Szökés
Remegett lábam e szavak után.Tudtam hogy nem csak én lepődtem meg attól amit Jongup mondott ilyen hirtelen.
-Menj ki...-suttogtam szellemes hangon Jongup-nak.
-Miért?-nézett rám értetlenül.
-Menj már ki!-kaptam fel az asztalról a tányért és a földhöz csaptam.
Jongup szó nélkül kirohant.
Amint becsukódott az ajtó én azonnal a földre térdeltem.Öntudatlanul az egyik porcelán darabért nyúltam.Néztem egy darabig majd elmosolyodtam és a csuklómhoz nyomtam hogy elvágjam az erem.
Ekkor egy kéz kikapta a kezemből a porcelán darabot és magához ölelt.Tudtam hogy az a kéz Niel-é volt.
-Még is miért akartad ezt csinálni?-emelte fel a hangját.
Kétségbeesésembe nem tudtam mit mondani csak bámultam az elhajított tányér darabjait.
-Hei mi a bajod?-fogta meg az arcom és szembe fordította az övével.
-Ezek után nem élhetek.-nyögtem ki e szavakat síri hangon.
-Még is miután?Ha arra gondolsz amit Jongup mondott akkor az ne érdekeljen!-szorított erősebben.
Kikerekedtek a szemeim.Ne........érdekeljen?
-Nem kell úgy lennie ahogy ő mondta!-beszélt hozzám.
Nem kell........úgy lennie?Ez a két kérdés csengett a fejemben.
Végre rájöttem mi is az én utam.Eddig csak apám parancsait követtem de ez mától megváltozik!
Eltoltam magam Niel-től és felálltam.
-Gyerünk!Ki kell innen jutnunk!-szorítottam ökölbe a kezem.
Niel elmosolyodott majd ő is felállt és elindultunk.
Gyorsan,csendben és ügyesen kellett cselekednünk hisz nem kevés őr vigyázott rám ebbe a villába.Ráadásul Jongup-al se nagyon szerettem volna találkozni főleg úgy nem hogy Niel is itt van velem.Pár folyosón könnyen átjutottunk viszont probléma akkor merült fel amikor a bejárathoz kerültünk.Be volt zárva.Nekem meg sose adtak kulcsot.Miért is adnának?Új tervet kellett kieszelnünk mert sajnos szükségünk volt egy kocsira is ami meg a garázsba volt.
-Miért nem mászunk ki a konyha ablakon?-vetette fel az ötletet Niel.
-Azt túl mesze van a garázstól.-válaszoltam neki.
Az ajtót néztem hogy még is hogy tudnánk kinyitni de ekkor Niel elkezdi a vállamat pöcögtetni.
-Mi az?-néztem hátra.
-Ömm....izé.-mutatott a mögötte álló takarítónőre.
-Kisasszony!-mondta kicsit hangosan.
-Lara!-fordultam meg.
-Kisasszony mit csinál maga itt ezzel a fiúval?-kérdezte tőlem de Niel-t vizslatta.
-Hát...tudod meg szeretnék szökni innen.-vigyorogtam.
-Na de kisasszony hisz magának még csak kulcsa sincs hogy ki tudja nyitni az ajtót!-felelte Lara.
-Pontosan!Ezért fogsz te ebben segíteni.-néztem ördögien Lara-ra.
-K-kisasszony!-ijedt meg.
Lara körülnézett majd odasétált az ajtóhoz és kinyitotta.
-Köszönöm.-öleltem meg Lara-t.
-Szívesen kisasszony!-mosolygott de miután Niel-re nézett felhúzta a szemöldökét.
Ezután kimentünk az udvarra.
Gyanúsan kevés őr volt most a ház körül.Ezért nem is lankadhatott a figyelmem.Gyorsan a garázshoz siettünk.Szerencsénkre ez nem volt bezárva így gyorsan bementünk.Megkerestem a villanykapcsolót és felkapcsoltam de amint világos lett Niel-nek elállt a lélegzete.Mindenhol márkás kocsik voltak.Természetesen nekem ez szokványos volt nem úgy mint neki.Gyorsan megkerestem a kocsik közül a kedvencemet a piros ferrarit és beültem.Niel is így tett.Ezt betudtam indítani mert a kulcsot sose szoktam kivenni a kocsiból.
Megnyomtam a távirányítót és kinyílt a garázsajtó.
-Te tudsz vezetni?-kérdezte Niel.
-Nem csak henyéltem az alatt az egy hónap alatt.-mosolyogtam el magam.
Kiálltam és elindultunk a kapu felé.Megkértem Niel hogy hajtsa le a fejét de ő félre értette.Az ölembe hajtotta a fejét hogy ne lássák meg.Tuti hogy élvezi ezt persze én elpirultam ettől.Mikor oda értünk megállított a bódéba lévő őr.
-Kisasszony van engedély a kilépéshez?-kérdezte 5 méterről.
-Természetesen.-elővettem a még szabad egyik kilépőmet és bedugtam a gépezetbe.
-Rendben.Indulhat.-megnyomott egy gombot és kinyílt a kapu én meg kihajtottam rajta.Amikor már elég messze voltunk szóltam Niel-nek.
-Most már fel ülhetsz.
-Oké.Miért vagy ilyen piros?Beteg vagy?-kuncogott.
Legszívesebben leütöttem volna.
-Büntetést fogsz kapni!-röhögtem magamba miközben elképzeltem a büntetését.
-Kíváncsian várom!-nézett rám perverzen.
Biztos félre értelmezte szegény.
Fél óra múlva már a város központjába kocsikáztunk.A Top média épületéhez érve Niel nyelt egy nagyot.
Valami történhetett míg én nem voltam itt.
-Minden oké?-néztem rá aggódva.
-Persze!Hisz visszajöttél így mindenki örülni fog!-a mondat végére elcsuklott a hangja.
Kiszálltunk a kocsiból és bementünk az épületbe.Kihaltnak tűnt az épület mert senkivel nem találkoztunk míg ahoz a szobához nem értünk ahol a fiúk szoktak beszélgetni.Kinyitottuk az ajtót és bementünk.
-Niel?-mondták egyszerre a többiek.
Én csak bámultam őket de utána elkezdtem bőgni az örömtől mint egy 5 éves kislány aki macit kapott.
Miután kisírtam magam erőt vettem és elkezdtem mondandóm.
-Tudom hogy itt hagytalak titeket de szeretnék újra vissza jönni.Bocsánatot kérek mindenért mindenkitől.-néztem végig a fiúkon.
-Megbocsátunk.-állt fel C.A.P.
Mindenki odajött és megölelt kivéve Niel.Oda mentem hozzá megfogtam a kezét rá mosolyogtam és adtam egy csókot neki.Ő teljes mértékben meg volt lepve.A többiek változatosak voltak.Chunji bőgött,C.A.P vigyorgott,Ricky nevetett,L.Joe és Changjo szomorúan nézett minket.Tudtam hogy enyhítenem kell a szomorúságukat ezért oda mentem hozzájuk meg fogtam a kezüket és adtam az arcukra egy-egy puszit.
Mindketten elpirultak ezért hátat fordítottak nekem.Viszont ki kell derítenem mi történt a 3 fiú közt!
Mázlis Szerelem 22.fejezet
Büntetés
Másnap reggel a konyhába eszek természetesen Chunji társaságában.Nem sokkal később megjelentek a többiek is a hangoskodás miatt.
-Mi ez a hangzavar?-jött oda C.A.P álmosan.
-Nem,Chunji nem leszek a barátnőd!-ismételgettem.
-Ez nem ér!-nyavalygott Chunji.
-Chunji-hyung miattad nem tudunk aludni.-törölgette a szemeit Ricky.
-Ez még mindig jobb mint amikor Niel-től és Hei-től nem tudtunk aludni.-mondta L.Joe.
Teljesen elvörösödtem és az arcomhoz emeletem a kezeimet.
-Most hogy említed este olyan csendes volt minden.-kuncogott C.A.P.
-Mert megszökött.-duzzogott hátul Niel.
-Csak együtt alvásról volt szó!-csaptam az asztalra kicsit.
-Akkor azért futottál végig a folyosón este.-csodálkozott Changjo.
-Igen azért.-mormogtam.
Ekkor bevillant Niel büntetése.Szó szerint elkezdtem sírva röhögni és csapkodni az asztalt.A többiek biztos hülyének néztek.Párperc múlva magamhoz tértem.
-Eszembe jutott a büntetésed amit még tegnap említettem.-mosolyogtam ördögien.
Fél óra múlva az egyik szobába:
-Nem akarom felvenni!-nyavalygott Niel.
-De!-veszekedtem vele.
-De ez olyan kínos!-nyöszörgött Niel.
-Magadtól veszed fel vagy rád adom!-válaszoltam neki.
A folyosón:
-Szerintetek mit csinálhatnak?-kérdezte Ricky.
-Szegény Niel.-rázta a fejét Chunji.
5 perc múlva kimentünk a szobából.Természetesen Niel-t ki kellett rángatnom.A többiek hatalmas röhögésbe kezdtek.Elértem amit akartam.
-Ne nevessetek!-szégyenkezett Niel.
-Lesz még olyan eset?-kérdeztem tőle.
-Nem lesz.-sütötte le szemeit.
-Rendben,Daniella.-nevettem fel hangosan.(Niel=Daniel<-----Niel igazi neve)
-Ne nevezz így!-siránkozott.
A nap folyamán mindenki erről beszélt.Jókat röhögtünk az eseten de
legalább Niel megtanulta hogy nem szabad mindent csinálnia velem.Mivel
ilyen szemét dolgot találtam ki szegénykémnek ezért megígértem hogy vele
alszok de csak is kizárólag alvásról van szó!
Niel szobájában:
-Nem alhatsz félmeztelenül!-parancsoltam meg neki.
-Annyira szenya vagy.-huppant az ágyba.
-Ha így gondolod akkor mással is aludhatok.-mondtam karba tett kézzel.
-Eh?-ijedt meg.-L.Joe,Changjo vagy Chunji nem venné zokon.-nevettem ördögien.
Niel felállt és odajött hozzám.Megfogta a derekam és magához ölelt.
-Senki nem vehet el tőlem téged.-suttogta.
Az este folyamán nem történt semmi érdekes viszont amikor már aludni próbáltam rossz érzésem támadt.Niel már aludt így nem akartam felkelteni.Kiszálltam az ágyból és felvettem egy pulcsit magamra majd kimentem a folyosóra.Megálltam az egyik szoba ajtó előtt.Fél percig lesütött szemekkel álltam majd benyitottam.Bementem de nem találtam Changjo-t sehol se.Kifutottam a szobából,majd a tető felé vettem az irányt.Olyan volt mintha félórája futnék a folyosókon de csak pár perc volt.Kinyitottam a tetőajtót és kimentem.
-Miért vagy itt?-kérdezte Changjo.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.-lihegtem.
-Niel-el kéne lenned.-mondta.
-Neked meg ágyba kéne lenned.-emeltem fel kicsit a hangom.
-Csak nem aggódsz értem?-kajánul mosolygott.
-Igen is aggódok érted!-sétáltam közelebb hozzá.
-Ha?Elvileg te kosaraztál ki engem.-jött közelebb ő is.
Egy ideig síri csönd volt.
-Tudod véget akarok vetni az életemnek.-nézett fel az égre.
-Hogy járhat ilyen hülyeség az eszedbe?-kiabáltam vele.
-Miért?Hisz te is megakartál halni.-mondta nyugodtan.
Ekkor eszembe jutott mikor megakartam magam ölni.
-Ne hasonlítsd magad hozzám!Neked nem szabad meghalnod mert ha meghalsz én nem tudom mihez kezdenék nélküled.-hajtottam le a fejem és a sírás kerülgetett.
-Ez rád is vonatkozik.-guggolt le és felnézett rám majd elmosolyodott.
Ezután kicsit jobban éreztem magam.Changjo-val átbeszélgettük az éjszakát.Miután mindent megbeszéltünk vissza indultunk,de találkoztunk valakivel.
-Hol voltál?-kérdezte Niel.
-A tetőn.-válaszoltam.
-Vele?-mutatott Changjo-ra.
-Igen.-mondtam nyugodtan.
-Miért?-sírt Niel.
-Mert megakarta ölni magát!Ezért nem tehettem mást!-emeltem fel a hangom.
Niel hirtelen abba hagyta a sírást és kikerekedett szemekkel Changjo-ra majd rám nézett.
-Szóval ez a helyzet.-mondta halál nyugodtan Niel.
Nem tudtam tovább tűrni a dolgot ezért tennem kellett valamit.A két fiú közé álltam és megszólaltam.
-Sajnálom,de mindkettőtöket szeretlek!Ezért vagyok olyan kedves hozzátok mert nem akarom hogy eltávolodjatok tőlem és ez még nem minden.L.Joe-t is szeretem.Ekkor láttam meg L.Joe-t a folyosó végén.Szó szerint ledermedt,biztos vagyok hogy hallotta amit mondtam.Viszont egy nem várt reakció következett.Hozzám szaladt majd megölelt.
-Úgy örülök hogy nem utálsz és hogy igen is szeretsz engem.-mosolygott.
Niel és Changjo meghalt a féltékenységtől.Most már fiú háremem van.Ebbe belegondolni nagyon vicces.Viszont felmerült pár probléma az ez után következő napokban.Ne lehet elférni négyen egy kétszemélyes ágyon.
