gombával szoktam enni.-mutatta meg.
-Jól néz ki.-néztem rá a képre.
-Szerintem én megkóstolom a gyömbéres-citromos serpenyős zöldségeket.-mosolyogtam.
Leadtuk rendelés majd elkezdtünk újra beszélgetni.25 perccel később hozták is az ételeket.
-Ez finom.-kóstoltam meg az ételt.
Láttam hogy Sanghoon olyan lelkesen eszi a csirkét.
-Öm..Sanghoon meg kóstolhatom?-néztem a csirkét.
-Ezt?Persze.-vágott egy falatot majd a számhoz nyújtotta.
-Nem lehetne csak a tányéromra rakni?-mutattam a villával a tányérra.
-Én azt akarom hogy a villámról edd meg.-nyavalygott.
-Oké.-ettem meg a villájáról a falatot.
-Én is kérek a tiedből.-mondta Sanghoon.
A villámra tettem egy kicsit és a tányérjára akartam rakni.
-A számba kérem.-tátotta a száját.
Sóhajtottam egyet és a szájába raktam a kaját.
Átbeszélgettük az estét.Én a kelleténél kicsit több bort ittam.Sanghoon nem ivott hisz ő vezetett.Hazavitt.
-Oké innen betalálok.-szálltam volna ki a kocsiból de elestem.
Sanghoon kiszállt a kocsiból és a karjaiba vett.
-Sokat ittál.-vitt be a házba.
-Nem is igaz.-vörösödtem el.
Lerakott a kanapéra.
-Melegem van.-vetkőztem volna le.
-Le ne merj vetkőzni!-fogta meg a kezem.
-De te mindig ezt akarod elérni.-néztem rá elvörösödve.
-Ha lenne is bármi akkor azt józanon szeretném veled csinálni!
-Józanon ezt nem fogod elérni.-nevettem fel.
-Azt majd meglátjuk,de most mész aludni!-megint felvett a kezébe.
Felvitt a szobába és berakott az ágyba.
-Most már nem lesz bajod úgyhogy én megyek is.
-Rendben.
Sanghoon kiment a házból és beült a kocsiba.Látta hogy egy kapucnis ember az ablakon nézbe.
-Héj!Mit csinál?-szólt ki az ablakon Sanghoon.
A kapucnis férfi elszaladt.
-Ez furcsa!-majd elhajtott Sanghoon.
Másnap reggel:
-De fáj a fejem!-keltem ki az ágyból.
-Túl sokat ittam este.Várjunk csak tegnap mi is történt?Ja tényleg Sanghoon befektetett az ágyba.Akkor nem történt semmi más szerencsére.-sóhajtottam egyet.
Elkezdett csörögni a telefonom.
-Ki az?-vettem fel.
-Én vagyok az.-nevetett Sanghoon a telefonba.
-Mi a jó élet?Honnan tudod a számom?-borzadtam el.
-Az nem fontos.Viszont van valami amit el kell hogy mondjak.-szólt komolyan.
-M...Mi lenne az?-ijedtem meg.
-Nem vagyok teljesen biztos az állításomban.-mondta.
-Bökd már ki!-emeltem fel a hangom.
-Azt hiszem valaki figyel téged.
4.fejezet
Figyelnek!
Gyorsan keresgélni kezdtem a kulcsom,de sehol nem találtam.Megnéztem a szekrény alatt,ekkor egy kezet éreztem a fenekemen.
-Wháá!-fordultam meg.
-Szia!-mosolygott rám Sanghoon.
-Tudtam hogy te vagy az!-mutattam rá.
-Én meg tudtam hogy fel fogsz ismerni.-nevetett.
-Mit csinálsz?-kérdezte Sanghoon.
-Keresem a kulcsom.-folytattam a keresést.
-Annyira fontos?-nem értette Sanghoon.
-Nem szeretem nyitva hagyni az ajtót ha nem vagyok itthon és ha egyedül vagyok.-néztem meg az asztal alatt.
Sanghoon átkarolta a derekamat és felhúzott.Miután megálltam a lábaimon hátra néztem Sanghoon-ra aki még mindig a derekamat fogja.
-Ha itt lennék akkor nem félnél.-hajolt közelebb.
-N-ne mondj ilyeneket!-fordítottam el a fejemet kínosan.
-Menjünk.-ragadta meg a kezem és kivitt a lakásból.
-De...a kulcs!-nyújtózkodtam.
-Nem lesz semmi baj.-mutatta fel a kulcsot.
-Ezt meg hogy?-értetlenkedtem.
-Amikor bejöttem megláttam az ajtó előtt.-nyújtotta ki a nyelvét.
Bezártam az ajtót és el is indultunk.
-Melyik étterembe megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod.-mondta Sanghoon.
Mikor odaértünk leesett az állam.Ez Korea egyik leghíresebb étterme.Bementünk és ez a kép tárult a szemem elé.
-Tetszik?-nézett rám Sanghoon.
-Aha.-bólogattam csillogó szemekkel.
Leültünk az asztalunkhoz és vártuk az étlapokat.
-Még sosem voltam ilyen híres étteremben.-szégyenlősködtem.
-Pedig te egy igen híres cukrászdában dolgozol.-mondta Sanghoon.-Lehet hogy ott dolgozok,de attól még nincs olyan sok pénzem.-mondtam szomorúan.
Sanghoon rám pillantott majd lesütötte a szemeit.Nem sokkal ezután meg is kaptuk az étlapokat.
-Olyan sok finom étel van hogy nem is tudok választani.-gondolkoztam.
-Én a bársonyos csirkét gombával szoktam enni.-mutatta meg.
-Jól néz ki.-néztem rá a képre.
-Szerintem én megkóstolom a gyömbéres-citromos serpenyős zöldségeket.-mosolyogtam.
Leadtuk rendelés majd elkezdtünk újra beszélgetni.25 perccel később hozták is az ételeket.
-Ez finom.-kóstoltam meg az ételt.
Láttam hogy Sanghoon olyan lelkesen eszi a csirkét.
-Öm..Sanghoon meg kóstolhatom?-néztem a csirkét.
-Ezt?Persze.-vágott egy falatot majd a számhoz nyújtotta.
-Nem lehetne csak a tányéromra rakni?-mutattam a villával a tányérra.
-Én azt akarom hogy a villámról edd meg.-nyavalygott.
-Oké.-ettem meg a villájáról a falatot.
-Én is kérek a tiedből.-mondta Sanghoon.
A villámra tettem egy kicsit és a tányérjára akartam rakni.
-A számba kérem.-tátotta a száját.
Sóhajtottam egyet és a szájába raktam a kaját.
Átbeszélgettük az estét.Én a kelleténél kicsit több bort ittam.Sanghoon nem ivott hisz ő vezetett.Hazavitt.
-Oké innen betalálok.-szálltam volna ki a kocsiból de elestem.
Sanghoon kiszállt a kocsiból és a karjaiba vett.
-Sokat ittál.-vitt be a házba.
-Nem is igaz.-vörösödtem el.
Lerakott a kanapéra.
-Melegem van.-vetkőztem volna le.
-Le ne merj vetkőzni!-fogta meg a kezem.
-De te mindig ezt akarod elérni.-néztem rá elvörösödve.
-Ha lenne is bármi akkor azt józanon szeretném veled csinálni!
-Józanon ezt nem fogod elérni.-nevettem fel.
-Azt majd meglátjuk,de most mész aludni!-megint felvett a kezébe.
Felvitt a szobába és berakott az ágyba.
-Most már nem lesz bajod úgyhogy én megyek is.
-Rendben.
Sanghoon kiment a házból és beült a kocsiba.Látta hogy egy kapucnis ember az ablakon nézbe.
-Héj!Mit csinál?-szólt ki az ablakon Sanghoon.
A kapucnis férfi elszaladt.
-Ez furcsa!-majd elhajtott Sanghoon.
Másnap reggel:
-De fáj a fejem!-keltem ki az ágyból.
-Túl sokat ittam este.Várjunk csak tegnap mi is történt?Ja tényleg Sanghoon befektetett az ágyba.Akkor nem történt semmi más szerencsére.-sóhajtottam egyet.
Elkezdett csörögni a telefonom.
-Ki az?-vettem fel.
-Én vagyok az.-nevetett Sanghoon a telefonba.
-Mi a jó élet?Honnan tudod a számom?-borzadtam el.
-Az nem fontos.Viszont van valami amit el kell hogy mondjak.-szólt komolyan.
-M...Mi lenne az?-ijedtem meg.
-Nem vagyok teljesen biztos az állításomban.-mondta.
-Bökd már ki!-emeltem fel a hangom.
-Azt hiszem valaki figyel téged.
