Kora reggel felkeltél, hogy ne késs el az iskolából. Ahogy megérkeztél a szokásos történt: nem voltak barátaid, mindenki kinevetett. Nagynehezen túlélted a napot, éppen átmentél a zebrán, utána szép lassan sétáltál. Egyszercsak találkoztál az osztálytársaiddal, akik ugyanúgy kinevettek, sértegettek. Az egyik fiú ellökött, te pedig csak feküdtél a járdán, ők pedig nevettek. Becsuktad a szemed néhány percre, s csak annyit hallottál, hogy elmennek. Kinyitottad a szemed, próbáltál felállni, amikor egy fiú odaszaldt hozzád, és felsegített. Ahogy magadhoz térsz meglátod, hogy Jongup az a B.A.P - ből. Megfogja a kezed, majd mondta:
Jongup: Jól vagy? /aggódóan/
Te: Persze... mondjuk.../félénk/
Jongup: Hazakísérjelek?
Te: Hát... miért is ne?
Ahogy tettél egy lépést, rögtön majdnem el is estél, ugyanis megsérült a bokád. /ha Jongup nem lett volna ott/
Jongup: Biztos hogy minden rendben?
Te: Persze, ne aggódj, csak szomorú vagyok...
Jongup: Hallottam, hogy miket mondtak, de talán tudok segíteni...
Majd átkarolt és mondtad:
Te: Mit csinálsz? /elpirulsz/
Jongup: Meggyógyítalak! ♥ /majd megcsókolt/
2# (Fanni)
Te és Jongup ma együtt töltitek a délelőttöt. Forró nyári nap van, ezért ti sétáltok a parkban. Jókat beszélgettek, nevetgéltek és vesztek fagyit is.Mikor már megettétek, leültök a szökőkút előtti padra.
Jongup: Nagyon melegem van /megtörli a homlokát/
Te: Igen, nekem is...
Jongup: /feláll és megfogja a kezed/ Gyere!
Te követed, leültök a szökőkút szélére, és ő elkezd téged lelocsolni.
Te: Ez nagyon hideg /sikítozol és közben próbálod magad eltakarni, hogy ne találjon el a víz/
Jongup: Én azt hittem örülni fogsz /nevet, tovább locsol téged/
Te: Jó, akkor te is kapsz! /lelocsolod/
Jongup: Oké, elég /nevet/ Gyere, sétáljunk! /mosolyog/
Felálltok, és elindultok. Közben végig a karját bámulod, ahogyan csurog róla a víz. Már pár perce sétáltok szótlanul, mire megáll Jongup.
Te: Most mi a baj? /mosoly/
Jongup: Semmi! Csak még mindig melegem van... /mosolyog, leveszi a pólóját/
Erre te hirtelen azt sem tudod, hogy köpj vagy nyelj, csak hirtelen elfordítod a fejed.
Jongup: Neked nincs meleged? /gonosz mosoly/
Te: Ha arra célzol, hogy én is vegyem le a felsőm, azt jobb elfelejted /mérgesen/
Jongup: Jól van, legalább megpróbáltam /nevet/
Mentek tovább. Te nem tudod levenni a szemed a felsőtestéről, ezért már kezdesz egy kicsit zavarba jönni. Ahogy sétáltok látod már a távolból, hogy jön egy biciklis. Mivel elszeretnéd engedni, ezért Jongup felé lépsz egy lépést, de megbotlasz, és egyenesen Jongup izmos karjaiba zuhansz. Ahogyan próbálsz feltápászkodni, véletlenül végig simítod a kockáit. Erre nagyon zavarba jössz, és legszívesebben elfutnál, de Jongup hirtelen szorosan magához ölel.
Jongup: Még mindig nem gondoltad meg magad? /elenged/
Te: Mármint mivel kapcsolatban? /átkarol, megsimogatja az arcod/
Jongup: Mindegy, nekem úgy is tetszel, ha van rajtad felső... /megcsókol/
3# (Fanni)
Te és Jongup sétáltok a parkban. Az idő elég borús.
Te: Oppa, mindjárt esni fog /felnézel az égre/
Jongup: Akkor jobb ha elindulunk haza /ő is felnéz az égre/
Elkezdtek visszafelé sétálni. Amikor már fél úton jártok elkezd ömleni az eső. Felrakod a kapucnit a fejedre, de nem ér sokat, teljesen elázol. Mivel Jongupék házához közelebb vagytok, gyorsan beszaladtok. A fiúk nincsenek otthon, csak ti ketten vagytok. Odasétálsz Jongup ágyához.
Te: /leülsz az ágyra, nézed Jongupot/ Teljesen eláztam... /megdörzsölöd a hajad/
Jongup: /odamegy hozzád/ Nehogy megfázz! /megsimogatja a kezed/ Nem maradhatsz így!
Te: /mosoly/ Tudom, de hát egy darab ruha sincsen nálam...
Jongup: /leveszi a felsőjét, odaadja neked/ Tessék, vedd fel ezt addig is /mosoly/
Te: /zavarban/ Köszi, de...
Jongup: Rendben, amíg öltözöl hozok neked forrócsokit /duzzog/
Leveszed a csurom vizes felsődet, és aztán gyorsan bele is bújnál Jongup felsőjébe, de beleakad a hajadba. Ekkor ezt a hangot hallod: "Ne segítsek?"
Te: Jongup!! /mérges/ Azt mondtad, hogy addig nem jössz be!
Jongup: Jól van, én azt hittem, hogy már kész vagy /nevet, lerakja a forródcsokit az asztalra/
Te: De... ha már itt vagy, akkor segíts!
Odamegy hozzád nevetve, és segít felvenni a felsőt.
Jongup: Nagyon jól áll neked /nevet, megsimogatja a hátad/
Te: /zavarban/ De talán jobb lenne, ha te is felvennél valamit...
Jongup: /a füledhez hajol/ Miért? Zavar? /megsimogatja a kezed/
Te: Igen! /nevet/
Jongup is elneveti magát, majd még közelebb hajol hozzád.
Te: /a kezed a mellkasára rakod/ Állj! Amíg nincs rajtad felső, addig nem! /nevet/
Jongup: Csak akkor csókolsz meg, ha veszek fel felsőt? /nevet/
Te: /meglepődsz/ Azt akarod... hogy megcsókoljalak? /zavarban/
Jongup: Öhm... nekem úgy is jó, ha én csókollak meg téged... /mosolyog, átkarol/
Te: Na jó, nem bánom... /a kezed rárakod a vállára/
Jongup: Szeretlek... /megcsókol/
4# (Fanni)
Te egy hétfő délután otthon ücsörögsz, amikor csöngetnek. Egyedül vagy otthon, ezért gyorsan odaszaladsz az ajtóhoz. Jongup és Yongguk az.
Te: Oh, sziasztok! /meglepődsz/ Miújság?
Jongup: Egy fontos dologról lenne szó! /komoly/
Te: Hát rendben, gyertek beljebb!
Leültök az asztalhoz.
Te: És mi is az a fontos dolog?
Yongguk: Egy hét múlva koncertünk lesz... És az egyik táncosunk kiesett. Súlyos sérülést szenvedett...
Te: Értem, ez szomorú, de én mit tudnék segíteni?
Jongup: Jól tudsz táncolni, és úgy gondoltuk, hogy te beugorhatnál helyette!
Te: Hogy én?! /meglepődsz/
Yongguk: Reméljük elvállalod!
Te: Persze, én elvállalom! Szívesen segítek nektek! /mosoly/
Jongup: Szuper! Akkor holnap reggel 6 órára legyél a stúdióban! /mosolyog/
Te: Rendben, ott leszek! /örülsz/
Majd még megbeszéltek pár részletet, utána a fiúk elmennek.
Másnap reggel...
Elég álmosan de már ott vagy a stúdióban. Az összes fiú már csak téged vártak, főleg Jongup, hogy elkezdhesse a tanításodat. Szépen telnek a napok, a próbák alatt Jonguppal jól összemelegedtetek, kedves veled és tökéletesen megtanította neked a táncot.
A koncert estéjén...
A színfalak mögött vagy, éppen a hajad fésülik, még egyszer utoljára megigazítják a sminked. Eléggé izgulsz, mert még soha nem léptél fel ilyen nagy közönség előtt. Jongup odamegy hozzád.
Jongup: Sápadtnak tűnsz... beteg vagy? /aggódik/
Te: Nem! Ez vagy a sok alapozótól, vagy az izgatottságtól van... /félénk/
Jongup: /megsimogatja az arcod/ Nyugi, én tudom, hogy fantasztikus leszel!
Te: /elpirulsz/ Köszi... /mosoly/
Jongup: Nemsokára mi jövünk! Hajrá! /mosoly/
Nagyokat sóhajtozol, teljesen reszketsz az idegességtől. Amikor elkezdődik a koncert. végig mosolyogsz, és mindent jól csinálsz. A koncert nagyszerűen sikerült. Ezután hátramentek az öltözőkbe. Ahogy éppen öltözöl vissza, lassan elkezd kinyílni az ajtó.
Jongup: Öltözöl még?
Te: Mindjárt kész vagyok /felveszed a pólód/ Gyere be nyugodtan!
Jongup: Oké /bejön, odamegy hozzád/ Fantasztikus voltál! Nem tuodm, hogy észre vetted-e, de végig téged figyeltelek /félénk/
Te: /elpirulsz/ Köszönöm... Egyébként észre vettem /nevet/ Túl látványos volt /mosoly/
Jongup: /zavarban/ Öhm... Nem tudtam...
Te: Csak ennyit akartál mondani? /mosoly/ Mert már kezdek fáradt lenni, úgyhogy lassan indulnék haza /félénk/
Jongup: /átkarol/ És hol marad a jóéjt puszi?♥ /megcsókol/
5# (Fanni)
Te és Jongup késő délután egy édességboltban nézelődtök, és nem tudjátok eldönteni, hogy mit vegyetek.
Te: /lehajolsz egy nyalókáért/ Azt hiszem, ez tökéletes lesz neked /odaadod neki/
Jongup: /elveszi/ Miért pont ez? /nevet/
Te: Mert... Ezt szeretem, és biztosan neked is ízlene /félénk/
Jongup: /megölel/ Köszönöm! /elenged/ Akkor én is választok neked...Várj meg itt! /kimegy a boltból/
Nem érted, hogy hova megy, addig is kifizeted a nyalókát, majd tovább várakozol. Kb 2 perc után bejön egy hatalmas virágcsokorral a kezében.
Jongup: Bocsi a késésért! /odaszalad hozzád, odaadja a csokrot/
Te: Köszönöm... /félénk,elpirul/
Jongup: Gyere, sétáljunk haza! /megfogja a kezed/
Ahogy sétáltok haza, sokat beszélgettek, sok mindent megismertek egymásról. A házatok előtt Jongup közelebb hajol hozzád.
Jongup: Köszönöm! /mosolyog/
Többre számítottál. Csak bámultok szótlanul egymás szemébe...
Te: Én is... /félénk/
Jongup: Akkor... Szia! Jó éjt! /elmegy/
Csalódottan bemész a házba, megfürdesz, majd elmész aludni. Befekszel az ágyadba, de csak szomorúan bámulod a plafont. Felülsz, előveszed a telefonod, majd írsz egy SMS-t a legjobb barátnődnek, hogy hívjon fel minél hamarabb. 3 perc várakozás után csörög a telefonod, a legjobb barátnőd hív.
Barátnőd: Szia! Mi ilyen sürgős? /meglepődik/
Te: Képzeld... /szomorúan/ Ma együtt lógtam Jonguppal, és... /nagy levegőt veszel/
Barátnőd: Mi történt?
Te: Estére már szinte randi lett... De tényleg, annyira romantikus volt az egész... Aztán amikor a ház előtt álltunk már... Azt hittem, hogy megfog csókolni, de semmi...
Barátnőd: Jaj... Ne csináld ezt! Ez volt az első randitok, és nem várhatod el tőle, hogy rögtön megcsókoljon!
Te: Igazad van... De akkor is! Lehet, hogy nem is bír engem...
Barátnőd: Ezt nem akarom hallgatni! Figyelj, éjszaka közepe van, úgyhogy kapd össze magad, mert már így is fáradt vagyok, hogy ezt hallgassam! Hidd el, holnapra minden rendben lesz!
Te: Remélem neked lesz igazad... Akkor szia! Jó éjszakát... /lerakod a telefont/
Fáradtan hátra dőlsz majd rögtön el is alszol. Másnap korán hajnalban felkelsz. Felöltözöl, majd elmész sétálni. Nem sokára el is kezd esni az eső egy kicsit. Felrakod a kapucnit a fejedre, zsebre rakod a kezed, a földet bámulva sétálgatsz. Majd hátulról neked mennek, erre te a földre esel.
Te: Nem tudnál egy kicsit vigyázni? /mérges/
Majd rögtön odahajol hozzád.
Jongup: Sajnálom! Nem akartam! Kérlek bocsáss meg! /segít felállni/
Te: /félre söpröd a hajad/ Te vagy az? Bocsi, nem akartam ilyen goromba lenni... /elszégyenled magad/
Jongup: Ugyan már! /megölel/ Én voltam az ügyetlen!
Te: /legördül egy könnycsepp az arcodon/ Most jobb ha megyek!
Jongup: /megfogja a vállad/ Miért sírsz? /meglepődött/
Te: Semmi... /megtörlöd a szemed/
Jongup: Ez azt hiszem miattam van... Ugye nem ütötted meg magad? /megsimgatja az arcod/
Te: Dehogy is... Kutyabajom! /mosoly/
Jongup: Jó ezt hallani.... /közelebb hajol hozzád/
Te: /becsukod a szemed/ Most már... /hirtelen kinyitod/ Mennem kell! Szia... /megfordulsz/
Jongup: Várj! /odafut melléd/ Elfelejtettem tegnap odaadni a másik ajándékomat!
Te: /megállsz/ És mi lenne az? /szipogsz/
Jongup: Illetve, inkább nem mertem odaadni /megcsókol/ Sajnálom! /átkarol/ Szeretlek! ♥ /megcsókol újra/
6# (Fanni)
Te egy vasárnapi napos délután otthon ülsz a tévé előtt. Elkezd csörögni a telefonod. Jongup az.
Te: Szia! Mi az?
Jongup: Szia! Kitaláltam egy jó kis proramot! Már ha ráérsz... /félénk/
Te: Igen, ráérek, illetve unatkozom... És mi is lesz az?
Jongup: Majd megtudod! 20 perc és ott leszek érted! Öltözz kényelmesen! Szia!
Te: Szia!
Lerakod a telefonod, és mész átöltözni. Egy kényelmes cicanadrágot, egy pólót és egy tornacipőt veszel fel. Hamar el is telik a 20 perc, csengetnek. Kinyitod az ajtót, Jongup az.
Te: Szia! /megöleled/
Jongup: Szia! Wow, nagyon csinos vagy /elpirul/
Te: És megfelel oda, ahova megyünk?
Jongup: Tökéletesen! /nyújtja a kezét/ Mehetünk?
Te: Igen, egy pillanat, csak írok anyának egy üzit, hogy elmentem!
Beszaladsz a konyhába, letépsz egy lapot, és ráírod, hogy elmentél Jonguppal. Felrakod a táskád a válladra, majd visszamész hozzá.
Te: Indulhatunk! /átkarolod a karját/
Elkezdtek sétálgatni.
Te: Megkérdezhetem, hogy hova megyünk?
Jongup: Futni a pályára... /mosolyog/
Te: Jaj ne már... Utálok futni...
Jongup: De biztos, hogy élvezni fogod /megsimgatja a karod/
Te: Biztos...
Tovább sétáltok. Körülbelül 10 perccel később oda is értek. Senki sincsen a pályán, csak ti ketten.
Te: És muszáj futnom? /nyavalyog/
Jongup: Hm... /néz téged/ Igen! /kiveszi a kezedből a táskádat, és elkezd vele futni/
Te: /nevet/ Héj!! /elkezdesz utána futni/
Direkt elkezd lassítani, te utóléred, ő megfordul, és te beleugrasz a nyakába, ami miatt mindketten a földön végeztek.
Te: Meg vagy! /a fejed a mellkasára rakod/
Jongup: /nevet, magához ölel/ Oké, visszaadom a táskádat...
Te: Öhm... Egyébként nem ütötted be magad? Mert egy kicsit nehéz vagyok /elkezdesz lemászni róla/
Jongup: Nem, ez nem igaz! /megfogja a kezed/
Te: /visszafekszel, megpuszilod az arcát/ Azt hiszem már szeretek futni...
Jongup: Tudtam... Van nekem egy másik módszerem is! /közelebb hajol hozzád/
Már éppen majdnem összeér a szátok, amikor Zelo hangját halljátok.
Zelo: Sziasztok! /nevet/ Jongup hyung, azt mondtad, hogy futni fogsz... /nevet/
Gyorsan lemászol róla, és mindketten felálltok.
Jongup: /zavarban/ Csak elestünk... /elpirul/
Zelo: Oké, oké, oké! /nevet/ Elhiszem /kacsint/ Akkor további jó "futást"! /nevetve elmegy/
Jongup teljes elvörösödött.
Jongup: Nem haragszol?
Te: Rád nem... De Zelo elrontotta a pillanatot /nevet/
Jongup: /megölel/ És egyébként azt is bocsi... /zavarban/
Te: Mit?
Jongup: Majdnem megcsókoltalak... /elpirul, zavarban/
Te: /összkulcsoljátok az ujjaitokat/ Hát igen... /elpirul/
Jongup: /megpuszilja a homlokod/ Szerintem fejezzük be, amit elkezdtünk... ♥ /megcsókol/
7# (Fanni)
Te és Jongup este, náluk néztek ki az ablakon, és figyelitek a nagy vihart.
Te: Szép... Most hogy fogok hazajutni? /mérges/
Jongup: Nem tudom... Azt hiszem itt fogsz éjszakázni!
Te: /nyavalyogsz/ Ezt nem hiszem el! De nem fogok zavarni?
Jongup: Dehogy is!
Te: Mert ha igen, akkor inkább hazasétálok...
Jongup: Nem, most már itt maradsz! /nevet/
Te: /mosolyogsz/ És hol fogok aludni...?
Jongup: /zavarban/ Én megosztom az ágyamat veled...
Te: /elpirulsz/ Köszi...
Jongup: Szerintem, akkor most menj el nyugodtan zuhanyozni... /zavarban/
Te: Öö... Oké /zavarban/
Elmész zuhanyozni. Gyorsan megfürdesz, és mivel kényelmesen vagy felöltözve, csak visszaveszed a pólód, és a melegítőalsód. Visszasétálsz a szobába, csak Jongup és Daehyun van ott, akik az egyik ágyon ülnek.
Te: Én már végeztem is! /mosolygva leülsz Jongup mellé/
Jongup: Rendben... /mosolyog, megsimogatja a combod/
Daehyun: Akkor én hozok valamit enni! /rákacsint Jongupra/
Erre Jongup bosszúsan néz vissza, mire mind a ketten nevetni kezdenek, majd Daehyun
Te: Miben mesterkedtek? /nevet/
Jongup: /megfogja a kezed, beleültet az ölébe/ Semmiben! /nevet/
Te: Persze... /átkarolod a nyakát/
Jongup: /beledőlt az ágyba, közelebb hajol hozzád/
Te: /becsukod a szemed/ Mit csinálsz...?
Jongup: /megpuszilja a homlokod/ Semmit...
Ekkor benyitott Daehyun.
Daehyun: /kikerekedett szemekkel bámul titeket/ Legközelebb nem hagylak titeket magatokra... Ezt nem fogjátok tudni kimagyarázni, az is biztos!
Jongup: /lemászik rólad/ Ez nem az aminek látszik... /zavarban/
Te hirtelen felülsz és a földet bámulod.
Daehyun: /odamegy hozzád, odahajol hozzád/ Vigyázz vele! /nevet/
Jongup: /elvörösödik/ Őt hagyd! /kiabál/
Daehyun: Na jó, akkor én azt hiszem, hogy kimegyek a konyhába... /oldalazva kimegy/
Jongup: /leül az ágy szélére, néz téged/ Bocsi...
Te: /hozzábújsz/ Egy kicsit furcsán éreztem magam...
Jongup: Nem is tudom hogy képzeltem ezt! /elszégyenli magát/
Te: Nem volt olyan rossz... /halkan/
Jongup: /feláll/ Kérlek ne haragudj rám! Én ezt nem akartam...
Te: /meglepődsz/ Nem?
Jongup: Vagyis igen, de nem úgy! Úgy igazából akartam... /megpuszilja a homlokod/
Te: /elpirulsz/ Tudom... Éreztem...
Jongup: Azt hiszem sietnünk kell, mert mindjárt bejön Daehyun...
Te: Miben?
Jongup: Remélem azért így is jó... ♥ /megcsókol/
8# (Fanni)
Te a parkban ülsz egy padon, és telefonozol. Nézegeted a képeket, amiket közösen csináltatok Jonguppal, közben rá gondolsz... Régóta vagytok barátok, de te többet érzel iránta, mint barátság. Pár perccel később Jongup megáll előtted, és mosolyogva néz rád.
Jongup: Szia! /mosolyog/
Te: /ránézel/ Óh, szia! Nem tudtam, hogy itt vagy...
Jongup: Mit csinálsz? Képeket nézel?
Te: Nem, sms-ezek a pasimmal, szerinted? /nevetsz/
Jongup: /erőltetett nevetés/ Oké, akkor majd...
Te: Majd én felhívlak, oké? /mosolyogsz/
Jongup: /szomorú/ Oké, szia... /sietve elmegy/
Nem érted, hogy miért lett hirtelen ilyen szomorú, ezért utána mész. Lassan utól is éred, de ő látszólag még jobban szomorú.
Te: Mi a baj? /szomorú/ Valami rosszat tettem?
Jongup: Nem, dehogy is... Csak tudod... /szomorú/ Nem tudtam, hogy... Jársz valakivel... /halkan/
Te: /meglepődsz/ De hát ezt honnan veszed?
Jongup: Azt mondtad, hogy sms-ezel a pasiddal...
Te: /nevetsz/ Jaj... /megöleled/ Azt csak viccből mondtam... /belenézel a szemébe/
Jongup: /örül/ Jaj de jó! Akkor... /zavarban/
Te: /megpuszilod az arcát/ Akkor azt hiszem ezt tisztáztuk... /mosolyogsz/
Jongup: /lassan átkarolja a derekad/ De biztos, hogy nem jársz senkivel?
Te: /kuncogsz/ Biztos!
Jongup: /közelebb hajol hozzád/ És akarsz járni valakivel?
Te: Attól függ, hogy kivel... /átkarolod a nyakát/
Jongup: Mondjuk az előtted álló fiúval? /megpuszilja a nyakad/
Te: Igen... /elpirulsz/
Jongup: Szeretlek!♥ /megcsókol/
9# (Saját)
Te egy napos szombat reggelen még mindig az ágyadban feküdsz és "szenvedsz", ugyanis biztossá vált, hogy szerelmes vagy Jongup-ba, de nem tudod hogy mondd el neki. Már pár napja így van ez. Lassan kikelsz az ágyadból, kimész a konyhába, kiveszel egy tálkát, raksz bele fagyit, aztán még egy táblacsokit is magaddal viszel. Ráülsz az ágyadra, neki dőlsz az ágytámlának és elkezded enni a csokit, miközben beraktál doramákat. Egész nap így ment. Körülbelül délután 3 lehetett, amikor kopogtak.
Te:/lerakod az éjjeliszekrényedre a tálkát, majd felállsz és kinyitod az ajtót/ Szia Jongup.../zavarban/
Jongup: /mosolyog/ Szia...
Te: Miért jöttél? /félénk,zavarban/
Jongup: Hát csak úgy... látni akartalak.../halkan,zavarban/
Te: Gyere be! /arrébb állsz/
Jongup: Köszi.../bemegy/
Te: Bocs a kupiért...épp doramákat nézek.../visszaülsz az ágyadra/
Jongup: /leül melléd/ És... mit csináltál ma? /mosolyog/
Te: Ezt. /rámutatsz a tévére/
Jongup: /nevet, majd ránéz az éjjeliszekrényedre/ És ez? /rámutat az üres tálkára és a csokipapírra/
Te: /elpirulsz/ Semmi.../zavarban/ Csak egy kicsit szomorú voltam... és szükségem volt az édességre...
Jongup: /közelebb húz magához/ Miért voltál szomorú? /megsimogatja a karod/
Te: /elpirulsz/ Öhm....
Jongup: Ha nem akarsz beszélni róla, nem muszáj... /visszaül és nézi tovább a tv-t/
Már sötétedett, amikor még néztétek a doramákat. Körülbelül 1 órával később teljesen sötét lett, amikor megláttad, hogy Jongup elaludt. " Istenem... de cuki, ahogy alszik!" - gondolod magadban. Odahajolsz hozzá, megpuszilod a homlokát, majd felállsz és lekapcsolod a lámpát. Mikor vége lett az utolsó doramának is, már te is elaludtál. Reggel hét körül úgy ébredsz, hogy a fejed a mellkasára hajtottad, ő pedig átkarolta a derekad. Még eléggé álmos vagy, ezért nagy nehezen feltápászkodsz, és elhúzod a függönyöd. Leülsz Jongup mellé és megsimogatod az arcát.
Jongup: /lassan kinyitja a szemét, majd nyújtózkodik/ Jó reggelt! /mosolyog/
Te: Neked is! /rámosolyogsz/ Hogy aludtál?
Jongup: Hmm...egyszerűen csodásan.../felül/ de még mindig tudni akarom, hogy miért voltál tegnap szomorú...
Te: Hát... ezt nehéz elmagyarázni...
Jongup: /feláll, odamegy hozzád és megsimogatja az arcod/ Nekem bármit elmondhatsz...
Te: /megfogod a kezét/ Ez nem olyan egyszerű... /elengeded/ mondjuk úgy, hogy nem vagyok biztos abban, hogy akit szeretek az engem is ugyanúgy szeret-e...
Jongup: /leül az ágyad szélére/ Azt hiszem ebben nem vagy egyedül.../megfogja a derekad és beleültet az ölébe/ De azt hiszem most már én tudom a választ.../megsimogatja a combod/
Te: Ezt hogy érted? /elpirulsz/
Jongup: Azt hiszed nem vettem észre, amikor tegnap este megpusziltál? /önelégült mosoly/
Te: /vörös lesz az egész fejed/ Öhm...
Jongup: De ebből én tudom, hogy te is úgy szeretsz engem, ahogy én téged...♥ /megcsókol/
10# (Fanni)
Te egy napos szombat délelőtt otthon ülsz a nappaliban, és a telefonodon játszol. De már megunod a játékot, ezért a telefonod lerakod az asztalra, és visszafekszel a kanapéra. Bejön anyukád.
Te: Anyu... Unatkozom... /nyavalyogsz/
Anyukád: Akkor menj, és hozdd be az újságot! /mosolyog/
Te: Mi vagyok én, kutya?
Anyukád: Jaj kislányom, legalább ennyit megtehetnél! Nekem még ebédet kell készítenem, szóval...
Te: /felállsz/ Rendben... Behozom... /kimész/
Ahogy lehajolsz az újságért, és mennél be, amikor rád köszönnek. Megfordulsz, Jongup az.
Jongup: Szia! /odamegy hozzád/
Te: Szia! /mosolyogsz/ Hogy-hogy itt vagy?
Jongup: Csak azt akartam megkérdezni... /zavarban/ Van kedved eljönni velem randizni? /a földet nézi/
Te: /meglepődsz/ Igen!! /határozottan/
Jongup: /örül/ Tényleg? El sem hiszem!
Te: /mosolyogsz/ És mit fogunk csinálni?
Jongup: Először elmegyünk a táncterembe, persze csak ha neked is jó /megsimogatja a karod/
Te: Persze, akkor mindjárt jövök! /berohansz a házba/
Beszaladsz a konyhába anyukádhoz.
Te: /sikítasz/ Anya!! Jongup randira hívott!!!
Anyukád: /nevet/ Érezzétek jól magatokat! /mosolyog/
Te: Köszi anya, szeretlek! /visszamész Jonguphoz/
Majd kézenfogva elindultok a táncterembe. Közben sokat beszélgettek, és nagyon jól érzitek magatokat... Hamar odaértek a táncterembe, csak ti ketten vagytok.
Te: /bemész a terem közepébe/ És mit fogunk csinálni?
Jongup: Akarsz táncolni? /közelebb húz magához/
Te: /kuncogsz/ Először megmutatom mit tudok... /arrébb mész/
Jongup: /leül egy székre/ Na ezt megnézem /kacsint/
Elkezdesz Power-t, majd Jeon Won Diary-t táncolni. Jongup a végén megtapsol.
Jongup: Wow, elbűvölő! /tapsolva feláll, odamegy hozzád/ Nagyon ügyes vagy...
Te: Tényleg? /megöleled/
Jongup: Igen... Még mutass valamit! /nevet, arrébb áll/
Te: Jól van...
Elkezded a Warrior-t, de az egyik mozdulatnál elesel. Kitör rajtad a nevetés, és csak ott fekszel a terem közepén.
Jongup: /aggódva odasiet hozzád, föléd hajol/ Biztos jól vagy?
Te: /nevet/ Igen! Csak segíts felállni! /belekapaszkodsz a kezébe/
Jongup: /felhúz téged/ Pedig ügyes voltál megint /nevet/
Te: Köszönöm... /mosolyogsz/
Jongup: /megsimogatja az arcod/ Én pedig azt, hogy eljöttél velem...
Te: /becsukod a szemed/ Az az igazság... hogy már régóta erre várok...
Jongup: Hallottam, amikor elmondtad anyukádnak... /nevet/
Te: /vörös leszel/ Tényleg örültem... /zavarban/
Jongup: Én is, amikor igent mondtál... /óvatosan megpuszilja a szád/
Te: Azt hiszem mindjárt elájulok... /belenézel a szemébe/
Jongup: Mi az, ennyire jól csókolok? /önelégült mosoly/
Te: Ez nem is csók volt, csak egy puszi /duzzog/
Jongup: Na ez majd az lesz...♥ /megcsókol/
11# (Saját)
Te a legjobb barátnőddel megbeszélitek, hogy ma este elmentek sátorozni az erdőbe. Késődélután, indulás előtt ,még beszéltek telefonon.
Barátnőd: Szia! Elindultál már?
Te: Szia, még nem...még összepakolok pár cuccot...
Barátnőd: El kell mondanom valamit.../kuncog/
Te: Mi az? /nevetsz/
Barátnőd: Gondoltam ne legyünk csak ketten, úgyhogy elhívtam Jongupot is, mivel úgy tudom, hogy jóban vagytok...
Te: /zavarban/ Miért pont őt? Van még egy csomó barátnőnk, közölük is hívhattál volna....
Barátnőd: Csak kell egy fiú is, ha megtámadna valami vadállat /nevet/ Na nem tartalak fel, de azért haladjál, szia! /lerakja/
Gyorsan bepakolsz, majd el is indulsz. Hamar odaérsz, de már a barátnőd és Jongup ott vannak. Pár perc múlva elkezditek felállítani a sátrakat.
Barátnőd: Szóval....2 sátrunk van....és hárman vagyunk...tehát az egyik sátor a lányoké...a másik pedig a tied Jongup! /mosolyog, majd elkezditek felállítani a sátrakat/
Kb. 10 perccel később kész is lesztek. Már majdnem teljesen besötétedik, tüzet raktok, majd leültök köré és beszélgettek. A barátnőd végig beszél, de te és Jongup csak bámuljátok egymást és meg sem szólaltok. Jól eltelik az idő, már teljesen beesteledett. Bemész a sátratokba, majd megvárod a barátnődet, hogy tovább tudjatok beszélgetni.
Barátnőd: Hát...nem voltatok valami beszédesek.../kuncog/ Tuti lesz köztetek valami...
Te: Nem, dehogy is! Nem lesz köztünk semmi! /zavarban/ Nem is tudom hogy jutahatott egyáltalán ilyen eszedbe..../halkan/
Barátnők: Jól van na.../nevet/ Ha nem hát nem! Én nem erőltetem...az tény, hogy nagyon cukik vagytok együtt..../kuncog/
Te: Befejezheted! /mérges/ Nincs semmi köztünk és nem is lesz!
Barátnőd: /megölel/ Jól van....nem mondok többet ilyet...ne haragudj rám.../elenged/
Te: Nem haragszom...de most már aludjunk... késő van.../hátradőlsz, majd betakarózol/
Barátnőd: Rendben...még eloltom a tüzet odakint...majd jövök.../kimegy/
Hamarosan el is alszol, de rosszat álmodsz, ezért csak forgolódsz, majd hirtelen felülsz. Meglátod, hogy a barátnőd ott alszik melletted, ezért halkan mész ki a sátorból. Gyönyörű éjszaka van, megállsz a tűzrakóhely mellett, és egy kicsit levegőzöl. Nagyon elmélyülsz a gondolataidban, már egészen megnyugodtál.
Jongup: /lassan átkarol hátulról, majd odahajol a füledhez/ Mit keresel itt ilyen későn? /suttog/
Te: Jongup..../megfordulsz/ Csak kiszellőztettem a fejem.../zavarban/
Jongup: És miért kellett? /magához húz/
Te: /elhúzódsz/ Csak...rosszat álmodtam.../lehajtod a fejed/
Jongup: /megsimogatja az arcod/ Szerintem menj vissza aludni...
Te: Nem akarok megint rosszat álmodni.../lehajtod a fejed/
Jongup: /megfogja a kezed/ Gyere.../bevisz a sátrába/
Lefekszetek egymás mellé.
Jongup: /megsimogatja az arcod/ Így is rémálmaid lesznek? /mosolyog/
Te: Nem tudom...lehet...
Jongup:/magához húz/ Biztos nem lesz.../megpuszilja a homlokod/ Most már aludj...Rendben? /mosolyog/
Te: /zavarban/ Rendben.../becsukod a szemed/
El is alszol, de most már nem álmodsz rosszat. Arra ébredtek, hogy a barátnőd hirtelen széthúzza a sátrat, de még nem néz rátok.
Barátnőd: Szia Jongup! Nem tudod, hogy hol.../rátok néz,kuncog/ Bocsánat...azt hiszem majd később visszajövök.../kuncogva elmegy/
Te: /felülsz,zavarban/ Jesszus.../fogod a fejed/
Jongup: Mi a baj? /visszahúz magára/
Te: Neked ez kicsit sem volt kínos? Amilyennek megismertem az évek alatt, biztos, hogy félreértette...
Jongup: /megsimogatja a hátad/ De miért érdekel ennyire, hogy mit gondol?
Te: /elpirulsz/ Mert...szerinte lesz köztünk valami és azt mondta, hogy nagyon cukik vagyunk együtt.../zavarba/
Jongup: /magához szorít/...igaza van.../lassan megpuszilja a szád/
Te: /elpirulsz/
Jongup: /harapdálja a szája szélét/ Szeretlek...♥ /megcsókol/
Te: Igen, nekem is...
Jongup: /feláll és megfogja a kezed/ Gyere!
Te követed, leültök a szökőkút szélére, és ő elkezd téged lelocsolni.
Te: Ez nagyon hideg /sikítozol és közben próbálod magad eltakarni, hogy ne találjon el a víz/
Jongup: Én azt hittem örülni fogsz /nevet, tovább locsol téged/
Te: Jó, akkor te is kapsz! /lelocsolod/
Jongup: Oké, elég /nevet/ Gyere, sétáljunk! /mosolyog/
Felálltok, és elindultok. Közben végig a karját bámulod, ahogyan csurog róla a víz. Már pár perce sétáltok szótlanul, mire megáll Jongup.
Te: Most mi a baj? /mosoly/
Jongup: Semmi! Csak még mindig melegem van... /mosolyog, leveszi a pólóját/
Erre te hirtelen azt sem tudod, hogy köpj vagy nyelj, csak hirtelen elfordítod a fejed.
Jongup: Neked nincs meleged? /gonosz mosoly/
Te: Ha arra célzol, hogy én is vegyem le a felsőm, azt jobb elfelejted /mérgesen/
Jongup: Jól van, legalább megpróbáltam /nevet/
Mentek tovább. Te nem tudod levenni a szemed a felsőtestéről, ezért már kezdesz egy kicsit zavarba jönni. Ahogy sétáltok látod már a távolból, hogy jön egy biciklis. Mivel elszeretnéd engedni, ezért Jongup felé lépsz egy lépést, de megbotlasz, és egyenesen Jongup izmos karjaiba zuhansz. Ahogyan próbálsz feltápászkodni, véletlenül végig simítod a kockáit. Erre nagyon zavarba jössz, és legszívesebben elfutnál, de Jongup hirtelen szorosan magához ölel.
Jongup: Még mindig nem gondoltad meg magad? /elenged/
Te: Mármint mivel kapcsolatban? /átkarol, megsimogatja az arcod/
Jongup: Mindegy, nekem úgy is tetszel, ha van rajtad felső... /megcsókol/
3# (Fanni)
Te és Jongup sétáltok a parkban. Az idő elég borús.
Te: Oppa, mindjárt esni fog /felnézel az égre/
Jongup: Akkor jobb ha elindulunk haza /ő is felnéz az égre/
Elkezdtek visszafelé sétálni. Amikor már fél úton jártok elkezd ömleni az eső. Felrakod a kapucnit a fejedre, de nem ér sokat, teljesen elázol. Mivel Jongupék házához közelebb vagytok, gyorsan beszaladtok. A fiúk nincsenek otthon, csak ti ketten vagytok. Odasétálsz Jongup ágyához.
Te: /leülsz az ágyra, nézed Jongupot/ Teljesen eláztam... /megdörzsölöd a hajad/
Jongup: /odamegy hozzád/ Nehogy megfázz! /megsimogatja a kezed/ Nem maradhatsz így!
Te: /mosoly/ Tudom, de hát egy darab ruha sincsen nálam...
Jongup: /leveszi a felsőjét, odaadja neked/ Tessék, vedd fel ezt addig is /mosoly/
Te: /zavarban/ Köszi, de...
Jongup: Rendben, amíg öltözöl hozok neked forrócsokit /duzzog/
Leveszed a csurom vizes felsődet, és aztán gyorsan bele is bújnál Jongup felsőjébe, de beleakad a hajadba. Ekkor ezt a hangot hallod: "Ne segítsek?"
Te: Jongup!! /mérges/ Azt mondtad, hogy addig nem jössz be!
Jongup: Jól van, én azt hittem, hogy már kész vagy /nevet, lerakja a forródcsokit az asztalra/
Te: De... ha már itt vagy, akkor segíts!
Odamegy hozzád nevetve, és segít felvenni a felsőt.
Jongup: Nagyon jól áll neked /nevet, megsimogatja a hátad/
Te: /zavarban/ De talán jobb lenne, ha te is felvennél valamit...
Jongup: /a füledhez hajol/ Miért? Zavar? /megsimogatja a kezed/
Te: Igen! /nevet/
Jongup is elneveti magát, majd még közelebb hajol hozzád.
Te: /a kezed a mellkasára rakod/ Állj! Amíg nincs rajtad felső, addig nem! /nevet/
Jongup: Csak akkor csókolsz meg, ha veszek fel felsőt? /nevet/
Te: /meglepődsz/ Azt akarod... hogy megcsókoljalak? /zavarban/
Jongup: Öhm... nekem úgy is jó, ha én csókollak meg téged... /mosolyog, átkarol/
Te: Na jó, nem bánom... /a kezed rárakod a vállára/
Jongup: Szeretlek... /megcsókol/
4# (Fanni)
Te egy hétfő délután otthon ücsörögsz, amikor csöngetnek. Egyedül vagy otthon, ezért gyorsan odaszaladsz az ajtóhoz. Jongup és Yongguk az.
Te: Oh, sziasztok! /meglepődsz/ Miújság?
Jongup: Egy fontos dologról lenne szó! /komoly/
Te: Hát rendben, gyertek beljebb!
Leültök az asztalhoz.
Te: És mi is az a fontos dolog?
Yongguk: Egy hét múlva koncertünk lesz... És az egyik táncosunk kiesett. Súlyos sérülést szenvedett...
Te: Értem, ez szomorú, de én mit tudnék segíteni?
Jongup: Jól tudsz táncolni, és úgy gondoltuk, hogy te beugorhatnál helyette!
Te: Hogy én?! /meglepődsz/
Yongguk: Reméljük elvállalod!
Te: Persze, én elvállalom! Szívesen segítek nektek! /mosoly/
Jongup: Szuper! Akkor holnap reggel 6 órára legyél a stúdióban! /mosolyog/
Te: Rendben, ott leszek! /örülsz/
Majd még megbeszéltek pár részletet, utána a fiúk elmennek.
Másnap reggel...
Elég álmosan de már ott vagy a stúdióban. Az összes fiú már csak téged vártak, főleg Jongup, hogy elkezdhesse a tanításodat. Szépen telnek a napok, a próbák alatt Jonguppal jól összemelegedtetek, kedves veled és tökéletesen megtanította neked a táncot.
A koncert estéjén...
A színfalak mögött vagy, éppen a hajad fésülik, még egyszer utoljára megigazítják a sminked. Eléggé izgulsz, mert még soha nem léptél fel ilyen nagy közönség előtt. Jongup odamegy hozzád.
Jongup: Sápadtnak tűnsz... beteg vagy? /aggódik/
Te: Nem! Ez vagy a sok alapozótól, vagy az izgatottságtól van... /félénk/
Jongup: /megsimogatja az arcod/ Nyugi, én tudom, hogy fantasztikus leszel!
Te: /elpirulsz/ Köszi... /mosoly/
Jongup: Nemsokára mi jövünk! Hajrá! /mosoly/
Nagyokat sóhajtozol, teljesen reszketsz az idegességtől. Amikor elkezdődik a koncert. végig mosolyogsz, és mindent jól csinálsz. A koncert nagyszerűen sikerült. Ezután hátramentek az öltözőkbe. Ahogy éppen öltözöl vissza, lassan elkezd kinyílni az ajtó.
Jongup: Öltözöl még?
Te: Mindjárt kész vagyok /felveszed a pólód/ Gyere be nyugodtan!
Jongup: Oké /bejön, odamegy hozzád/ Fantasztikus voltál! Nem tuodm, hogy észre vetted-e, de végig téged figyeltelek /félénk/
Te: /elpirulsz/ Köszönöm... Egyébként észre vettem /nevet/ Túl látványos volt /mosoly/
Jongup: /zavarban/ Öhm... Nem tudtam...
Te: Csak ennyit akartál mondani? /mosoly/ Mert már kezdek fáradt lenni, úgyhogy lassan indulnék haza /félénk/
Jongup: /átkarol/ És hol marad a jóéjt puszi?♥ /megcsókol/
5# (Fanni)
Te és Jongup késő délután egy édességboltban nézelődtök, és nem tudjátok eldönteni, hogy mit vegyetek.
Te: /lehajolsz egy nyalókáért/ Azt hiszem, ez tökéletes lesz neked /odaadod neki/
Jongup: /elveszi/ Miért pont ez? /nevet/
Te: Mert... Ezt szeretem, és biztosan neked is ízlene /félénk/
Jongup: /megölel/ Köszönöm! /elenged/ Akkor én is választok neked...Várj meg itt! /kimegy a boltból/
Nem érted, hogy hova megy, addig is kifizeted a nyalókát, majd tovább várakozol. Kb 2 perc után bejön egy hatalmas virágcsokorral a kezében.
Jongup: Bocsi a késésért! /odaszalad hozzád, odaadja a csokrot/
Te: Köszönöm... /félénk,elpirul/
Jongup: Gyere, sétáljunk haza! /megfogja a kezed/
Ahogy sétáltok haza, sokat beszélgettek, sok mindent megismertek egymásról. A házatok előtt Jongup közelebb hajol hozzád.
Jongup: Köszönöm! /mosolyog/
Többre számítottál. Csak bámultok szótlanul egymás szemébe...
Te: Én is... /félénk/
Jongup: Akkor... Szia! Jó éjt! /elmegy/
Csalódottan bemész a házba, megfürdesz, majd elmész aludni. Befekszel az ágyadba, de csak szomorúan bámulod a plafont. Felülsz, előveszed a telefonod, majd írsz egy SMS-t a legjobb barátnődnek, hogy hívjon fel minél hamarabb. 3 perc várakozás után csörög a telefonod, a legjobb barátnőd hív.
Barátnőd: Szia! Mi ilyen sürgős? /meglepődik/
Te: Képzeld... /szomorúan/ Ma együtt lógtam Jonguppal, és... /nagy levegőt veszel/
Barátnőd: Mi történt?
Te: Estére már szinte randi lett... De tényleg, annyira romantikus volt az egész... Aztán amikor a ház előtt álltunk már... Azt hittem, hogy megfog csókolni, de semmi...
Barátnőd: Jaj... Ne csináld ezt! Ez volt az első randitok, és nem várhatod el tőle, hogy rögtön megcsókoljon!
Te: Igazad van... De akkor is! Lehet, hogy nem is bír engem...
Barátnőd: Ezt nem akarom hallgatni! Figyelj, éjszaka közepe van, úgyhogy kapd össze magad, mert már így is fáradt vagyok, hogy ezt hallgassam! Hidd el, holnapra minden rendben lesz!
Te: Remélem neked lesz igazad... Akkor szia! Jó éjszakát... /lerakod a telefont/
Fáradtan hátra dőlsz majd rögtön el is alszol. Másnap korán hajnalban felkelsz. Felöltözöl, majd elmész sétálni. Nem sokára el is kezd esni az eső egy kicsit. Felrakod a kapucnit a fejedre, zsebre rakod a kezed, a földet bámulva sétálgatsz. Majd hátulról neked mennek, erre te a földre esel.
Te: Nem tudnál egy kicsit vigyázni? /mérges/
Majd rögtön odahajol hozzád.
Jongup: Sajnálom! Nem akartam! Kérlek bocsáss meg! /segít felállni/
Te: /félre söpröd a hajad/ Te vagy az? Bocsi, nem akartam ilyen goromba lenni... /elszégyenled magad/
Jongup: Ugyan már! /megölel/ Én voltam az ügyetlen!
Te: /legördül egy könnycsepp az arcodon/ Most jobb ha megyek!
Jongup: /megfogja a vállad/ Miért sírsz? /meglepődött/
Te: Semmi... /megtörlöd a szemed/
Jongup: Ez azt hiszem miattam van... Ugye nem ütötted meg magad? /megsimgatja az arcod/
Te: Dehogy is... Kutyabajom! /mosoly/
Jongup: Jó ezt hallani.... /közelebb hajol hozzád/
Te: /becsukod a szemed/ Most már... /hirtelen kinyitod/ Mennem kell! Szia... /megfordulsz/
Jongup: Várj! /odafut melléd/ Elfelejtettem tegnap odaadni a másik ajándékomat!
Te: /megállsz/ És mi lenne az? /szipogsz/
Jongup: Illetve, inkább nem mertem odaadni /megcsókol/ Sajnálom! /átkarol/ Szeretlek! ♥ /megcsókol újra/
6# (Fanni)
Te egy vasárnapi napos délután otthon ülsz a tévé előtt. Elkezd csörögni a telefonod. Jongup az.
Te: Szia! Mi az?
Jongup: Szia! Kitaláltam egy jó kis proramot! Már ha ráérsz... /félénk/
Te: Igen, ráérek, illetve unatkozom... És mi is lesz az?
Jongup: Majd megtudod! 20 perc és ott leszek érted! Öltözz kényelmesen! Szia!
Te: Szia!
Lerakod a telefonod, és mész átöltözni. Egy kényelmes cicanadrágot, egy pólót és egy tornacipőt veszel fel. Hamar el is telik a 20 perc, csengetnek. Kinyitod az ajtót, Jongup az.
Te: Szia! /megöleled/
Jongup: Szia! Wow, nagyon csinos vagy /elpirul/
Te: És megfelel oda, ahova megyünk?
Jongup: Tökéletesen! /nyújtja a kezét/ Mehetünk?
Te: Igen, egy pillanat, csak írok anyának egy üzit, hogy elmentem!
Beszaladsz a konyhába, letépsz egy lapot, és ráírod, hogy elmentél Jonguppal. Felrakod a táskád a válladra, majd visszamész hozzá.
Te: Indulhatunk! /átkarolod a karját/
Elkezdtek sétálgatni.
Te: Megkérdezhetem, hogy hova megyünk?
Jongup: Futni a pályára... /mosolyog/
Te: Jaj ne már... Utálok futni...
Jongup: De biztos, hogy élvezni fogod /megsimgatja a karod/
Te: Biztos...
Tovább sétáltok. Körülbelül 10 perccel később oda is értek. Senki sincsen a pályán, csak ti ketten.
Te: És muszáj futnom? /nyavalyog/
Jongup: Hm... /néz téged/ Igen! /kiveszi a kezedből a táskádat, és elkezd vele futni/
Te: /nevet/ Héj!! /elkezdesz utána futni/
Direkt elkezd lassítani, te utóléred, ő megfordul, és te beleugrasz a nyakába, ami miatt mindketten a földön végeztek.
Te: Meg vagy! /a fejed a mellkasára rakod/
Jongup: /nevet, magához ölel/ Oké, visszaadom a táskádat...
Te: Öhm... Egyébként nem ütötted be magad? Mert egy kicsit nehéz vagyok /elkezdesz lemászni róla/
Jongup: Nem, ez nem igaz! /megfogja a kezed/
Te: /visszafekszel, megpuszilod az arcát/ Azt hiszem már szeretek futni...
Jongup: Tudtam... Van nekem egy másik módszerem is! /közelebb hajol hozzád/
Már éppen majdnem összeér a szátok, amikor Zelo hangját halljátok.
Zelo: Sziasztok! /nevet/ Jongup hyung, azt mondtad, hogy futni fogsz... /nevet/
Gyorsan lemászol róla, és mindketten felálltok.
Jongup: /zavarban/ Csak elestünk... /elpirul/
Zelo: Oké, oké, oké! /nevet/ Elhiszem /kacsint/ Akkor további jó "futást"! /nevetve elmegy/
Jongup teljes elvörösödött.
Jongup: Nem haragszol?
Te: Rád nem... De Zelo elrontotta a pillanatot /nevet/
Jongup: /megölel/ És egyébként azt is bocsi... /zavarban/
Te: Mit?
Jongup: Majdnem megcsókoltalak... /elpirul, zavarban/
Te: /összkulcsoljátok az ujjaitokat/ Hát igen... /elpirul/
Jongup: /megpuszilja a homlokod/ Szerintem fejezzük be, amit elkezdtünk... ♥ /megcsókol/
7# (Fanni)
Te és Jongup este, náluk néztek ki az ablakon, és figyelitek a nagy vihart.
Te: Szép... Most hogy fogok hazajutni? /mérges/
Jongup: Nem tudom... Azt hiszem itt fogsz éjszakázni!
Te: /nyavalyogsz/ Ezt nem hiszem el! De nem fogok zavarni?
Jongup: Dehogy is!
Te: Mert ha igen, akkor inkább hazasétálok...
Jongup: Nem, most már itt maradsz! /nevet/
Te: /mosolyogsz/ És hol fogok aludni...?
Jongup: /zavarban/ Én megosztom az ágyamat veled...
Te: /elpirulsz/ Köszi...
Jongup: Szerintem, akkor most menj el nyugodtan zuhanyozni... /zavarban/
Te: Öö... Oké /zavarban/
Elmész zuhanyozni. Gyorsan megfürdesz, és mivel kényelmesen vagy felöltözve, csak visszaveszed a pólód, és a melegítőalsód. Visszasétálsz a szobába, csak Jongup és Daehyun van ott, akik az egyik ágyon ülnek.
Te: Én már végeztem is! /mosolygva leülsz Jongup mellé/
Jongup: Rendben... /mosolyog, megsimogatja a combod/
Daehyun: Akkor én hozok valamit enni! /rákacsint Jongupra/
Erre Jongup bosszúsan néz vissza, mire mind a ketten nevetni kezdenek, majd Daehyun
Te: Miben mesterkedtek? /nevet/
Jongup: /megfogja a kezed, beleültet az ölébe/ Semmiben! /nevet/
Te: Persze... /átkarolod a nyakát/
Jongup: /beledőlt az ágyba, közelebb hajol hozzád/
Te: /becsukod a szemed/ Mit csinálsz...?
Jongup: /megpuszilja a homlokod/ Semmit...
Ekkor benyitott Daehyun.
Daehyun: /kikerekedett szemekkel bámul titeket/ Legközelebb nem hagylak titeket magatokra... Ezt nem fogjátok tudni kimagyarázni, az is biztos!
Jongup: /lemászik rólad/ Ez nem az aminek látszik... /zavarban/
Te hirtelen felülsz és a földet bámulod.
Daehyun: /odamegy hozzád, odahajol hozzád/ Vigyázz vele! /nevet/
Jongup: /elvörösödik/ Őt hagyd! /kiabál/
Daehyun: Na jó, akkor én azt hiszem, hogy kimegyek a konyhába... /oldalazva kimegy/
Jongup: /leül az ágy szélére, néz téged/ Bocsi...
Te: /hozzábújsz/ Egy kicsit furcsán éreztem magam...
Jongup: Nem is tudom hogy képzeltem ezt! /elszégyenli magát/
Te: Nem volt olyan rossz... /halkan/
Jongup: /feláll/ Kérlek ne haragudj rám! Én ezt nem akartam...
Te: /meglepődsz/ Nem?
Jongup: Vagyis igen, de nem úgy! Úgy igazából akartam... /megpuszilja a homlokod/
Te: /elpirulsz/ Tudom... Éreztem...
Jongup: Azt hiszem sietnünk kell, mert mindjárt bejön Daehyun...
Te: Miben?
Jongup: Remélem azért így is jó... ♥ /megcsókol/
8# (Fanni)
Te a parkban ülsz egy padon, és telefonozol. Nézegeted a képeket, amiket közösen csináltatok Jonguppal, közben rá gondolsz... Régóta vagytok barátok, de te többet érzel iránta, mint barátság. Pár perccel később Jongup megáll előtted, és mosolyogva néz rád.
Jongup: Szia! /mosolyog/
Te: /ránézel/ Óh, szia! Nem tudtam, hogy itt vagy...
Jongup: Mit csinálsz? Képeket nézel?
Te: Nem, sms-ezek a pasimmal, szerinted? /nevetsz/
Jongup: /erőltetett nevetés/ Oké, akkor majd...
Te: Majd én felhívlak, oké? /mosolyogsz/
Jongup: /szomorú/ Oké, szia... /sietve elmegy/
Nem érted, hogy miért lett hirtelen ilyen szomorú, ezért utána mész. Lassan utól is éred, de ő látszólag még jobban szomorú.
Te: Mi a baj? /szomorú/ Valami rosszat tettem?
Jongup: Nem, dehogy is... Csak tudod... /szomorú/ Nem tudtam, hogy... Jársz valakivel... /halkan/
Te: /meglepődsz/ De hát ezt honnan veszed?
Jongup: Azt mondtad, hogy sms-ezel a pasiddal...
Te: /nevetsz/ Jaj... /megöleled/ Azt csak viccből mondtam... /belenézel a szemébe/
Jongup: /örül/ Jaj de jó! Akkor... /zavarban/
Te: /megpuszilod az arcát/ Akkor azt hiszem ezt tisztáztuk... /mosolyogsz/
Jongup: /lassan átkarolja a derekad/ De biztos, hogy nem jársz senkivel?
Te: /kuncogsz/ Biztos!
Jongup: /közelebb hajol hozzád/ És akarsz járni valakivel?
Te: Attól függ, hogy kivel... /átkarolod a nyakát/
Jongup: Mondjuk az előtted álló fiúval? /megpuszilja a nyakad/
Te: Igen... /elpirulsz/
Jongup: Szeretlek!♥ /megcsókol/
9# (Saját)
Te egy napos szombat reggelen még mindig az ágyadban feküdsz és "szenvedsz", ugyanis biztossá vált, hogy szerelmes vagy Jongup-ba, de nem tudod hogy mondd el neki. Már pár napja így van ez. Lassan kikelsz az ágyadból, kimész a konyhába, kiveszel egy tálkát, raksz bele fagyit, aztán még egy táblacsokit is magaddal viszel. Ráülsz az ágyadra, neki dőlsz az ágytámlának és elkezded enni a csokit, miközben beraktál doramákat. Egész nap így ment. Körülbelül délután 3 lehetett, amikor kopogtak.
Te:/lerakod az éjjeliszekrényedre a tálkát, majd felállsz és kinyitod az ajtót/ Szia Jongup.../zavarban/
Jongup: /mosolyog/ Szia...
Te: Miért jöttél? /félénk,zavarban/
Jongup: Hát csak úgy... látni akartalak.../halkan,zavarban/
Te: Gyere be! /arrébb állsz/
Jongup: Köszi.../bemegy/
Te: Bocs a kupiért...épp doramákat nézek.../visszaülsz az ágyadra/
Jongup: /leül melléd/ És... mit csináltál ma? /mosolyog/
Te: Ezt. /rámutatsz a tévére/
Jongup: /nevet, majd ránéz az éjjeliszekrényedre/ És ez? /rámutat az üres tálkára és a csokipapírra/
Te: /elpirulsz/ Semmi.../zavarban/ Csak egy kicsit szomorú voltam... és szükségem volt az édességre...
Jongup: /közelebb húz magához/ Miért voltál szomorú? /megsimogatja a karod/
Te: /elpirulsz/ Öhm....
Jongup: Ha nem akarsz beszélni róla, nem muszáj... /visszaül és nézi tovább a tv-t/
Már sötétedett, amikor még néztétek a doramákat. Körülbelül 1 órával később teljesen sötét lett, amikor megláttad, hogy Jongup elaludt. " Istenem... de cuki, ahogy alszik!" - gondolod magadban. Odahajolsz hozzá, megpuszilod a homlokát, majd felállsz és lekapcsolod a lámpát. Mikor vége lett az utolsó doramának is, már te is elaludtál. Reggel hét körül úgy ébredsz, hogy a fejed a mellkasára hajtottad, ő pedig átkarolta a derekad. Még eléggé álmos vagy, ezért nagy nehezen feltápászkodsz, és elhúzod a függönyöd. Leülsz Jongup mellé és megsimogatod az arcát.
Jongup: /lassan kinyitja a szemét, majd nyújtózkodik/ Jó reggelt! /mosolyog/
Te: Neked is! /rámosolyogsz/ Hogy aludtál?
Jongup: Hmm...egyszerűen csodásan.../felül/ de még mindig tudni akarom, hogy miért voltál tegnap szomorú...
Te: Hát... ezt nehéz elmagyarázni...
Jongup: /feláll, odamegy hozzád és megsimogatja az arcod/ Nekem bármit elmondhatsz...
Te: /megfogod a kezét/ Ez nem olyan egyszerű... /elengeded/ mondjuk úgy, hogy nem vagyok biztos abban, hogy akit szeretek az engem is ugyanúgy szeret-e...
Jongup: /leül az ágyad szélére/ Azt hiszem ebben nem vagy egyedül.../megfogja a derekad és beleültet az ölébe/ De azt hiszem most már én tudom a választ.../megsimogatja a combod/
Te: Ezt hogy érted? /elpirulsz/
Jongup: Azt hiszed nem vettem észre, amikor tegnap este megpusziltál? /önelégült mosoly/
Te: /vörös lesz az egész fejed/ Öhm...
Jongup: De ebből én tudom, hogy te is úgy szeretsz engem, ahogy én téged...♥ /megcsókol/
10# (Fanni)
Te egy napos szombat délelőtt otthon ülsz a nappaliban, és a telefonodon játszol. De már megunod a játékot, ezért a telefonod lerakod az asztalra, és visszafekszel a kanapéra. Bejön anyukád.
Te: Anyu... Unatkozom... /nyavalyogsz/
Anyukád: Akkor menj, és hozdd be az újságot! /mosolyog/
Te: Mi vagyok én, kutya?
Anyukád: Jaj kislányom, legalább ennyit megtehetnél! Nekem még ebédet kell készítenem, szóval...
Te: /felállsz/ Rendben... Behozom... /kimész/
Ahogy lehajolsz az újságért, és mennél be, amikor rád köszönnek. Megfordulsz, Jongup az.
Jongup: Szia! /odamegy hozzád/
Te: Szia! /mosolyogsz/ Hogy-hogy itt vagy?
Jongup: Csak azt akartam megkérdezni... /zavarban/ Van kedved eljönni velem randizni? /a földet nézi/
Te: /meglepődsz/ Igen!! /határozottan/
Jongup: /örül/ Tényleg? El sem hiszem!
Te: /mosolyogsz/ És mit fogunk csinálni?
Jongup: Először elmegyünk a táncterembe, persze csak ha neked is jó /megsimogatja a karod/
Te: Persze, akkor mindjárt jövök! /berohansz a házba/
Beszaladsz a konyhába anyukádhoz.
Te: /sikítasz/ Anya!! Jongup randira hívott!!!
Anyukád: /nevet/ Érezzétek jól magatokat! /mosolyog/
Te: Köszi anya, szeretlek! /visszamész Jonguphoz/
Majd kézenfogva elindultok a táncterembe. Közben sokat beszélgettek, és nagyon jól érzitek magatokat... Hamar odaértek a táncterembe, csak ti ketten vagytok.
Te: /bemész a terem közepébe/ És mit fogunk csinálni?
Jongup: Akarsz táncolni? /közelebb húz magához/
Te: /kuncogsz/ Először megmutatom mit tudok... /arrébb mész/
Jongup: /leül egy székre/ Na ezt megnézem /kacsint/
Elkezdesz Power-t, majd Jeon Won Diary-t táncolni. Jongup a végén megtapsol.
Jongup: Wow, elbűvölő! /tapsolva feláll, odamegy hozzád/ Nagyon ügyes vagy...
Te: Tényleg? /megöleled/
Jongup: Igen... Még mutass valamit! /nevet, arrébb áll/
Te: Jól van...
Elkezded a Warrior-t, de az egyik mozdulatnál elesel. Kitör rajtad a nevetés, és csak ott fekszel a terem közepén.
Jongup: /aggódva odasiet hozzád, föléd hajol/ Biztos jól vagy?
Te: /nevet/ Igen! Csak segíts felállni! /belekapaszkodsz a kezébe/
Jongup: /felhúz téged/ Pedig ügyes voltál megint /nevet/
Te: Köszönöm... /mosolyogsz/
Jongup: /megsimogatja az arcod/ Én pedig azt, hogy eljöttél velem...
Te: /becsukod a szemed/ Az az igazság... hogy már régóta erre várok...
Jongup: Hallottam, amikor elmondtad anyukádnak... /nevet/
Te: /vörös leszel/ Tényleg örültem... /zavarban/
Jongup: Én is, amikor igent mondtál... /óvatosan megpuszilja a szád/
Te: Azt hiszem mindjárt elájulok... /belenézel a szemébe/
Jongup: Mi az, ennyire jól csókolok? /önelégült mosoly/
Te: Ez nem is csók volt, csak egy puszi /duzzog/
Jongup: Na ez majd az lesz...♥ /megcsókol/
11# (Saját)
Te a legjobb barátnőddel megbeszélitek, hogy ma este elmentek sátorozni az erdőbe. Késődélután, indulás előtt ,még beszéltek telefonon.
Barátnőd: Szia! Elindultál már?
Te: Szia, még nem...még összepakolok pár cuccot...
Barátnőd: El kell mondanom valamit.../kuncog/
Te: Mi az? /nevetsz/
Barátnőd: Gondoltam ne legyünk csak ketten, úgyhogy elhívtam Jongupot is, mivel úgy tudom, hogy jóban vagytok...
Te: /zavarban/ Miért pont őt? Van még egy csomó barátnőnk, közölük is hívhattál volna....
Barátnőd: Csak kell egy fiú is, ha megtámadna valami vadállat /nevet/ Na nem tartalak fel, de azért haladjál, szia! /lerakja/
Gyorsan bepakolsz, majd el is indulsz. Hamar odaérsz, de már a barátnőd és Jongup ott vannak. Pár perc múlva elkezditek felállítani a sátrakat.
Barátnőd: Szóval....2 sátrunk van....és hárman vagyunk...tehát az egyik sátor a lányoké...a másik pedig a tied Jongup! /mosolyog, majd elkezditek felállítani a sátrakat/
Kb. 10 perccel később kész is lesztek. Már majdnem teljesen besötétedik, tüzet raktok, majd leültök köré és beszélgettek. A barátnőd végig beszél, de te és Jongup csak bámuljátok egymást és meg sem szólaltok. Jól eltelik az idő, már teljesen beesteledett. Bemész a sátratokba, majd megvárod a barátnődet, hogy tovább tudjatok beszélgetni.
Barátnőd: Hát...nem voltatok valami beszédesek.../kuncog/ Tuti lesz köztetek valami...
Te: Nem, dehogy is! Nem lesz köztünk semmi! /zavarban/ Nem is tudom hogy jutahatott egyáltalán ilyen eszedbe..../halkan/
Barátnők: Jól van na.../nevet/ Ha nem hát nem! Én nem erőltetem...az tény, hogy nagyon cukik vagytok együtt..../kuncog/
Te: Befejezheted! /mérges/ Nincs semmi köztünk és nem is lesz!
Barátnőd: /megölel/ Jól van....nem mondok többet ilyet...ne haragudj rám.../elenged/
Te: Nem haragszom...de most már aludjunk... késő van.../hátradőlsz, majd betakarózol/
Barátnőd: Rendben...még eloltom a tüzet odakint...majd jövök.../kimegy/
Hamarosan el is alszol, de rosszat álmodsz, ezért csak forgolódsz, majd hirtelen felülsz. Meglátod, hogy a barátnőd ott alszik melletted, ezért halkan mész ki a sátorból. Gyönyörű éjszaka van, megállsz a tűzrakóhely mellett, és egy kicsit levegőzöl. Nagyon elmélyülsz a gondolataidban, már egészen megnyugodtál.
Jongup: /lassan átkarol hátulról, majd odahajol a füledhez/ Mit keresel itt ilyen későn? /suttog/
Te: Jongup..../megfordulsz/ Csak kiszellőztettem a fejem.../zavarban/
Jongup: És miért kellett? /magához húz/
Te: /elhúzódsz/ Csak...rosszat álmodtam.../lehajtod a fejed/
Jongup: /megsimogatja az arcod/ Szerintem menj vissza aludni...
Te: Nem akarok megint rosszat álmodni.../lehajtod a fejed/
Jongup: /megfogja a kezed/ Gyere.../bevisz a sátrába/
Lefekszetek egymás mellé.
Jongup: /megsimogatja az arcod/ Így is rémálmaid lesznek? /mosolyog/
Te: Nem tudom...lehet...
Jongup:/magához húz/ Biztos nem lesz.../megpuszilja a homlokod/ Most már aludj...Rendben? /mosolyog/
Te: /zavarban/ Rendben.../becsukod a szemed/
El is alszol, de most már nem álmodsz rosszat. Arra ébredtek, hogy a barátnőd hirtelen széthúzza a sátrat, de még nem néz rátok.
Barátnőd: Szia Jongup! Nem tudod, hogy hol.../rátok néz,kuncog/ Bocsánat...azt hiszem majd később visszajövök.../kuncogva elmegy/
Te: /felülsz,zavarban/ Jesszus.../fogod a fejed/
Jongup: Mi a baj? /visszahúz magára/
Te: Neked ez kicsit sem volt kínos? Amilyennek megismertem az évek alatt, biztos, hogy félreértette...
Jongup: /megsimogatja a hátad/ De miért érdekel ennyire, hogy mit gondol?
Te: /elpirulsz/ Mert...szerinte lesz köztünk valami és azt mondta, hogy nagyon cukik vagyunk együtt.../zavarba/
Jongup: /magához szorít/...igaza van.../lassan megpuszilja a szád/
Te: /elpirulsz/
Jongup: /harapdálja a szája szélét/ Szeretlek...♥ /megcsókol/
