1# (Mrs.Luhan)
Te
egy hüvős őszi reggelen az ágyadban fekszel, mert lusta vagy felkelni.
A szekrényed felé nézel és szép lassan ledobod magadról a takarót. Oda
sétálsz a szekrényedhez és leemeled a ruháidat. Felöltözöl és a
konyhába mész. Megreggelizel, majd felveszed a cipődet és elindulsz az
egyik közeli parkba. Közben írsz egy üzenetet XiuMinnak, hogy
találkozatok a szokott helyen.
Már vagy egy fél órája ülsz, az egyik padon mikor végre megpillantod
őt. Integetsz neki és ő is visszainteget.
XiuMin: Bocsi..*liheg, miközben leül melléd.*
Te: Semmi baj..*mosolyogsz és megöleled.*
XiuMin: És mit csináljunk?! *mosolyog és végig simítja az arcodat.*
Te: Nem tudom.. *nevetsz.* Találj ki valamit..*mosolyogsz*
XiuMin: Mit szólnál, ha mondjuk.. Mi ketten..*közelebb hajol hozzád és a
szája a tiedet érinti*
Te: *elpirulsz* Xiu.. Ne …* nevetsz és eltolod magadtól*
XiuMin: Miért ne?! *mosolyog*
Te: De ..csak.. barátok vagyunk..*összeráncolod a homlokod és kérdőn
nézel rá*
XiuMin: Bocs..*elfordul*
Negyedórán keresztül szótlanul ültök egymás mellett. A csend már kezd
kínos lenni és te felállsz, hogy elindulj haza.
Te: Szia …*szomorúan*
XiuMin: Várj!..*fogja meg a kezed* Ne menj el! Ne haragudj rám,
kérlek!*
Te: Nem haragszok..*halkan*
XiuMin: Ha te nem akarod én .. Én nem erőszakolok rád
semmit..*megpuszilja a homlokod*
Te: nem arról van szó csak…Én nagyon is szeretlek! *elpirul* Csak nekem
ez gyors és furcsa! Egyik pillanatban úgy bánsz, velem mintha a barátnőd
lennék, a másikban meg mintha egy szimpla haver…*szipogsz*
XiuMin: Sajnálom..*lehajtja a fejét*
Te: Csak döntsd, el végre mit akarsz! * egy könnycsepp gördül le az
arcodon*
XiuMin: *Oda lép hozzád* Ne..kérlek, ne sírj! *letörli a könnycseppet*
Én…csak magam sem tudom..mert szeretlek! Nagyon is… Csak nem tudom Te ,
hogy érzel irántam. Mert félek, hogy elutasítasz! *ökölbe szorítja a
kezét*
Te: *Megfogod a kezét*
XiuMin: Sajnálom.. Most már tudod..*elfordul és elindul a másik irányba*
Te: * Utána futsz, és hátulról átöleled* Szeretlek! …*elpirulsz*
XiuMin: *megfordul* Mi?!
Te: *megcsókolod* Szeretlek! Érted?!* úja megcsókolod*
Hirtelen elkezd esni az eső , de ti még mindig ott álltok a pad mellett.
XiuMin: Akkor most már az enyém vagy, igaz?… *felcsillan a szeme*
Te: *nevetsz* Azt hiszem..*megharapod a szád szélét* * vissza leülsz a
padra*
XiuMin: *Leül melléd * Úgy
fordulsz, hogy szembe legyetek egymással. XiuMin közelebb megy hozzád
beleültet az ölébe. Egy-két percig így ültök.
XiuMin: Olyan boldog vagyok…*megpuszilja a szádat*
Te: Én is…*mosolyogsz* De lassan mennem kéne..*a szádat húzod*
XiuMin: Maradj még…* közelebb húz magához* Ne menj el! * a combodat
simogatja*
Te: *nevetsz* Sajnálom..Tudod , hogy ha nem érek haza időben bajban
leszek…*nevetsz
XiuMin: *a nyakadat puszilgatja* Akkor haza kísérlek!
Te : Rendben…*mosolyogsz*
Elindultok haza. Lassan sétáltok egyás meleltt , mikor egyszer csak
észre veszed , hogy már a házad előtt álltok. Sóhajtasz egyet majd
XiuMinhez fordulsz.
Te: Itt vagyunk..*szomorúan*
XiuMin: Még van 2 perced!*nevet*
Te: Na az pont elég arra, hogy felérjek az ajtó elé..*nevetsz*
XiuMin: *Magához húz * Köszönöm a mai napot! *mosolyog*
Te: Én is..*mosolygsz és hozzá bújsz*
XiuMin: * megölel , majd megcsókol*
|
