Viszlát
-Hát én se nagyon akarnák enni ezek után.-nevetett.
-Nagyon vicces.-ráncigáltam meg a fülét.
-Jól van abba hagyom.-csípett meg.
Ekkor belép az ajtón Changjo.
-L.Joe tudnál kicsit jönni?-hívta ki.
-Persze.-kimentek.
Vajon miről beszélgethetnek?Remélem nem arról!
-Valamit el kell mondanom!-tördelte a kezeit.
-Mi az?-nézett rá kérdően L.Joe.
-Lefeküdtem Hei-vel.-hazudott L.Joe-nak.
-MIVAN?-akadt ki L.Joe.
Visszajött L.Joe a szobába és rám ordított.
-Te lefeküdtél Changjo-val?-kérdezte tőle.
-HE???-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen vagy nem?-kérdezte.
-Én nem tudok róla.-néztem Changjo-ra.
-Miért hazudtál?-kérdeztem az ajtóba bujkáló Changjo-tól.
L.Joe hátra fordult Changjo-hoz.
-Hazudtál.-mondta L.Joe Changjo-nak.
-Ha lefeküdtél volna vele azt már tudtam volna.-mondta L.Joe.
Az arcom elé tartottam a takarót hogy pont ezt kell vitatni és kicsit cinkes volt a Niel aktus amit L.Joe nem tud.
-Mi ez az ordibálás?-jött oda Niel.
-Changjo hazudott.-mutatott rá L.Joe.
Niel és Changjo egymásra néztek és tapintani lehetett a feszültséget közöttük.
-Mit hazudtál neki?-kérdezte Niel Changjo-t.
-Azt hazudta hogy lefeküdt Hei-vel.-mondta L.Joe.
Niel szemei kikerekedtek.Én csak forgattam a fejem hogy jaj mi van itt.
-Miért hazudtál te szemét?-fogta meg Niel Changjo felsőjét.
-Szarul esik mi?Rossz érzés lenne ha elvennék azt ami a tiéd ugye?-mosolyodott el Changjo.
-Miről beszélsz?-faggadta Niel.
-Tudod te nagyon jól!Niel feküdt le Hei-vel és ezt soha nem bocsátom meg neked!-lökte el Niel kezét.
L.Joe lefagyott.Mindenki rám nézett,de én csak a takaró alatt feküdtem
és a kezeimet a fülemre raktam hogy nem halljak semmit.Le húzta L.Joe
rólam a takarót.
-Ez igaz?-kérdezte remegő hangon.
Nem tudtam válaszolni csak feküdtem és sírtam.
-Szóval igaz.-vissza dobta rám a takarót.
-Kérlek ne veszekedjetek miattam!Ha zavar hogy itt vagyok akkor elmegyek de ne veszekedjetek!-másztam ki az ágyból.
Síri csend lett.
-Jobban teszed ha elmész.-mondta L.Joe és kiment.
Igaza van!Én csak rosszat teszek azzal ha itt vagyok.
Niel és Changjo lehajtott fejjel álltak előttem.
Előszedtem a bőröndömet és elkezdtem pakolni bele a cuccaimat.
-Te ezt komolyan vetted?-kérdezte Niel.
-Igen komolyan!-pakoltam tovább.
-De nem mehetsz el.-szólalt meg Changjo.
-Te csak maradj csöndben!Ez mind a te hibád,ha nem járt volna a szád akkor most nem lenne ez!-néztem rá dühösen.
-És mi lesz a táncal és velem?-fogta meg a kezem.
-Nem tudom,de most hagyj!-rántottam el a kezem.
Gyorsan össze pakoltam nagyjából a cuccaimat,Niel végig győzködött hogy maradjak,de én nem engedtem.
Az irányt a lift felé vettem és be szálltam.Niel jött utánam mint egy kiskutya.
-Ne!-állt meg a lift előtt.
-Sajnálom.-mondtam majd becsukódott az ajtó.
Leértem a földszintre és elindultam a kijárat felé.Ahogy kiértem még hátra néztem egyszer majd mentem tovább.
1 hónappal később:
Bementem a főnökhöz hogy kérjek tőle egy nagy szívességet.
-Niel!Mit szeretnél?-ugrott fel a főnök.
-Uram elkérhetném Jang Hei címét?-hajlongtam.
-Persze!Neked bármit!-nyújtotta át.
Kértem egy kocsit ami elvisz a házhoz.Nem sokkal később oda is értem.Vettem egy mély lélegzetet és bekopogtam az ajtón.
-Szerbusz!-köszönt ki egy nő.
-Jó napot!Hei-t keresem.Itthon van?-kérdeztem.
-Á!Te biztos az egyik barátja vagy.Gyere be.-hívott be.
-Sajnálom de Hei jelenleg az apjánál tartózkodik.-hozott teát a nő.
-Értem és esetleg tudja hol érhetem el?-kortyoltam bele a teába.
-Sajnálom a címet nem tudom viszont van egy telefonszám.-elkezdte keresni.
-Tessék.Talán ezen eltudod érni.-nyújtotta át.
-Köszönök mindent.-mentem ki.
Ahogy kiértem rögtön elkezdtem hívni a kapott számot.Fel is vette valaki.
-Igen?-kérdezte a telefon másik végében egy női hang.
-Hei te vagy az?-ismertem meg a hangot.
-Kicsoda ön?És honnan ismer?-kérdezte.
-Hei nem ismered meg a hangom?Niel vagyok.-mondtam boldogan.
-Sajnálom nem tudom hogy kivagy.-majd letette.
Összetört bennem egy világ.Hogy hogy nem emlékszik rám?Nekem itt valami nem stimmel!
Mázlis Szerelem 20.fejezet
Niel szemszögéből:
Visszamentem az ügynökséghez és megkerestem a többieket.Elmagyaráztam hogy mi történt a telefon beszélgetés alatt.Mindenki ledöbbent a hallottak alapján,hisz Hei nem tenne ilyet.A mai napon gondolkozva nyomott el az álom.Másnap reggel nehezen de valahogy kikászálódtam az ágyból.Lementünk kajálni a többiekkel.
-Ricky edd meg!-nyomta a szájához Changjo a kaját.
-Hagyd már!-ütögette a kezét C.A.P.
-Hyung védj meg!-nyafogott Ricky.
-Úristen!-röhögött Chunji.
Én magamban a sarokba megettem a kajámat.
-Niel még bánt a tegnapi ugye?-jött oda L.Joe.
Nem szóltam semmit csak ettem tovább.
-Engem is bánt.-dőlt hátra a széken L.Joe.
-Hisz szeretem Hei-t.-mondta karba tett kézzel.
Majdnem megfulladtam a kajától ennél a mondatnál.
C.A.P felállt az asztaltól és a nyitott ajtó felé vette az irányt.
-Mindenki figyeljen ide!-esett be az ajtón C.A.P.
Mindenki az ajtót nézte hogy még is mi van ott.Ekkor az ajtón belépett Hei.Komolyan mondom a mai naptól már fáj a fejem.
-Te mit keresel itt?-álltam fel.
-Csak bocsánatot akarok kérni a tegnapiért.-jött közelebb.
-Ezek után nem kell a bocsánatod!-vertem egyet az asztalra.
-Csak meg akartalak védeni!-jött oda hozzám és átölelt.
-Kérlek....higgy nekem.-szorított sírva.
-Sajnálom.-húzódtam el tőle.
-Te nem tudsz semmit.-törölgette a szemeit és mondta nevetve.
-Csak is miattatok tettem ezt!Nem volt más választásom,de úgy látszik kár volt.-fogta meg a táskáját és elindult az ajtó felé.
-Később mindent meg fogtok tudni.-nézett hátra majd elhagyta a szobát.
Vissza huppantam a székbe a sokktól.
Mindenki döbbenten figyelte az eseményeket majd miután Hei elment rám néztek.
Hei szemszögéből:
Kisétáltam az épületből és a szemeimmel figyeltem a limuzinomat ami épp akkor gördült be a sarkon.Beszálltam és meglepődve láttam hogy Jongup is benne ül.
-Te miért vagy itt?-vont kérdőre Jongup.
-Csak apám mondta hogy simítsak el egy ügyet.-helyeztem magam kényelembe.
-Értem.-bámult ki az ablakon.
-Haza!-mondtam a sofőrnek.
Egész úton Jongup-ot kellett hallgatnom.
-Drága lányom!-jött ki a házból apám.
-Jongup.-fogtak kezet.
-Már megszerveztem az esküvőt.-mondta mosolyogva apám.
-5 hónap múlva lesz!-csapta össze a kezét.
-MI?!-akadtam ki.
-Azt mondtad csak akkor megyek hozzá ha betöltöm a 20-at!-kiabáltam.
-Igen és sajnálom,de sürget az idő.-nézett szúrós szemmel.
Annyira ideges voltam hogy legszívesebben eltörtem volna valamit!Beviharoztam a házba és a szobánk felé vettem az irányt.Ahogy beléptem a szobába rá vetődtem az ágyra és vergődtem azon.
-Ennyire kiakadtál?-lépett be az ajtón Jongup.
-Hagyj most.-temettem az arcomat a párnába.
-Neem.-feküdt le mellém az ágyra.
-Ne is próbálkozz.-húzódtam el tőle.
-Naa.-jött közelebb és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Nincs kedvem hozzád.-hunytam le a szemeim.
-Persze amikor te akarod akkor muszály.-ült fel az ágyon.
-Az én vagyok nem te.-röhögtem..
Imád piszkálni ha valami nem jön össze nála.Kimászott az ágyból és levette a pólóját.
-Te most komolyan chippendale fiút akarsz játszani?-fordultam Jongup felé.
-Nem hoz lázba ez a test?-simította meg a hasát.
-Most nem.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Érdekes pedig neked én voltam az első.-gondolkozott.
-Persze-persze.-legyeztem magam.
-Miért viselkedsz ilyen furcsán?-nézett rám kérdően.
-É-én nem is viselkedek furcsán.-mosolyogtam.
Ha tudnád hogy ki volt az első....
-Én megyek kajálni.-álltam fel.
-Mire visszaérek ne legyél itt.-mentem ki a szobából.
Lementem a konyhába és átkutattam mindent hogy találjak valami ehetőt.Ekkor észrevettem hogy a konyha ablak alatt valaki guggol.Kinyitottam és pont akkor állt fel Niel.Majd nem megcsókoltuk egymást.
-N-Niel te mit keresel itt?-néztem kikerekedett szemekkel.
-Bocsánatot akartam kérni.Én nem úgy gondoltam a mait.-hajtotta le a fejét.
-Nem gond,de gyere be mert ha meglátnak neked annyi.-segítettem bemászni neki az ablakon.
-Honnan tudtad meg hogy hol lakok?-kérdeztem tőle.
-Követtem a kocsit.-mosolygott kínosan.
Halottam hogy valaki jön a konyha felé ezért Niel-t bebújtattam az asztal alá és oda álltam hogy ne lássa senki.
-Nem eszel?-jött be Jongup.
-Te mit csinálsz itt?-kérdeztem idegesen.
-Nem jöhetek a leendő feleségem után?-emelt ki egy poharat a felső szekrényből.
Na ez volt az amikor összetörtem legbelül.Nem akartam hogy Niel ezt megtudja.
Mázlis Szerelem 20.fejezet
Niel szemszögéből:
Visszamentem az ügynökséghez és megkerestem a többieket.Elmagyaráztam hogy mi történt a telefon beszélgetés alatt.Mindenki ledöbbent a hallottak alapján,hisz Hei nem tenne ilyet.A mai napon gondolkozva nyomott el az álom.Másnap reggel nehezen de valahogy kikászálódtam az ágyból.Lementünk kajálni a többiekkel.
-Ricky edd meg!-nyomta a szájához Changjo a kaját.
-Hagyd már!-ütögette a kezét C.A.P.
-Hyung védj meg!-nyafogott Ricky.
-Úristen!-röhögött Chunji.
Én magamban a sarokba megettem a kajámat.
-Niel még bánt a tegnapi ugye?-jött oda L.Joe.
Nem szóltam semmit csak ettem tovább.
-Engem is bánt.-dőlt hátra a széken L.Joe.
-Hisz szeretem Hei-t.-mondta karba tett kézzel.
Majdnem megfulladtam a kajától ennél a mondatnál.
C.A.P felállt az asztaltól és a nyitott ajtó felé vette az irányt.
-Mindenki figyeljen ide!-esett be az ajtón C.A.P.
Mindenki az ajtót nézte hogy még is mi van ott.Ekkor az ajtón belépett Hei.Komolyan mondom a mai naptól már fáj a fejem.
-Te mit keresel itt?-álltam fel.
-Csak bocsánatot akarok kérni a tegnapiért.-jött közelebb.
-Ezek után nem kell a bocsánatod!-vertem egyet az asztalra.
-Csak meg akartalak védeni!-jött oda hozzám és átölelt.
-Kérlek....higgy nekem.-szorított sírva.
-Sajnálom.-húzódtam el tőle.
-Te nem tudsz semmit.-törölgette a szemeit és mondta nevetve.
-Csak is miattatok tettem ezt!Nem volt más választásom,de úgy látszik kár volt.-fogta meg a táskáját és elindult az ajtó felé.
-Később mindent meg fogtok tudni.-nézett hátra majd elhagyta a szobát.
Vissza huppantam a székbe a sokktól.
Mindenki döbbenten figyelte az eseményeket majd miután Hei elment rám néztek.
Hei szemszögéből:
Kisétáltam az épületből és a szemeimmel figyeltem a limuzinomat ami épp akkor gördült be a sarkon.Beszálltam és meglepődve láttam hogy Jongup is benne ül.
-Te miért vagy itt?-vont kérdőre Jongup.
-Csak apám mondta hogy simítsak el egy ügyet.-helyeztem magam kényelembe.
-Értem.-bámult ki az ablakon.
-Haza!-mondtam a sofőrnek.
Egész úton Jongup-ot kellett hallgatnom.
-Drága lányom!-jött ki a házból apám.
-Jongup.-fogtak kezet.
-Már megszerveztem az esküvőt.-mondta mosolyogva apám.
-5 hónap múlva lesz!-csapta össze a kezét.
-MI?!-akadtam ki.
-Azt mondtad csak akkor megyek hozzá ha betöltöm a 20-at!-kiabáltam.
-Igen és sajnálom,de sürget az idő.-nézett szúrós szemmel.
Annyira ideges voltam hogy legszívesebben eltörtem volna valamit!Beviharoztam a házba és a szobánk felé vettem az irányt.Ahogy beléptem a szobába rá vetődtem az ágyra és vergődtem azon.
-Ennyire kiakadtál?-lépett be az ajtón Jongup.
-Hagyj most.-temettem az arcomat a párnába.
-Neem.-feküdt le mellém az ágyra.
-Ne is próbálkozz.-húzódtam el tőle.
-Naa.-jött közelebb és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Nincs kedvem hozzád.-hunytam le a szemeim.
-Persze amikor te akarod akkor muszály.-ült fel az ágyon.
-Az én vagyok nem te.-röhögtem..
Imád piszkálni ha valami nem jön össze nála.Kimászott az ágyból és levette a pólóját.
-Te most komolyan chippendale fiút akarsz játszani?-fordultam Jongup felé.
-Nem hoz lázba ez a test?-simította meg a hasát.
-Most nem.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Érdekes pedig neked én voltam az első.-gondolkozott.
-Persze-persze.-legyeztem magam.
-Miért viselkedsz ilyen furcsán?-nézett rám kérdően.
-É-én nem is viselkedek furcsán.-mosolyogtam.
Ha tudnád hogy ki volt az első....
-Én megyek kajálni.-álltam fel.
-Mire visszaérek ne legyél itt.-mentem ki a szobából.
Lementem a konyhába és átkutattam mindent hogy találjak valami ehetőt.Ekkor észrevettem hogy a konyha ablak alatt valaki guggol.Kinyitottam és pont akkor állt fel Niel.Majd nem megcsókoltuk egymást.
-N-Niel te mit keresel itt?-néztem kikerekedett szemekkel.
-Bocsánatot akartam kérni.Én nem úgy gondoltam a mait.-hajtotta le a fejét.
-Nem gond,de gyere be mert ha meglátnak neked annyi.-segítettem bemászni neki az ablakon.
-Honnan tudtad meg hogy hol lakok?-kérdeztem tőle.
-Követtem a kocsit.-mosolygott kínosan.
Halottam hogy valaki jön a konyha felé ezért Niel-t bebújtattam az asztal alá és oda álltam hogy ne lássa senki.
-Nem eszel?-jött be Jongup.
-Te mit csinálsz itt?-kérdeztem idegesen.
-Nem jöhetek a leendő feleségem után?-emelt ki egy poharat a felső szekrényből.
Na ez volt az amikor összetörtem legbelül.Nem akartam hogy Niel ezt megtudja.
