Admin: Kitti
Nyitás: 2011.09.07.
Zárás:-
Design: Saját
Kódolás: Kitti
Zenedoboz csapata: Kitti,
Fanni,JangHei,
Nuti





1# (Fanni)

Te és Himchan nálatok tartotok moziestet. Kint ültök a nappaliban a kanapén, és filmet néztek. Már elég késő van, ezért elszundítasz közben. Ezt meglátja Himchan, ezért megpuszilja a homlokod, majd simogatni kezdi a hajad. Közelebb hajol hozzád, hogy megpuszilja az arcod, de ekkor hirtelen felébredsz.
Te: Oppa, mit csinálsz? /álmosan/
Hirtelen elhúzódik.
Himchan: Semmit! /zavarban/
Te: Hát persze...
Himchan: Csak... olyan édesen aludtál... /hadar/
Te: Tényleg? /elpirulsz/
Himchan: Igen! /közelebb húz magához/
Te: /zavarban/ Akkor nézzük tovább a filmet?

Himchan: Most inkább azt hagyjuk... /megcsókol/ Szeretlek! ♥ /megcsókol megint/

2# (Saját)

Te egy borús délután sétáltál haza az iskolából, szomorúan. Már majdnem hazaértél, amikor az utca elején lévő kisboltnál megálltál, és pont akkor jött ki Himchan szatyrokkal a kezében. Mentél tovább, még nem vetted észre, de kiabált neked:
Himchan: Szia! Várj meg! /megállsz/
Te: Szia Oppa... /halkan/
Himchan: Mi a baj? /megfogja a kezed/
Te: Semmi különös... Valahogy nem jó ez a nap...
Himchan: Na... mosolyogj egy kicsit, ha szomorú vagy, akkor én is szomorú leszek... /"cukin" néz/
Te: Én olyat nem tudok most...
Himchan: Van egy ötletem! Ettől biztos jobb kedved lesz! /megfogja a kezed, és elvisz a B.A.P tánctermébe./
Ahogy beértek, leveszi a kabátját, elővesz egy kendőt, és ráköti a szemedre.
Te: Előre félek...
Himchan: Nyugi... ez csak egy játék, a cél, hogy megtalálj engem becsukott szemmel! /mosolyog, bár te ezt már nem láthatod/
Te: Elég idióta játék... Muszáj? /kedvtelenül/
Himchan: A kedvemért! /kiskutyaszemek/
Te: Rendben.../nagy sóhaj/ de akkor segíts!
Himchan: Oké, én most arrébb megyek! /kétlépést megy oldalra/
Mikor már majdnem "megtaláltad" Himchan-t, az utolsó lépést elég lassan tetted meg, mert bizonytalan voltál, pedig pont előtted állt. Érezted, hogy ott van, ezért megfogtad a kezét, ő lassan átkarolt, majd mondtad:
Te: Most már.. levehetem?
Himchan: Még ne... /megcsókol/ Most már tudsz mosolyogni? ♥


3#  (
Saját)

Te a szüleiddel ültetek a nappaliban, mert elmondták, hogy hamarosan ideér a nagymamád. Semmi kedved nem volt hozzá, de anyukád megtiltotta, hogy elmenj valahová. Néhány perccel később csöngettek, te mentél kinyitni. A nagymamád volt az. Mégjobban nem akartál ott lenni, de muszáj volt. Ott ültetek a kanapén, amikor megint csöngettek. Megint te mentél ajtótnyitni. Ahogy megláttad ki az rögtön lefagytál, ugyanis Himchan volt az, akivel barátok vagytok, de már régen találkoztatok. Kiléptél az ajtón, majd rögtön becsuktad magadmögött.
Te: Szia /mosolyogsz/ miért jöttél?
Himchan: Hát... csak úgy...de miért nem megyünk be?
Te: Anyukám nem szereti, ha fiúkkal vagyok, mert nagyon félt.... na és azért is, mert most jött a nagyim...
Himchan: Akkor majd visszajövök máskor /szomorúan/
Te: Nem kell! Majd mindjárt bejuttatlak! /mosolyogsz/
Himchan: Rendben... de..
Te: Majd később elmondod, oké? Várj itt mindjárt jövök! /gyorsan bemész a házba/
Bent:
Anya: Ki volt az? /mérgesen/
Te: Csak az egyik barátnőm, de mondtam neki, hogy most veletek töltöm a délutánt... /zavart mosoly/
Anya: Nem ülsz le?
Te: Öö... anya, nem mutatod meg nagyinak az új szőnyegedet?
Anya: Nem is olyan rossz ötlet... /felállnak mindannyian, majd bemennek a szobába.

Te gyorsan kiszaladsz az udvarra megragadod Himchan kezét, majd beszaladtok a nappalin
keresztül a szobádba.

Te: Maradj itt, mindjárt én is jövök! /mosolyogsz/
Himchan: Oké... /leül az ágyad szélére/
Kirohansz a nappaliba, de még mindig nem voltak ott, ezért bemész a szüleid szobájába:
Te: Anya! A szobámban leszek!
Anya: De még csak most jött a nagymamád!
Te: Ha kell valami, de inkább ne keljen, a szobámban megtalálsz!
Besétáltál a szobádba, Himchan ült az ágyad szélén, de látod rajta, hogy szomorú.
Te: Milyen napod volt? /mosolyogsz, és leülsz mellé/
Himchan: Hát... nem túl jó... egyedül voltam otthon, többiek elmentek bevásárolni,magányos voltam/hátradől az ágyadban/ és elfáradtam a próbán.
Te: /ledőlsz mellé/ Rossz látni, hogy magányos vagy... /rárakod a fejed a mellkasára/
Himchan: Most már nem vagyok, de ne aggódj.../megpuszilja a homlokod/
Egy pár percig így feküdtetek, közben Himchan nagyokat sóhajtozott.
Te: Mi a baj?
Himchan: Semmi... csak jó így.../közelebb húz magához, majd becsukja a szemét/
Te: Nekem is jó így /mosolyogsz/

Egyszer csak azt hallod, hogy anyukád kiabál:
Anya: Kicsim! Nagyival a konyhában leszünk, apukád pedig elment dolgozni!

Himchan hirtelen felült, majd mondta:
Himchan:Itt a lehetőség, hogy elmenjek /feláll és elindul az ajtófelé/
Te: /te is felállsz, utána mész és megfogd a kezét/ Ne menj még! /szomorúan/
Himchan: Lehet, hogy nem lesz több lehetőségem, és hamarosan visszakell mennem!
Te: Rendben... Köszönöm ezt a csodás délutánt, bár csak pár percig tartott, de varázslatos volt!
Himchan: Igen, az volt.../megölel/
Te: Mikor látlak legközlebb?
Himchan: /elenged/ nem tudom... /belenéz a szemedbe/
Te: /elpirulsz/
Himchan:/közelebb hajol, hogy megcsókoljon/

De akkor bejön az anyukád, aki kikerekedett szemekkel állt az ajtóban. Megfogta a kezed és kirángatott a nappaliba, látszott rajta, hogy nagyon ideges volt.
Te: Muszáj volt ilyen kellemetlen helyzetbe hoznod? /kiabálva/
Anya: Te beszélsz?! Nem arra számítottam, hogy a kislányom egy idegen fiúval csókolózik, amikor belépek!
Te: Nem is csókolóztunk! /sértődötten/
Anya: És ha pár másodperccel később megyek be?! Akkor meg mit fogok látni?! /kiabálva/ Na, most azonnal küldd haza!
Te: Rendben.../sértődötten/
Bemész a szobádba.
Te: Sajnálom Oppa.... Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni! /megöleled, majd elkezdessz sírni/
Himchan: Semmi baj... És kérlek ne sírj! / megpuszilja a homlokod, majd elenged/
Te: Oké.../megtörlöd a szemed/ Anya azt mondta, hogy menj haza, de én nem akarom!
Himchan: /megölel/ Nem akarlak itt hagyni, de muszáj mennem... /elenged, majd megcsókol/ Szeretlek ♥


4# (
Fanni)
Te egy forró, napos, nyári délelőtt egy kávézó kinti asztalánál ülsz és egy Himchanról készült fotót szorongatsz a kezedben. Már pár napja nem is találkoztatok, és neked nagyon hiányzik már. Mosolyogva nézed a képet, amikre szíveket rajzoltál, illetve ilyen feliratok díszelegnek rajta: "I♥You" és még hasonlóak. Mivel már lassan egy órája csak ott ücsörögsz, kimegy hozzád a pultos.
Pultos: Minden rendben, hölgyem?
Te: Persze... /mosolyogva lerakod a fényképet az asztalra/
Pultos: /ránéz a képre/ A barátod van a képen? Nagyon szép pár lehettek! /mosoly/ Kér valamit inni?
Te: Köszönöm, egy kávét elfogadok /mosoly/
Miközben várod a kávédat, végig azon gondolkozol, hogy milyen jó is lenne, ha igaz lenne amit a pultos mondott. Pár perc múlva meg is hozza a kávét. Megköszönöd, majd a kezedben szorongatott képet lerakod a kávé mellé. Ahogy éppen belekortyolnál a kávéba, a szél elfújja az asztalodról a képet. Gyorsan utána akarsz szaladni, de éppen ottmegy Himchan, és elkapja. Odaszaladsz hozzá.
Himchan: Ez a tiéd? /megnézi a képet/
Te: Add vissza! /zavarban, kikapod a képet a kezéből/ Ez nem az aminek látszik...
Himchan: /nevet/ Hátha ennyire szeretsz, gyere igyunk meg egy kávét! /megfogja a kezed/
Te: Az az igazság... /zavarban/ Hogy nem hiszem, hogy szívesen kávéznál velem... /zavarban/
Himchan: De igen, már régen találkoztunk, és... sok mindent megkéne beszélnünk! /mosolyog/
Te: Rendben... /besétáltok/ De én nem kérek kávét... Pont 2 perce vettem...
Himchan: Jó, akkor várj meg itt! Mindjárt jövök! /odasétál a pulthoz/
Távolról figyeled, ahogy beszélget a pultossal. Majd nevetve visszajön egy kávéval a kezében.
Himchan: Tudtad, hogy mi együtt vagyunk? /nevet/
Te: Ezt hogy érted? /zavarban/
Himchan: /nevet/ A pultos mondta, hogy milyen szép pár vagyunk, és... hogy ma egész délelőtt itt ültél, és engem vártál... /önelégült mosoly/
Te: /vörös lesz az egész fejed/ De.. én...én.. nem! /próbálsz mentegetőzni/
Himchan: /lerakja a kávét az asztalra, átkarol/ És én erre csak annyit mondtam: Köszönjük...♥ /megcsókol/


5# (
Fanni)

Te egy este az ágyadban fekszel és olvasol. Kint nagy vihar van, ezért már átvagy öltözve a pizsidbe, és nemsokára aludni is fogsz. Megszomjazol, ezért kimész a konyhába egy pohár vízért, de pont kopognak az ajtón. Gyorsan kinyitod, Himchan az csurom vizesen.
Te: Jesszus, gyere be! /megfogod a kezét és beráncigálod a házba/ Miért jöttél? /odadobsz neki egy törölközőt/
Himchan: /megtörli a haját/ Megakartalak látogatni csak elkapott a vihar...
Te: Szerintem már ne indulj haza! Aludj ma itt nálam... /elpirulsz/
Himchan: Nem akarok zavarni... /a nyakába rakja a törölközőt/
Te: Ugyan már! Nem zavarsz! Engem biztos, hogy nem... /elpirulsz/
Himchan: Köszönöm! /megakar ölelni/ Ezt inkább most nem... /nevet/
Te: Öhm... Nyugodtan szárítkozz meg, a fürdőszobában van még plusz törölköző... /elpirul/ Én addig is csinálok kakaót... Majd beviszem a szobába /futva kimész a konyhába/
Himchan: Köszönöm! /mosolyogva néz utánad/
Pár percig készíted a kakaót, majd egy tálcán beviszed a szobádba. Ahogy benyitsz Himchan éppen veszi le a pólóját.
Te: Öhm... /elpirulsz, kuncogsz/
Himchan: Bocsi, inkább akkor visszaveszem /elkezdi visszavenni/
Te: /nevet/ Jaj, hagyjad már! Vedd le! Főleg akkor, ha nagyon vizes lett! /lerakod az ágyra a tálcát/
Himchan: Hát oké... /zavarban/
Te: Gyere, csináltam kakaót /elveszel egy bögrét/
Himchan: /leül az ágyra, elveszi a másik bögrét/ Köszi /mosoly/
Te: Kezdek álmos lenni... /rádőlsz Himchan vállára/
Himchan: Egy kicsit én is... /zavarban/ De biztos, hogy nem zavarok?
Te: Még örülök is! /elpirulsz/ Te leszel a plüss macim... /félénk/
Egy kicsit zavarban vagy, mert Himchannal fogsz aludni, akin csak egy alsónadrág van... Pár perccel később, mikor megisszátok mind a ketten, lerakod az éjjeliszekrényedre a tálcát, majd bebújsz a takaró alá.
Te: Gyere! /mosoly, arrébb csúszol/
Himchan befekszik melléd, majd feléd fordul, és mosolyog rád.
Himchan: Tényleg nagyon köszönöm! /megpuszilja a homlokod/
Te: Csak nem tudom, hogy hogy fogunk elférni /nevet/
Himchan: Majd megoldjuk /nevet, magához húz/
Lekapcsolod az éjjelilámpádat, majd hozzábújsz Himchanhoz, ő közben megpuszilja a homlokod. Pár perccel később már el is alszotok. Másnap reggel korán felkelsz, álmosan kikelsz az ágyból. Megkerülöd az ágyat, majd megpuszilod a homlokát, amire rögtön felébred.
Himchan: Jó reggelt /nyújtózkodik, mosolyog/
Te: Neked is! /az ajtó felé indulsz/
Ahogy kinézel az ajtón anyukád a konyhában készíti a reggelit. Lassan becsukod az ajtót, majd Himchan felé fordulsz, aki éppen kel ki az ágyból.
Himchan: Valami baj van? /ásít/
Te: Ugye anya nem tudja, hogy veled aludtam... És lehet, hogy nem reagálna túl jól... /odamész hozzá/
Himchan: Oh... értem. /megsimogatja az arcod/ Nem baj...
Te: De ezt nem akarom... Majd ki osonunk valahogy... /kinézel megint az ajtón/ Először is öltözzünk fel! De nem kéne elhagynunk a szobát... /elpirul/
Himchan: Öö...akkor addig is...
Te: Csak fordulj el! /sürgeted/
Himchan: Rendben /nevet, elfordul/
Gyorsan felöltözöl, majd kinézel az ajtón.
Te: Gyorsan öltözz fel te is! /kukucskálsz az ajtón/
Felveszi a pólóját, a nadrágját majd a cipőjét is.
Himchan: Én kész is vagyok! Most mit csináljunk?
Te: /kinézel az ajtón/ Anya felmegy az emeletre! Gyere! /megfogod a kezét, és a bejárati ajtó felé szaladtok/
Éppen kiértek a ház elé épségben, és nem buktatok le.
Te: Megúsztuk... /sóhajtasz/
Himchan: Figyelj... Anyukád néz minket az ablakon kersztül /suttog/
Te: Nem baj, ha nem tudja, hogy együtt aludtunk, akkor az nekem nem is baj! /mosoly/
Himchan: Tegnap este aludtam a legjobban... /megsimogatja az arcod/
Te: Én is... Plüss macim! /nevet, elpirul/
Himchan: /nevet, közelebb hajol hozzád/ Azt hiszem mindjárt ide kijön anyukád... /átkarolja a derekad/
Te: Heh-heh, az vicces lenne... /átkarolod a nyakát/
Himchan: Hogy hagy örüljön... /megcsókol/ Bár ennek én örülök a legjobban...♥ /megcsókol megint/

6# (Saját)
Te suli után jöttél le a másodikról, amikor elkezdett csörögni a telefonod. Himchan volt az, ezért felvetted.
Te: Szia!
Himchan: Szia! Mit szólnál ha ma én vinnélek haza?
Te: Hmm... Oké! Megvárlak az iskola előtt!
Himchan: 10-15 perc és ott vagyok! /lerakja/
Himchan odaért, de te nem voltál ott. Várt még pár percet, de nem jöttél, beakart menni, de küldtél neki SMS-t: " Gyere el hozzám, minden megmagyarázok!" Himchan rögtön el is indult.  Néhány perc múlva csöngettek. Anyukád ment kinyitni.
Anyukád: Szia... biztosan te vagy a lányom legjobb barátja, Himchan, ugye?
Himchan: Igen... ő hívott, azt írta, hogy mindent elmagyaráz...
Anyukád: A szobájában van, gyere be!
Himchan: Köszönöm... /bemegy/
Bement a szobádba, te ültél az ágyadon begipszelt kézzel.
Te: Szia Himchan... /rámosolyogsz/
Himchan: /rádnéz/ Mi történt? /leül melléd/
Te: Amikor jöttem le a lépcsőn a suliban, megbotlottam... és hát nem kell mondanom semmit... láthatod.../ránézel a kezedre/
Himchan: /óvatosan megölel/ De minden rendben?
Te: Persze, azt mondta az orvos nem olyan komoly...
Himchan: /sóhajt, majd elenged/
Hirtelen benyit anyukád.
Anyukád: Nem akarlak zavarni, de az orvos előírása szerint minden nap kell legalább 1 órát a levegőn lenned... most úgy is van kivel elmenned sétálni, úgyhogy ha gondoljátok menjetek nyugodtan.../mosolyog, majd kimegy/
Te: Rendben.../felállsz/ Mehetünk!
Himchan: / ő is feláll/
Elindultok. Egész végig beszélgettek, majd a parknál megálltok pihenni.
Te: Köszönöm, hogy eljöttél velem! /mosolyogsz/
Himchan: Veled bármikor eljövök sétálni /óvatosan átkarol/
Te: /megpuszilod az arcát, majd nevetsz/ Kicsit hideg van...
Himchan: Fázol? /nevet/ Akkor... induljunk vissza! /elenged, majd elindultok/
Te: /megfogd a kezét/ Ne! /odahúzod magadhoz és szorosan megöleled/
Himchan: Mondhattad volna, hogy ölelésre vágysz! /nevet/
Te: /elengeded, majd a szemébe nézel/ Most már mehetünk.../zavarban/
Himchan: /közelebb hajol, megsimogatja az arcod, majd megcsókol/ Én erre vágytam ♥

7# (
Fanni)

Te egy borús hétfői napon az iskolába sétálsz, közben Himchannal telefonálsz.
Himchan: Szóval, hány órád lesz?
Te: Azt hiszem öt... Utána jövök is haza... Miért?
Himchan: /zavarban/ Érted megyek, oké?
Te: /örülsz/ Oké! /odamegy hozzád a legjobb barátnőd/ Akkor most lerakom, mert itt van barátnőm!
Himchan: Jó-jó... Szia!
Gyorsan berakod a zsebedbe a telefonod, majd a barátnődre figyelsz.
Te: Hogy-hogy ilyen korán?
Barátnőd: Az most nem érdekes! Kivel beszéltél? /gúnyosan/
Te: Himchannal, ha ennyire érdekel... /gúnyosan/
Barátnőd: Kérdezhetek valamit?
Te: Persze!
Barátnőd: Van köztetek valami?
Te: /meglepődsz/ Csak barátok vagyunk! /elpirulsz/
Barátnőd: Akkor jó... Mert szerintem ő annyira helyes, és kedves...
Te: Tetszik neked? Nem is ismered annyira... /mérges/
Barátnőd: Igen tetszik, és az nem baj... Kérlek mutass be neki! Légyszives!! /könyörög/
Te: Majd később megbeszéljük, de inkább most menjünk a suliba...
Majd tovább indultok, közben végig Himchanról áradozik. Amikor beértek a suliba, kapsz egy sms-t Himchantól: "Ha szüneted lesz felhívlak, oké?" Erre gyorsan csak visszírsz egy oké-t, és leülsz a helyedre. Elkezdődik az óra, és a barátnőd, aki mellesleg melletted ül, egyfolytában neked suttogja, hogy "Himchan annyira helyes..." Lassan eltelik az óra, a barátnőd még ott marad a terembe, te pedig gyorsan beszaladsz a lánymosdóba, és előveszed a telefonod. Neki támaszkodsz a falnak és várod a hívást. Nem is kell várnod, már fel is hív téged.
Himchan: Szia! Várj, videóhívás jobb lenne...
Te: Oké... /mosolyogsz/
Majd átkapcsoltok videóhívásra.
Himchan: És miújság? /mosolyog/
Te: Semmi... /szomorú/
Himchan: Látom, hogy valami baj van! Kérlek mondd el! /aggódik/
Te: /mosolyogsz/ Nagyon aranyos vagy... De komolyan semmi bajom sincsen!
Himchan: Na azt jobban szeretem, ha ilyen cukin mosolyogsz /mosolyog/
Te: /elpirulsz/ Jó veled beszélni...
Himchan: Én pedig örülök, hogy láthatlak, amikor nem vagy itt mellettem /elpirul/
Te: /zavarban/ Komolyan mondod? /mosolyogsz/
Himchan: Alig várom már a délutánt /kacsint/
Te: /kuncog/ Én is... De nemsokára mennem kell, szóval...
Himchan: Oké, értem! Jó legyél, szia! /puszit dob neked/
Lerakod, és a kezedben tartod a telefonod, ugyanis még mindig a beszélgetés hatása alatt vagy. Ekkor beront a barátnőd.
Barátnőd: Már mióta téged kereslek! Itt voltál végig? /mérges/
Te: Igen! /mérges/ Nem kell azért ordibálni...
Barátnőd: /kiveszi a kezedből a telefonod/ Beszéltél Himchannal? /komoly/
Te: Igen... /zavarban/
Barátnőd: És mikor is fogsz neki bemutatni? /mérges/
Te: /mérges/ Még nem tudom! De mindig mindent nekem kell elintéznem! Egyszer benned is lehetne annyi bátorság, hogy bemutatkozol neki! /kiviharzol a mosdóból/
Kimész az udvarra és összekuporodsz egy padon. Ott szomorkodsz egy kis ideig, majd becsöngetnek. Az órák lasssan eltelnek, vége van az utolsó órádnak is. Mielőtt meglátna téged a barátnőd, kiszaladsz a főbejárathoz, ahol Himchan már várt téged. Ahogy meglátod őt, odaszaladsz hozzá, és a karjaiba ugrasz.
Himchan: Hát ennyire örülsz nekem? /nevet/ De legalább már jó a kedved... /megimogatja az arcod/
Te: /elpirulsz/ De figyelj... Jobb ha minél hamarabb elindulunk innen... /hátra nézel/
Himchan: Valami baj van?
Te: Igen! Kérlek menjünk innen! /türelmetlen/
De ekkor meghallod a barátnőd kiáltását.
Barátnőd: Sziasztok! /majd kicsattan az örömtől/
Te: Szia... /mérges/
Himchan: Szia... /meglepődve rád néz/
Te: /rázod a fejed, majd a barátnődre nézel/ Himchan, ő itt a "legjobb barátnőm"... /unottan/
Barátnőd: /kezet fog Himchannal/ Szia!! Nagyon örülök a találkozásnak!
Himchan: Én... /sóhajt/ is... /undorodva rádnéz/
Te: /te is sóhajtasz/ Induljunk inkább... Te is jössz? /ránézel a barátnődre/
Barátnőd: Hát persze! /sikítozik/
Elindultok. Himchan végig zsebre tett kézzel, a földet bámulva ballag melletted, előtettek, pedig a barátnőd. Valamit egyfolytában beszél, úgy hogy nem is néz hátra.
Te: /suttog/ Nagyon sajnálom...
Himchan: /suttog, szomorú/ Megkérdezhetem, hogy miért...örült nekem ennyire?
Te: Azt hiszem teljesen beléd zúgott... /suttogsz, a földet nézed/
Himchan: /megfogja a kezed, suttog/ Elmegyek hozzád... /vigyorog/
Te: /elengeded a kezét,halkan nevetsz nevetsz/ Kis őrültem...
Himchan: /megsimogatja a hajad/ Majd ott bepótoljuk... /suttog/
Barátnőd: /hátrafordul/ Miért, szerintetek nem vicces?
Te: /hirtelen arréb ugrasz/ Persze, nagyon vicces /erőltetett nevetés/
Barátnőd: /odasétál mellétek/ Inkább itt jövök melletettek /mosolyog/
Himchan: /sóhajt, odahajol hozzád, suttog/ Meddig kell még ezt kibírnom...?
Te: /szomorú/ Ott lakik a mi utcánkban, pontosabban majdnem szomszédok vagyunk... /sóhajtasz/
Himchan: De legalább te ott leszel... /suttog/
Barátnőd: Na miről beszélgessünk?
Te: Nem tudom...
Barátnőd: Tudom! Himchan, mesélj valamit magadról!
Himchan: Sajnálom, de nem ismerlek, így nem mondok semmi bizalmasat, remélem megérted /előre megy/
Barátnőd: /rádnéz, kuncog/ Annyira titokzatos... /sikítozik/
Te: /odamész Himchan mellé/ Már mindjárt haza érünk... Nyugi... Kérlek ne haragudj rám ezért...
Himchan: Rád soha sem haragudnék... /átkarolja a derekad/
Te: /suttogsz/ Kérlek még ne! Ha ezt meglátja...
Himchan: Jaj tényleg, el is felejtettem... Bocsi... /elveszi a kezét/
Az út el is telik, ott álltok a házad előtt.
Barátnőd: /megfogja Himchan kezét/ Nagyon örülök, hogy megismerhettelek!
Majd bemegy a házába.
Himchan: Menjünk be mielőtt visszajön! /megfogja a kezed/
Te: Oké! /odaszaladtok az ajtóhoz/
Kiakarod niytni, de anyukád bezárta az ajtót. Gyorsan előveszed a lakáskulcsodat és berohantok a házba, ami teljesen üres.
Te: Úgy látszik, csak ketten vagyunk... /leülsz a kanapéra/
Himchan: /leül melléd/ Végre... /sóhajt/
Te: /megöleled/ Annyira sajnálom, komolyan! Próbáltam elmagyarázni, de... akkor már túl késő volt... /hátra dőlsz, a lábadat Himchan ölébe rakod/
Himchan: /simogatja a lábadat/ Nem a te hibád...
Te: Kérdezhetek valamit?
Himchan: Mondd! /mosolyog/
Te: Mit csináltál volna, ha csak mi ketten lettünk volna? /zavarban/
Himchan: Mondanám, hogy milyen gyönyörű vagy, mint mindig... /zavarban/ És hogy te vagy a legfontosabb nekem... /föléd hajol/
Te: /mosolyogsz/ Annyira aranyos vagy... /megsimogatod az arcát/
Himchan: És... megcsókolnálak... /megcsókol/
A kanapén fekszik rajtad Himchan, közben pedig csókolóztok... De ekkor kinyílik az ajtó, és belép a barátnőd.
Barátnőd: /sikít/ Hogy tehetted ezt??? Pedig barátnők voltunk! /sír/
Himchan gyorsan lemászik rólad.
Te: /kiabálsz/ De csak voltunk!
Barátnőd: És te még azért is rányomulsz Himchanra! /odamegy hozzád/
Te: Én szeretem őt, és te ebbe nem szólhatsz bele! Nem hiszem el, hogy nem tűnt fel neked!
Himchan: /odamegy hozzád, átkarolja a derekad/ Jobb ha most elmész /komolyan/
Barátnőd: /sír/ Nem hiszem el! Annyira utállak! /elszalad/
Miután kimegy, szónélkül bámuljátokegymást.
Te: Megszabadultunk tőle... /megöleled/
Himchan: Szerencsére... /megpuszilja a homlokod/
Te: Azt hiszem folytatni kéne, amit elkezdtünk... /átkarolod a nyakát/
Himchan: Egyet értek... Szívem ♥ /megcsókol/


8# (Saját)
Te egy borús péntek reggelen az iskolába mész, bár egy kicsit rosszul érzed magad. A nap gyorsan eltelik a suliban, ezért hazaindulsz. Ahogy kiérsz rögtön meglátod Himchant, aki feléd megy.
Himchan: /odasiet hozzád/ Szia! /mosolyog/
Te: /lehajtod a fejed/ Szia...
Himchan: /megfogja a vállad/ Valami baj van?
Te: Nem...Nincs semmi baj.../ránézel/
Himchan: Biztos? Elég sápadt vagy... /aggódóan/
Te: Biztos, minden rendben.... csak egy kicsit fáradt vagyok....
Himchan: Azért nem bánod, ha hazakísérlek?
Te: Nem... akkor induljunk..../elindultok/
Már körülbelül az út felénél tartotok.
Te: /megszédülsz/
Himchan: Minden rendben? /megáll/
Te: /fogod a fejed/ Persze... csak egy kicsit megszédültem...
Himchan: /közelebb megy hozzád/ Akkor mehetünk tovább?
Te: /bólogatsz/ Menjünk.../elindultok/
Himchan: Figyelj... ez így nem jó...
Te: Micsoda?
Himchan: Innen már nem lakunk messze... szerintem gyere el hozzánk... nehogy megint rosszul legyél....
Te: /zavarban/ Rendben...
Hamar odaértek hozzájuk, ahogy bementek leültet téged a kanapéra.
Himchan: Mindjárt jövök, főzök neked teát /mosolyog, majd kimegy a konyhába/
Te: Köszönöm...
Pár perccel később...
Himchan: /leül melléd/ Tessék.../odanyújta a bögrét/
Te: /elveszed/ Mégegyszer köszi.../belekortyolsz a teába/
Himchan: Most nem vagy rosszul? /megsimogatja a combod/
Te: Egy kicsit fáj a fejem, de nem vészes.../félénk/ És.../mégegyet belekortyolsz a teába/ a többiek hol vannak?
Himchan: A táncteremben... de csak későn jönnek....
Te: /lerakod az asztalra a bögrét, majd ráhajtod a fejed Himchan vállára/
Himchan: Unatkozol? /nevet/
Te: Nem... miért, csak akkor hajthatom a fejem a válladra, ha unatkozom?
Himchan: /mosolyog/ Dehogyis.../beleültet az ölébe/
Te: /átkarolod a nyakát/
Himchan: Nem vagy éhes?
Te: Egy falat sem megy le a torkomon...
Himchan: Hát jó... viszont én nagyon éhes vagyok... pihenj addig, oké? /mosolyog, majd feláll és kimegy a konyhába/
Te: /lefekszel a kanapéra/ Oké /mosolyogsz/
Kb. 10 perccel később...
Himchan: Itt is vagyok /odamegy hozzád/
Te: /felülsz, majd mosolyogsz/
Himchan: Mitha már jobb kedved lenne.../mosolyog, majd leül melléd/
Te: Egy kicsit... de csak is azért, mert itt vagy... /zavarban/
Himchan: /magához ölel, majd pár másodperc múlva elenged/
Te: /elpirulsz, majd odanyúlsz a teádért/
Himchan: /bekapcsolja a tévét/ Szólj ha valami baj van, oké?
Te: Jó, majd szólok... de ne aggódj /rámosolyogsz/
Jól eltelik az idő, már elég késő van, te pedig elalszol. Néhány perc múlva, kicsit kinyitod a szemed. Himchan a karjában vitt be a szobájába.
Te: Oppa... /álmosan/
Himchan: /lerak az ágyára/ Aludj vissza nyugodtan.../megsimogatja az arcod, majd megpuszilja a homlokod/
Másnap reggel...
Himchan: /felül, majd föléd hajol és megsimogatja az arcod/
Te: /lassan kinyitod a szemed/ Jó reggelt.... /mosolyogsz/
Himchan: /mosolyog/ Mennyivel jobb mosolyogni látni.../megsimogatja az arcod, majd visszafekszik melléd/
Te: /megfogod a kezét/ Mennyivel jobb volt veled aludni.../kuncogsz, majd elpirulsz/
Himchan: Na jó.../nevet/ Most már ideje reggelizni... vagy inkább hazavigyelek?
Te: Huh...anya biztos nagyon ki lesz akadva...de muszáj hazavinned...
Himchan: Jó.../szomorú/ megértem.../ki akar kelni az ágyból/
Te: /megfogod a kezét/ Gyere még vissza egy kicsit... /zavarban/
Himchan: /mosolyog, majd visszafekszik melléd/ Miért is akarsz annyira itt tartani?
Te: /elpirulsz/ Mert elfelejtettél valamit...
Himchan: Tényleg? /nevet, majd magához húz/ Lehet, hogy igazad van.../odahajol a füledhez, majd suttog /Szeretlek...♥ /megcsókol/


9# (
Fanni)
Te egy szerda délután egyedül ülsz a parkban, és közben tanulsz. Kinyitod a fizika tankönyvedet, a combodra rakod, és lapozgatni kezded. Elkezded olvasgatni az anyagot, ekkor Himchan melléd ül a padon.
Himchan: Szia! /mosolyog/ Tanulsz? /rárakja a kezét a könyvre/
Te: Szia... Hát amint láthatod... /unottan/
Himchan: /becsukja a könyved/ Kérlek töltsd velem a délutánt!
Te: /elrakod a könyved/ Oké... Csak mert tanulni egyáltalán nem akarózik... /mosolyogsz/
Felálltok, majd elsétáltok a városba. Megálltok egy étterem előtt...
Te: Channie... /félénk/
Himchan: Igen? /mosolyog/
Te: Éhes vagyok... /a kezed a hasadra rakod/
Himchan: /nevet/ Menjünk be!
Megfogja a kezed és bementek az étterembe. Leültök egy asztalhoz és Himchan rendel is nektek. Amíg várakoztok...
Himchan: Azért nem baj, hogy lebeszéltelek a tanulásról? /nevet/
Te: Nem... /mosolyogsz/ Amúgy sem tudnék most tanulni...
Himchan: /mosolyog/ Remélem, hogy ez a délután jobb lesz, mintha tanulással töltenéd... /megfogja a kezed/
Te: /zavarban/ Öh... Biztosan jobb lesz...
Himchan: /elhúzza a kezét/ Bocsi, nem... /zavarban/
Te: Most mi a baj? /meglepődsz/
Himchan: Sajnálom, nem akartam /zavarban/
Te: Dehogy is zavart, hogy megfogtad a kezem /mosolyog/
Ekkor odajön a pincérnő és lerakja elétek az ételt.
Himchan: Köszönjük szépen /mosolyog/
Pincérnő: Kérnek még esetleg valamit? Randevúzó pároknak van egy jó ajánlatunk!
Himchan: /elvörösödik/ Mi nem is randizunk! /zavarban/ Köszönjük nem kérünk semmit...
Pincérnő: /meghajol/ Jó étvágyat!
Majd elmegy. Himchan a fejét az asztalra rakja.
Te: /nevetsz/ Mi a baj?
Himchan: Én nem értem... Hát szóval, hogy mi... mi nem is randizunk... /zavarban/
Te: /nevetsz/ Jaj, nyugi már! Nem tudhatta, hogy mi nem randizunk!
Himchan: /önelégült mosoly/ És akarsz? /komoly, majd elneveti magát/
Te: Komolyan mondod? /zavarban/
Himchan: /zavarban/ I-i-igen...
Te: Igen! /odamész hozzá és megpuszilod az arcát/ Azt hittem már meg sem kérded /nevet/
Himchan: /meglepődik/ Akkor, azt hiszem... /lassan megpuszilja a szád/
Te: /átkarolod a nyakát/ Szeretlek...
Himchan: Én is téged... /megcsókol/

10# (Saját)
Te egy borús péntek délutánon, suli után sétálgatsz a parkban. Kb. egy óra múlva hazaindulsz. Már majdnem hazaérsz, amikor elkezd csörögni a telefonod. Rögtön felveszed.
Te: Halló?
Himchan: Szia! /vidáman/
Te: Szia Himchan!
Himchan: Emlékszel, amikor megbeszéltük, hogy együtt töltünk egyszer egy délutánt...
Te: Arra célzol, hogy töltsük együtt a ma délutánt? /nevetsz/
Himchan: Igen.../halkan/
Te: Rendben! Mikor jössz?
Himchan: Hmm... egy tíz perc múlva jó?
Te: Persze! /vidáman/ Várlak! /lerakod/
Hazasietsz, majd átöltözöl és várod Himchant. Pár perccel később hallod, hogy csöngetnek. Odarohansz az ajtóhoz, majd gyorsan kinyitod.
Himchan: Szia! /mosolyog/
Te: Szia.../elpirulsz, majd megigazítod a hajad/ Menjünk be a szobámba.../bementek/ Na akkor mit csináljunk? /leülsz az ágyadra/
Himchan: /leül melléd/ Nem tudom...
Te: Nézzünk esetleg tévét? /gondolkozol/ Mondjuk először jobb lenne ha ennénk.../ránézel/
Himchan: Az nem lenne rossz....
Te: Akkor menjünk! /felálltok és kimentek a konyhába/ Anya még nem jött haza...kaja pedig nincs... azt hiszem nekünk kell csinálni.../odamész a konyhaszekrényhez/
Pár perc múlva elindultok a boltba és vesztek hozzávalókat a bolognaihoz. Egy fél órával később visszaértek és elkezdtek főzni. Nagyon jól szórakoztok, nevetgéltek. Miután ettetek, visszamentek a szobádba. Jól eltelik az idő, már sötét van. Elkezdtek beszélgetni, majd néhány perc múlva elkezd szakadni az eső, majd villámlik egyet és elmegy az áram.
Te: Himchan! /kétségbeesetten/
Himchan: /odaáll mögéd, majd megsimogatja a karod/ Itt vagyok...nyugi...
Te: /szembefordulsz vele, majd megöleled/
Himchan: Ennyire félsz a sötétben? /megsimogatja a hajad/
Te: Igen.../magadhoz szorítod/
Himchan: Megkeresem a telefonom! /elhúzódik, és elkezd lassan előre menni/ Azt hiszem mindjárt megvan!
Te: Himchan.../kétségbeesetten/
Himchan: Mindjárt visszamegyek, maradj ott! /keresgél/
Te: /elindulsz Himchan felé/
A következő pillanatban megbotlasz,ráesel Himchanra és mindketten az ágyra zuhantok.
Himchan: Nem az mondtam, hogy maradj ott? /felédfordul/
Te: /zavarban/ De... bocsi... csak...féltem.../elpirulsz/
Himchan: Semmi baj.../magához húz/ Nincs mitől félned.../megpuszilja a homlokod/
Te: /hozzábújsz/ Ha itt vagy tényleg nincs mitől félnem...
Himchan: /simogatja az arcod/ Nem így képzeltem a mai napom...de sokkal jobb /óvatosan megpuszilja a homlokod/ bár tudod,hogy lehetne még jobb.../közelebb húz/
Te: /zavarban/ Ööö...
Egy villám bevilágítja egy pillanatra a szobát.
Himchan: /lassan közelebb hajol/ akarod, hogy jobb legyen a mai nap?.../suttog, majd óvatosan megcsókol/
Épphogy összeérnek az ajkaitok, amikor benyit anyukád, és vissza is jön az áram.
Te: /hirtelen elhúzódsz, majd felülsz/ Anya...te...mit keresel itt?! /zavarban/
Anyukád: Megzavartam valamit? /kuncog/
Te: /vörös lesz az egész fejed/ Inkább ezt ne itt beszéljük meg! /felálsz,megragadod anyukád kezét és kihúzód a szobádból/
Anyukád: /kuncog/ Nem tudtam, hogy van nálad valaki... /kuncog/
Te: /rácsapsz a homlokodra/ Egyébként az áram is jókor tudott visszajönni, ne meg te is jókor tudtál bejönni... Már mióta azt vártam, hogy megcsókoljon?! /kiabálsz/
Anyukád: Jól van bocsi...beszéljétek meg! /kuncogva elmegy/
Te: /visszamész/ Himchan...
Himchan: /odamegy hozzád/ Szóval már régóta azt akartad, hogy megcsókoljalak? /mosolyog, majd megsimogatja az arcod/
Te: /vörös lesz az egész fejed/
Himchan: /átkarol/ Nem kell tovább várnod..♥/óvatosan megcsókol/
 



500










Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
és