1# (Saját) Kora
reggel felkeltél, hogy ne késs el az iskolából. Ahogy megérkeztél a
szokásos történt: nem voltak barátaid, mindenki kinevetett. Nagynehezen
túlélted a napot, éppen átmentél a zebrán, utána szép lassan sétáltál.
Egyszercsak találkoztál az osztálytársaiddal, akik ugyanúgy kinevettek,
sértegettek. Az egyik fiú ellökött, te pedig csak feküdtél a járdán, ők
pedig nevettek. Becsuktad a szemed néhány percre, s csak annyit
hallottál, hogy elmennek. Kinyitottad a szemed, próbáltál felállni,
amikor egy fiú odaszaldt hozzád, és felsegített. Ahogy magadhoz térsz
meglátod, hogy Jongup az a B.A.P - ből. Megfogja a kezed, majd mondta:
Jongup: Jól vagy? /aggódóan/ Te: Persze... mondjuk.../félénk/ Jongup: Hazakísérjelek? Te: Hát... miért is ne?
Ahogy tettél egy lépést, rögtön majdnem el is estél, ugyanis megsérült a bokád. /ha Jongup nem lett volna ott/
Jongup: Biztos hogy minden rendben? Te: Persze, ne aggódj, csak szomorú vagyok... Jongup: Hallottam, hogy miket mondtak, de talán tudok segíteni...
Majd átkarolt és mondtad:
Te: Mit csinálsz? /elpirulsz/ Jongup: Meggyógyítalak! ♥ /majd megcsókolt/ 2# (Fanni) Te
és Jongup ma együtt töltitek a délelőttöt. Forró nyári nap van, ezért
ti sétáltok a parkban. Jókat beszélgettek, nevetgéltek és vesztek fagyit
is.Mikor már megettétek, leültök a szökőkút előtti padra.
Jongup: Nagyon melegem van /megtörli a homlokát/ Te: Igen, nekem is... Jongup: /feláll és megfogja a kezed/ Gyere! Te követed, leültök a szökőkút szélére, és ő elkezd téged lelocsolni. Te: Ez nagyon hideg /sikítozol és közben próbálod magad eltakarni, hogy ne találjon el a víz/ Jongup: Én azt hittem örülni fogsz /nevet, tovább locsol téged/ Te: Jó, akkor te is kapsz! /lelocsolod/ Jongup: Oké, elég /nevet/ Gyere, sétáljunk! /mosolyog/ Felálltok,
és elindultok. Közben végig a karját bámulod, ahogyan csurog róla a
víz. Már pár perce sétáltok szótlanul, mire megáll Jongup. Te: Most mi a baj? /mosoly/ Jongup: Semmi! Csak még mindig melegem van... /mosolyog, leveszi a pólóját/ Erre te hirtelen azt sem tudod, hogy köpj vagy nyelj, csak hirtelen elfordítod a fejed. Jongup: Neked nincs meleged? /gonosz mosoly/ Te: Ha arra célzol, hogy én is vegyem le a felsőm, azt jobb elfelejted /mérgesen/ Jongup: Jól van, legalább megpróbáltam /nevet/ Mentek
tovább. Te nem tudod levenni a szemed a felsőtestéről, ezért már
kezdesz egy kicsit zavarba jönni. Ahogy sétáltok látod már a távolból,
hogy jön egy biciklis. Mivel elszeretnéd engedni, ezért Jongup felé
lépsz egy lépést, de megbotlasz, és egyenesen Jongup izmos karjaiba
zuhansz. Ahogyan próbálsz feltápászkodni, véletlenül végig simítod a
kockáit. Erre nagyon zavarba jössz, és legszívesebben elfutnál, de
Jongup hirtelen szorosan magához ölel. Jongup: Még mindig nem gondoltad meg magad? /elenged/ Te: Mármint mivel kapcsolatban? /átkarol, megsimogatja az arcod/ Jongup: Mindegy, nekem úgy is tetszel, ha van rajtad felső... /megcsókol/
3# (Fanni) Te és Jongup sétáltok a parkban. Az idő elég borús. Te: Oppa, mindjárt esni fog /felnézel az égre/ Jongup: Akkor jobb ha elindulunk haza /ő is felnéz az égre/ Elkezdtek
visszafelé sétálni. Amikor már fél úton jártok elkezd ömleni az eső.
Felrakod a kapucnit a fejedre, de nem ér sokat, teljesen elázol. Mivel
Jongupék házához közelebb vagytok, gyorsan beszaladtok. A fiúk nincsenek
otthon, csak ti ketten vagytok. Odasétálsz Jongup ágyához. Te: /leülsz az ágyra, nézed Jongupot/ Teljesen eláztam... /megdörzsölöd a hajad/ Jongup: /odamegy hozzád/ Nehogy megfázz! /megsimogatja a kezed/ Nem maradhatsz így! Te: /mosoly/ Tudom, de hát egy darab ruha sincsen nálam... Jongup: /leveszi a felsőjét, odaadja neked/ Tessék, vedd fel ezt addig is /mosoly/ Te: /zavarban/ Köszi, de... Jongup: Rendben, amíg öltözöl hozok neked forrócsokit /duzzog/ Leveszed
a csurom vizes felsődet, és aztán gyorsan bele is bújnál Jongup
felsőjébe, de beleakad a hajadba. Ekkor ezt a hangot hallod: "Ne
segítsek?" Te: Jongup!! /mérges/ Azt mondtad, hogy addig nem jössz be! Jongup: Jól van, én azt hittem, hogy már kész vagy /nevet, lerakja a forródcsokit az asztalra/ Te: De... ha már itt vagy, akkor segíts! Odamegy hozzád nevetve, és segít felvenni a felsőt. Jongup: Nagyon jól áll neked /nevet, megsimogatja a hátad/ Te: /zavarban/ De talán jobb lenne, ha te is felvennél valamit... Jongup: /a füledhez hajol/ Miért? Zavar? /megsimogatja a kezed/ Te: Igen! /nevet/ Jongup is elneveti magát, majd még közelebb hajol hozzád. Te: /a kezed a mellkasára rakod/ Állj! Amíg nincs rajtad felső, addig nem! /nevet/ Jongup: Csak akkor csókolsz meg, ha veszek fel felsőt? /nevet/ Te: /meglepődsz/ Azt akarod... hogy megcsókoljalak? /zavarban/ Jongup: Öhm... nekem úgy is jó, ha én csókollak meg téged... /mosolyog, átkarol/ Te: Na jó, nem bánom... /a kezed rárakod a vállára/ Jongup: Szeretlek... /megcsókol/
4# (Fanni) Te egy hétfő délután otthon ücsörögsz, amikor csöngetnek. Egyedül vagy
otthon, ezért gyorsan odaszaladsz az ajtóhoz. Jongup és Yongguk az. Te: Oh, sziasztok! /meglepődsz/ Miújság? Jongup: Egy fontos dologról lenne szó! /komoly/ Te: Hát rendben, gyertek beljebb! Leültök az asztalhoz. Te: És mi is az a fontos dolog? Yongguk: Egy hét múlva koncertünk lesz... És az egyik táncosunk kiesett. Súlyos sérülést szenvedett... Te: Értem, ez szomorú, de én mit tudnék segíteni? Jongup: Jól tudsz táncolni, és úgy gondoltuk, hogy te beugorhatnál helyette! Te: Hogy én?! /meglepődsz/ Yongguk: Reméljük elvállalod! Te: Persze, én elvállalom! Szívesen segítek nektek! /mosoly/ Jongup: Szuper! Akkor holnap reggel 6 órára legyél a stúdióban! /mosolyog/ Te: Rendben, ott leszek! /örülsz/ Majd még megbeszéltek pár részletet, utána a fiúk elmennek. Másnap reggel... Elég
álmosan de már ott vagy a stúdióban. Az összes fiú már csak téged
vártak, főleg Jongup, hogy elkezdhesse a tanításodat. Szépen telnek a
napok, a próbák alatt Jonguppal jól összemelegedtetek, kedves veled és
tökéletesen megtanította neked a táncot. A koncert estéjén... A
színfalak mögött vagy, éppen a hajad fésülik, még egyszer utoljára
megigazítják a sminked. Eléggé izgulsz, mert még soha nem léptél fel
ilyen nagy közönség előtt. Jongup odamegy hozzád. Jongup: Sápadtnak tűnsz... beteg vagy? /aggódik/ Te: Nem! Ez vagy a sok alapozótól, vagy az izgatottságtól van... /félénk/ Jongup: /megsimogatja az arcod/ Nyugi, én tudom, hogy fantasztikus leszel! Te: /elpirulsz/ Köszi... /mosoly/ Jongup: Nemsokára mi jövünk! Hajrá! /mosoly/ Nagyokat
sóhajtozol, teljesen reszketsz az idegességtől. Amikor elkezdődik a
koncert. végig mosolyogsz, és mindent jól csinálsz. A koncert
nagyszerűen sikerült. Ezután hátramentek az öltözőkbe. Ahogy éppen
öltözöl vissza, lassan elkezd kinyílni az ajtó. Jongup: Öltözöl még? Te: Mindjárt kész vagyok /felveszed a pólód/ Gyere be nyugodtan! Jongup: Oké /bejön, odamegy hozzád/ Fantasztikus voltál! Nem tuodm, hogy észre vetted-e, de végig téged figyeltelek /félénk/ Te: /elpirulsz/ Köszönöm... Egyébként észre vettem /nevet/ Túl látványos volt /mosoly/ Jongup: /zavarban/ Öhm... Nem tudtam... Te: Csak ennyit akartál mondani? /mosoly/ Mert már kezdek fáradt lenni, úgyhogy lassan indulnék haza /félénk/ Jongup: /átkarol/ És hol marad a jóéjt puszi?♥ /megcsókol/ 5# (Fanni) Te és Jongup késő délután egy édességboltban nézelődtök, és nem tudjátok eldönteni, hogy mit vegyetek. Te: /lehajolsz egy nyalókáért/ Azt hiszem, ez tökéletes lesz neked /odaadod neki/ Jongup: /elveszi/ Miért pont ez? /nevet/ Te: Mert... Ezt szeretem, és biztosan neked is ízlene /félénk/ Jongup: /megölel/ Köszönöm! /elenged/ Akkor én is választok neked...Várj meg itt! /kimegy a boltból/ Nem
érted, hogy hova megy, addig is kifizeted a nyalókát, majd tovább
várakozol. Kb 2 perc után bejön egy hatalmas virágcsokorral a kezében. Jongup: Bocsi a késésért! /odaszalad hozzád, odaadja a csokrot/ Te: Köszönöm... /félénk,elpirul/ Jongup: Gyere, sétáljunk haza! /megfogja a kezed/ Ahogy sétáltok haza, sokat beszélgettek, sok mindent megismertek egymásról. A házatok előtt Jongup közelebb hajol hozzád. Jongup: Köszönöm! /mosolyog/ Többre számítottál. Csak bámultok szótlanul egymás szemébe... Te: Én is... /félénk/ Jongup: Akkor... Szia! Jó éjt! /elmegy/ Csalódottan
bemész a házba, megfürdesz, majd elmész aludni. Befekszel az ágyadba,
de csak szomorúan bámulod a plafont. Felülsz, előveszed a telefonod,
majd írsz egy SMS-t a legjobb barátnődnek, hogy hívjon fel minél
hamarabb. 3 perc várakozás után csörög a telefonod, a legjobb barátnőd
hív. Barátnőd: Szia! Mi ilyen sürgős? /meglepődik/ Te: Képzeld... /szomorúan/ Ma együtt lógtam Jonguppal, és... /nagy levegőt veszel/ Barátnőd: Mi történt? Te:
Estére már szinte randi lett... De tényleg, annyira romantikus volt az
egész... Aztán amikor a ház előtt álltunk már... Azt hittem, hogy megfog
csókolni, de semmi... Barátnőd: Jaj... Ne csináld ezt! Ez volt az első randitok, és nem várhatod el tőle, hogy rögtön megcsókoljon! Te: Igazad van... De akkor is! Lehet, hogy nem is bír engem... Barátnőd:
Ezt nem akarom hallgatni! Figyelj, éjszaka közepe van, úgyhogy kapd
össze magad, mert már így is fáradt vagyok, hogy ezt hallgassam! Hidd
el, holnapra minden rendben lesz! Te: Remélem neked lesz igazad... Akkor szia! Jó éjszakát... /lerakod a telefont/ Fáradtan
hátra dőlsz majd rögtön el is alszol. Másnap korán hajnalban felkelsz.
Felöltözöl, majd elmész sétálni. Nem sokára el is kezd esni az eső egy
kicsit. Felrakod a kapucnit a fejedre, zsebre rakod a kezed, a földet
bámulva sétálgatsz. Majd hátulról neked mennek, erre te a földre esel. Te: Nem tudnál egy kicsit vigyázni? /mérges/ Majd rögtön odahajol hozzád. Jongup: Sajnálom! Nem akartam! Kérlek bocsáss meg! /segít felállni/ Te: /félre söpröd a hajad/ Te vagy az? Bocsi, nem akartam ilyen goromba lenni... /elszégyenled magad/ Jongup: Ugyan már! /megölel/ Én voltam az ügyetlen! Te: /legördül egy könnycsepp az arcodon/ Most jobb ha megyek! Jongup: /megfogja a vállad/ Miért sírsz? /meglepődött/ Te: Semmi... /megtörlöd a szemed/ Jongup: Ez azt hiszem miattam van... Ugye nem ütötted meg magad? /megsimgatja az arcod/ Te: Dehogy is... Kutyabajom! /mosoly/ Jongup: Jó ezt hallani.... /közelebb hajol hozzád/ Te: /becsukod a szemed/ Most már... /hirtelen kinyitod/ Mennem kell! Szia... /megfordulsz/ Jongup: Várj! /odafut melléd/ Elfelejtettem tegnap odaadni a másik ajándékomat! Te: /megállsz/ És mi lenne az? /szipogsz/ Jongup: Illetve, inkább nem mertem odaadni /megcsókol/ Sajnálom! /átkarol/ Szeretlek! ♥ /megcsókol újra/
6# (Fanni) Te egy vasárnapi napos délután otthon ülsz a tévé előtt. Elkezd csörögni a telefonod. Jongup az. Te: Szia! Mi az? Jongup: Szia! Kitaláltam egy jó kis proramot! Már ha ráérsz... /félénk/ Te: Igen, ráérek, illetve unatkozom... És mi is lesz az? Jongup: Majd megtudod! 20 perc és ott leszek érted! Öltözz kényelmesen! Szia! Te: Szia! Lerakod
a telefonod, és mész átöltözni. Egy kényelmes cicanadrágot, egy pólót
és egy tornacipőt veszel fel. Hamar el is telik a 20 perc, csengetnek.
Kinyitod az ajtót, Jongup az. Te: Szia! /megöleled/ Jongup: Szia! Wow, nagyon csinos vagy /elpirul/ Te: És megfelel oda, ahova megyünk? Jongup: Tökéletesen! /nyújtja a kezét/ Mehetünk? Te: Igen, egy pillanat, csak írok anyának egy üzit, hogy elmentem! Beszaladsz
a konyhába, letépsz egy lapot, és ráírod, hogy elmentél Jonguppal.
Felrakod a táskád a válladra, majd visszamész hozzá. Te: Indulhatunk! /átkarolod a karját/ Elkezdtek sétálgatni. Te: Megkérdezhetem, hogy hova megyünk? Jongup: Futni a pályára... /mosolyog/ Te: Jaj ne már... Utálok futni... Jongup: De biztos, hogy élvezni fogod /megsimgatja a karod/ Te: Biztos... Tovább sétáltok. Körülbelül 10 perccel később oda is értek. Senki sincsen a pályán, csak ti ketten. Te: És muszáj futnom? /nyavalyog/ Jongup: Hm... /néz téged/ Igen! /kiveszi a kezedből a táskádat, és elkezd vele futni/ Te: /nevet/ Héj!! /elkezdesz utána futni/ Direkt elkezd lassítani, te utóléred, ő megfordul, és te beleugrasz a nyakába, ami miatt mindketten a földön végeztek. Te: Meg vagy! /a fejed a mellkasára rakod/ Jongup: /nevet, magához ölel/ Oké, visszaadom a táskádat... Te: Öhm... Egyébként nem ütötted be magad? Mert egy kicsit nehéz vagyok /elkezdesz lemászni róla/ Jongup: Nem, ez nem igaz! /megfogja a kezed/ Te: /visszafekszel, megpuszilod az arcát/ Azt hiszem már szeretek futni... Jongup: Tudtam... Van nekem egy másik módszerem is! /közelebb hajol hozzád/ Már éppen majdnem összeér a szátok, amikor Zelo hangját halljátok. Zelo: Sziasztok! /nevet/ Jongup hyung, azt mondtad, hogy futni fogsz... /nevet/ Gyorsan lemászol róla, és mindketten felálltok. Jongup: /zavarban/ Csak elestünk... /elpirul/ Zelo: Oké, oké, oké! /nevet/ Elhiszem /kacsint/ Akkor további jó "futást"! /nevetve elmegy/ Jongup teljes elvörösödött. Jongup: Nem haragszol? Te: Rád nem... De Zelo elrontotta a pillanatot /nevet/ Jongup: /megölel/ És egyébként azt is bocsi... /zavarban/ Te: Mit? Jongup: Majdnem megcsókoltalak... /elpirul, zavarban/ Te: /összkulcsoljátok az ujjaitokat/ Hát igen... /elpirul/ Jongup: /megpuszilja a homlokod/ Szerintem fejezzük be, amit elkezdtünk... ♥ /megcsókol/ 7# (Fanni) Te és Jongup este, náluk néztek ki az ablakon, és figyelitek a nagy vihart. Te: Szép... Most hogy fogok hazajutni? /mérges/ Jongup: Nem tudom... Azt hiszem itt fogsz éjszakázni! Te: /nyavalyogsz/ Ezt nem hiszem el! De nem fogok zavarni? Jongup: Dehogy is! Te: Mert ha igen, akkor inkább hazasétálok... Jongup: Nem, most már itt maradsz! /nevet/ Te: /mosolyogsz/ És hol fogok aludni...? Jongup: /zavarban/ Én megosztom az ágyamat veled... Te: /elpirulsz/ Köszi... Jongup: Szerintem, akkor most menj el nyugodtan zuhanyozni... /zavarban/ Te: Öö... Oké /zavarban/ Elmész
zuhanyozni. Gyorsan megfürdesz, és mivel kényelmesen vagy felöltözve,
csak visszaveszed a pólód, és a melegítőalsód. Visszasétálsz a szobába,
csak Jongup és Daehyun van ott, akik az egyik ágyon ülnek. Te: Én már végeztem is! /mosolygva leülsz Jongup mellé/ Jongup: Rendben... /mosolyog, megsimogatja a combod/ Daehyun: Akkor én hozok valamit enni! /rákacsint Jongupra/ Erre Jongup bosszúsan néz vissza, mire mind a ketten nevetni kezdenek, majd Daehyun Te: Miben mesterkedtek? /nevet/ Jongup: /megfogja a kezed, beleültet az ölébe/ Semmiben! /nevet/ Te: Persze... /átkarolod a nyakát/ Jongup: /beledőlt az ágyba, közelebb hajol hozzád/ Te: /becsukod a szemed/ Mit csinálsz...? Jongup: /megpuszilja a homlokod/ Semmit... Ekkor benyitott Daehyun. Daehyun:
/kikerekedett szemekkel bámul titeket/ Legközelebb nem hagylak titeket
magatokra... Ezt nem fogjátok tudni kimagyarázni, az is biztos! Jongup: /lemászik rólad/ Ez nem az aminek látszik... /zavarban/ Te hirtelen felülsz és a földet bámulod. Daehyun: /odamegy hozzád, odahajol hozzád/ Vigyázz vele! /nevet/ Jongup: /elvörösödik/ Őt hagyd! /kiabál/ Daehyun: Na jó, akkor én azt hiszem, hogy kimegyek a konyhába... /oldalazva kimegy/ Jongup: /leül az ágy szélére, néz téged/ Bocsi... Te: /hozzábújsz/ Egy kicsit furcsán éreztem magam... Jongup: Nem is tudom hogy képzeltem ezt! /elszégyenli magát/ Te: Nem volt olyan rossz... /halkan/ Jongup: /feláll/ Kérlek ne haragudj rám! Én ezt nem akartam... Te: /meglepődsz/ Nem? Jongup: Vagyis igen, de nem úgy! Úgy igazából akartam... /megpuszilja a homlokod/ Te: /elpirulsz/ Tudom... Éreztem... Jongup: Azt hiszem sietnünk kell, mert mindjárt bejön Daehyun... Te: Miben? Jongup: Remélem azért így is jó... ♥ /megcsókol/
8# (Fanni) Te a parkban ülsz egy padon, és telefonozol. Nézegeted a képeket, amiket
közösen csináltatok Jonguppal, közben rá gondolsz... Régóta vagytok
barátok, de te többet érzel iránta, mint barátság. Pár perccel később
Jongup megáll előtted, és mosolyogva néz rád. Jongup: Szia! /mosolyog/ Te: /ránézel/ Óh, szia! Nem tudtam, hogy itt vagy... Jongup: Mit csinálsz? Képeket nézel? Te: Nem, sms-ezek a pasimmal, szerinted? /nevetsz/ Jongup: /erőltetett nevetés/ Oké, akkor majd... Te: Majd én felhívlak, oké? /mosolyogsz/ Jongup: /szomorú/ Oké, szia... /sietve elmegy/ Nem érted, hogy miért lett hirtelen ilyen szomorú, ezért utána mész. Lassan utól is éred, de ő látszólag még jobban szomorú. Te: Mi a baj? /szomorú/ Valami rosszat tettem? Jongup: Nem, dehogy is... Csak tudod... /szomorú/ Nem tudtam, hogy... Jársz valakivel... /halkan/ Te: /meglepődsz/ De hát ezt honnan veszed? Jongup: Azt mondtad, hogy sms-ezel a pasiddal... Te: /nevetsz/ Jaj... /megöleled/ Azt csak viccből mondtam... /belenézel a szemébe/ Jongup: /örül/ Jaj de jó! Akkor... /zavarban/ Te: /megpuszilod az arcát/ Akkor azt hiszem ezt tisztáztuk... /mosolyogsz/ Jongup: /lassan átkarolja a derekad/ De biztos, hogy nem jársz senkivel? Te: /kuncogsz/ Biztos! Jongup: /közelebb hajol hozzád/ És akarsz járni valakivel? Te: Attól függ, hogy kivel... /átkarolod a nyakát/ Jongup: Mondjuk az előtted álló fiúval? /megpuszilja a nyakad/ Te: Igen... /elpirulsz/ Jongup: Szeretlek!♥ /megcsókol/
9# (Saját)
Te egy napos szombat reggelen még mindig az ágyadban feküdsz és
"szenvedsz", ugyanis biztossá vált, hogy szerelmes vagy Jongup-ba, de
nem tudod hogy mondd el neki. Már pár napja így van ez. Lassan kikelsz
az ágyadból, kimész a konyhába, kiveszel egy tálkát, raksz bele fagyit,
aztán még egy táblacsokit is magaddal viszel. Ráülsz az ágyadra, neki
dőlsz az ágytámlának és elkezded enni a csokit, miközben beraktál
doramákat. Egész nap így ment. Körülbelül délután 3 lehetett, amikor
kopogtak. Te:/lerakod az éjjeliszekrényedre a tálkát, majd felállsz és kinyitod az ajtót/ Szia Jongup.../zavarban/ Jongup: /mosolyog/ Szia... Te: Miért jöttél? /félénk,zavarban/ Jongup: Hát csak úgy... látni akartalak.../halkan,zavarban/ Te: Gyere be! /arrébb állsz/ Jongup: Köszi.../bemegy/ Te: Bocs a kupiért...épp doramákat nézek.../visszaülsz az ágyadra/ Jongup: /leül melléd/ És... mit csináltál ma? /mosolyog/ Te: Ezt. /rámutatsz a tévére/ Jongup: /nevet, majd ránéz az éjjeliszekrényedre/ És ez? /rámutat az üres tálkára és a csokipapírra/ Te: /elpirulsz/ Semmi.../zavarban/ Csak egy kicsit szomorú voltam... és szükségem volt az édességre... Jongup: /közelebb húz magához/ Miért voltál szomorú? /megsimogatja a karod/ Te: /elpirulsz/ Öhm.... Jongup: Ha nem akarsz beszélni róla, nem muszáj... /visszaül és nézi tovább a tv-t/ Már
sötétedett, amikor még néztétek a doramákat. Körülbelül 1 órával később
teljesen sötét lett, amikor megláttad, hogy Jongup elaludt. "
Istenem... de cuki, ahogy alszik!" - gondolod magadban. Odahajolsz
hozzá, megpuszilod a homlokát, majd felállsz és lekapcsolod a lámpát.
Mikor vége lett az utolsó doramának is, már te is elaludtál. Reggel hét
körül úgy ébredsz, hogy a fejed a mellkasára hajtottad, ő pedig
átkarolta a derekad. Még eléggé álmos vagy, ezért nagy nehezen
feltápászkodsz, és elhúzod a függönyöd. Leülsz Jongup mellé és
megsimogatod az arcát. Jongup: /lassan kinyitja a szemét, majd nyújtózkodik/ Jó reggelt! /mosolyog/ Te: Neked is! /rámosolyogsz/ Hogy aludtál? Jongup: Hmm...egyszerűen csodásan.../felül/ de még mindig tudni akarom, hogy miért voltál tegnap szomorú... Te: Hát... ezt nehéz elmagyarázni... Jongup: /feláll, odamegy hozzád és megsimogatja az arcod/ Nekem bármit elmondhatsz... Te:
/megfogod a kezét/ Ez nem olyan egyszerű... /elengeded/ mondjuk úgy,
hogy nem vagyok biztos abban, hogy akit szeretek az engem is ugyanúgy
szeret-e... Jongup: /leül az ágyad szélére/ Azt hiszem ebben nem vagy
egyedül.../megfogja a derekad és beleültet az ölébe/ De azt hiszem most
már én tudom a választ.../megsimogatja a combod/ Te: Ezt hogy érted? /elpirulsz/ Jongup: Azt hiszed nem vettem észre, amikor tegnap este megpusziltál? /önelégült mosoly/ Te: /vörös lesz az egész fejed/ Öhm... Jongup: De ebből én tudom, hogy te is úgy szeretsz engem, ahogy én téged...♥ /megcsókol/ 10# (Fanni) Te egy napos szombat délelőtt otthon ülsz a nappaliban, és a telefonodon
játszol. De már megunod a játékot, ezért a telefonod lerakod az
asztalra, és visszafekszel a kanapéra. Bejön anyukád. Te: Anyu... Unatkozom... /nyavalyogsz/ Anyukád: Akkor menj, és hozdd be az újságot! /mosolyog/ Te: Mi vagyok én, kutya? Anyukád: Jaj kislányom, legalább ennyit megtehetnél! Nekem még ebédet kell készítenem, szóval... Te: /felállsz/ Rendben... Behozom... /kimész/ Ahogy lehajolsz az újságért, és mennél be, amikor rád köszönnek. Megfordulsz, Jongup az. Jongup: Szia! /odamegy hozzád/ Te: Szia! /mosolyogsz/ Hogy-hogy itt vagy? Jongup: Csak azt akartam megkérdezni... /zavarban/ Van kedved eljönni velem randizni? /a földet nézi/ Te: /meglepődsz/ Igen!! /határozottan/ Jongup: /örül/ Tényleg? El sem hiszem! Te: /mosolyogsz/ És mit fogunk csinálni? Jongup: Először elmegyünk a táncterembe, persze csak ha neked is jó /megsimogatja a karod/ Te: Persze, akkor mindjárt jövök! /berohansz a házba/ Beszaladsz a konyhába anyukádhoz. Te: /sikítasz/ Anya!! Jongup randira hívott!!! Anyukád: /nevet/ Érezzétek jól magatokat! /mosolyog/ Te: Köszi anya, szeretlek! /visszamész Jonguphoz/ Majd
kézenfogva elindultok a táncterembe. Közben sokat beszélgettek, és
nagyon jól érzitek magatokat... Hamar odaértek a táncterembe, csak ti
ketten vagytok. Te: /bemész a terem közepébe/ És mit fogunk csinálni? Jongup: Akarsz táncolni? /közelebb húz magához/ Te: /kuncogsz/ Először megmutatom mit tudok... /arrébb mész/ Jongup: /leül egy székre/ Na ezt megnézem /kacsint/ Elkezdesz Power-t, majd Jeon Won Diary-t táncolni. Jongup a végén megtapsol. Jongup: Wow, elbűvölő! /tapsolva feláll, odamegy hozzád/ Nagyon ügyes vagy... Te: Tényleg? /megöleled/ Jongup: Igen... Még mutass valamit! /nevet, arrébb áll/ Te: Jól van... Elkezded a Warrior-t, de az egyik mozdulatnál elesel. Kitör rajtad a nevetés, és csak ott fekszel a terem közepén. Jongup: /aggódva odasiet hozzád, föléd hajol/ Biztos jól vagy? Te: /nevet/ Igen! Csak segíts felállni! /belekapaszkodsz a kezébe/ Jongup: /felhúz téged/ Pedig ügyes voltál megint /nevet/ Te: Köszönöm... /mosolyogsz/ Jongup: /megsimogatja az arcod/ Én pedig azt, hogy eljöttél velem... Te: /becsukod a szemed/ Az az igazság... hogy már régóta erre várok... Jongup: Hallottam, amikor elmondtad anyukádnak... /nevet/ Te: /vörös leszel/ Tényleg örültem... /zavarban/ Jongup: Én is, amikor igent mondtál... /óvatosan megpuszilja a szád/ Te: Azt hiszem mindjárt elájulok... /belenézel a szemébe/ Jongup: Mi az, ennyire jól csókolok? /önelégült mosoly/ Te: Ez nem is csók volt, csak egy puszi /duzzog/ Jongup: Na ez majd az lesz...♥ /megcsókol/
11# (Saját)
Te a legjobb barátnőddel megbeszélitek, hogy ma este elmentek sátorozni
az erdőbe. Késődélután, indulás előtt ,még beszéltek telefonon. Barátnőd: Szia! Elindultál már? Te: Szia, még nem...még összepakolok pár cuccot... Barátnőd: El kell mondanom valamit.../kuncog/ Te: Mi az? /nevetsz/ Barátnőd: Gondoltam ne legyünk csak ketten, úgyhogy elhívtam Jongupot is, mivel úgy tudom, hogy jóban vagytok... Te: /zavarban/ Miért pont őt? Van még egy csomó barátnőnk, közölük is hívhattál volna.... Barátnőd: Csak kell egy fiú is, ha megtámadna valami vadállat /nevet/ Na nem tartalak fel, de azért haladjál, szia! /lerakja/
Gyorsan bepakolsz, majd el is indulsz. Hamar odaérsz, de már a barátnőd
és Jongup ott vannak. Pár perc múlva elkezditek felállítani a sátrakat.
Barátnőd: Szóval....2 sátrunk van....és hárman vagyunk...tehát az egyik
sátor a lányoké...a másik pedig a tied Jongup! /mosolyog, majd
elkezditek felállítani a sátrakat/ Kb. 10 perccel később kész is
lesztek. Már majdnem teljesen besötétedik, tüzet raktok, majd leültök
köré és beszélgettek. A barátnőd végig beszél, de te és Jongup csak
bámuljátok egymást és meg sem szólaltok. Jól eltelik az idő, már
teljesen beesteledett. Bemész a sátratokba, majd megvárod a barátnődet,
hogy tovább tudjatok beszélgetni. Barátnőd: Hát...nem voltatok valami beszédesek.../kuncog/ Tuti lesz köztetek valami... Te: Nem, dehogy is! Nem lesz köztünk semmi! /zavarban/ Nem is tudom hogy jutahatott egyáltalán ilyen eszedbe..../halkan/ Barátnők: Jól van na.../nevet/ Ha nem hát nem! Én nem erőltetem...az tény, hogy nagyon cukik vagytok együtt..../kuncog/ Te: Befejezheted! /mérges/ Nincs semmi köztünk és nem is lesz! Barátnőd: /megölel/ Jól van....nem mondok többet ilyet...ne haragudj rám.../elenged/ Te: Nem haragszom...de most már aludjunk... késő van.../hátradőlsz, majd betakarózol/ Barátnőd: Rendben...még eloltom a tüzet odakint...majd jövök.../kimegy/
Hamarosan el is alszol, de rosszat álmodsz, ezért csak forgolódsz, majd
hirtelen felülsz. Meglátod, hogy a barátnőd ott alszik melletted, ezért
halkan mész ki a sátorból. Gyönyörű éjszaka van, megállsz a tűzrakóhely
mellett, és egy kicsit levegőzöl. Nagyon elmélyülsz a gondolataidban,
már egészen megnyugodtál. Jongup: /lassan átkarol hátulról, majd odahajol a füledhez/ Mit keresel itt ilyen későn? /suttog/ Te: Jongup..../megfordulsz/ Csak kiszellőztettem a fejem.../zavarban/ Jongup: És miért kellett? /magához húz/ Te: /elhúzódsz/ Csak...rosszat álmodtam.../lehajtod a fejed/ Jongup: /megsimogatja az arcod/ Szerintem menj vissza aludni... Te: Nem akarok megint rosszat álmodni.../lehajtod a fejed/ Jongup: /megfogja a kezed/ Gyere.../bevisz a sátrába/ Lefekszetek egymás mellé. Jongup: /megsimogatja az arcod/ Így is rémálmaid lesznek? /mosolyog/ Te: Nem tudom...lehet... Jongup:/magához húz/ Biztos nem lesz.../megpuszilja a homlokod/ Most már aludj...Rendben? /mosolyog/ Te: /zavarban/ Rendben.../becsukod a szemed/
El is alszol, de most már nem álmodsz rosszat. Arra ébredtek, hogy a
barátnőd hirtelen széthúzza a sátrat, de még nem néz rátok.
Barátnőd: Szia Jongup! Nem tudod, hogy hol.../rátok néz,kuncog/
Bocsánat...azt hiszem majd később visszajövök.../kuncogva elmegy/ Te: /felülsz,zavarban/ Jesszus.../fogod a fejed/ Jongup: Mi a baj? /visszahúz magára/ Te: Neked ez kicsit sem volt kínos? Amilyennek megismertem az évek alatt, biztos, hogy félreértette... Jongup: /megsimogatja a hátad/ De miért érdekel ennyire, hogy mit gondol? Te: /elpirulsz/ Mert...szerinte lesz köztünk valami és azt mondta, hogy nagyon cukik vagyunk együtt.../zavarba/ Jongup: /magához szorít/...igaza van.../lassan megpuszilja a szád/ Te: /elpirulsz/ Jongup: /harapdálja a szája szélét/ Szeretlek...♥ /megcsókol/