1# (Fanni) Te és Yongguk nagyon jó barátok vagytok, ezért elmentek fagyizni.
Bementek a cukrászdába, és vesz neked fagyit, amit ő választ neked.
Kimentek a parkba, leültök egy padra, és enni kezditek. Yongguk: Finomat választottam neked? /mosolyog/ Te: Hát... /félénk/ Yongguk: Ööö... Akkor hozok neked egy másikat! /hirtelen feláll/ Te: Maradj! /megfogod a kezét/ Yongguk: De ha nem ízlik... Te: Azt nem mondtam! Gyere, ülj vissza! Yongguk: Hát jól van... /visszaül melléd/ Te: Kérsz belőle? /mosoly, odaadod neki a fagyit/ Yongguk: Milyen rúzst használsz? Te: Epreset, de miért kérdezed? /nevet/ Yongguk: Mert én inkább azt kóstolnám meg...♥ /megcsókol/ 2# (Fanni) Te és a többiek ültök a kanapén, a nappaliban(már először vagy itt). A
csapatból Yonggukkal vagytok a legjobb kapcsolatban, ezért hívott át egy
kicsit beszélgetni. Zelo: Na és te, és Yongguk hyung mióta ismeritek egymást? /mosolyog/ Te: Hát... Már elég régóta /mosolyog/ Zelo: Akkor már értem... De
nem tudta folytatni, mert Himchan oldalba bökte. Eközben Yongguk végig
csak téged bámul, és mosolygott. Na de, nekem most elkéne mennem a
mosdóba. Te: Én elmegyek a mosdóba /feláll/ Yongguk: Rendben, menj csak /mosolyog/ Bemész
a kis folyosóra, utána pedig a fürdőszobába. Elintézed a dolgodat,
utána még egy kicsit rendbeszeded magad, utána lassan indulsz a nappali
felé, de véletlenül meghallod, hogy miről beszélgetnek... Jongup: Tényleg szép lány, hyung! Nem gondoltam volna /nevet/ Yongguk: Tudom... /mosoly/ Zelo: Háh, Yongguk hyung szerelmes! /kiabál nevetve/ Yongguk: Ne kiabálj már! A végén még meghallja... Himchan: /nevet/ Szép pár lennétek, de most komolyan /mosolyog/ Youngjae: Gratulálok, hyung! /nevet/ Yongguk: Nem tudjátok komolyan venni /nevet/ Daehyun: Nem tudja még, igaz? /nevet/ De
ekkor már nem tudsz tovább ott maradni. Visszaülsz a kanapéra, mintha
mi sem történt volna. Síri csönd van, és mindenki téged bámul, aztán
mindenki Yonggukot. Ekkor Yongguk biccent a fejével, hogy a többiek
menjenek ki. Rögtön szót is fogadnak, már csak ketten vagytok a
szobában. Elég félénken viselkedsz, ugyanis tudod miről akar veled
beszélni. Teljes csönd van, ekkor hirtelen megszólal. Yongguk: Kérlek, ülj ide mellém /mosolyog/ Te: Oké... /félénken odaülsz mellé/ Yongguk: /rárakja a kezét a combodra/ Elég nehéz ezt nekem most elmagyarázni... Te: Azt hiszem, hogy tudom /mosoly/ Yongguk: Tényleg? /nevet/ Te: Hát igen, Zelo egy kissé hangos /nevet/ Yongguk: Megkönnyebülés ez most nekem /átkarolja a derekad/ Szeretlek ♥ /megcsókol/ 3# (Fanni) Te korán reggel felkelsz, ugyanis ma együtt fogtok lógni Yongguk-al.
Kimész a konyhába és találsz egy cetlit. "Elmentem a boltba, meg a
postára, majd jövök! Apád elment dolgozni, bezárta az ajtót, én nem
vittem kulcsot, tehát majd kopogok, és nyisd ki nekem! ~ Anya." Az
üzenet elolvasása után elmész fürdeni. Fürdés után még rögtön nem
öltözöl fel, csak fehérneműben fogatmosol, és megigazítod a hajad. Ekkor
hallodd, hogy kopognak. Kiszaladsz az ajtóhoz, kinyitod az ajtót, de
nem anyukád az, hanem Yongguk.
Yongguk: Szia! /bámul téged mosolyogva/ Te: /sikítasz/ Héj! Takard el a szemed legalább! Yongguk: Oké, oké, rendben! /nevet, eltakarja a szemét/
Beszaladsz a fürdőszobába és a törölköződet magadköré csavarod. Kimész az ajtóhoz.
Te: Rendben, kinyithatod a szemed! /nevet/ Yongguk: /kinyitja a szemét/ Áhh, pedig nekem így is tetszettél /nevet/ Te: Nagyon vicces vagy /gúnyosan/ Gyere beljebb!
Bementek a nappaliba és leültök a kanapéra.
Te: Hogy-hogy ilyen hamar jöttél? /mosoly/ Yongguk: Öhm... Biztos voltam benne, hogy már fent vagy... Te: Heh, pont jókor jöttél /gúnyosan/ Yongguk: Sajnálom, nem tudtam.../zavarban/ De azt hiszem, hogy most szebb lett a reggelem /nevet/ Te: Mindjárt jövök, azt hiszem felkapok magamra valamit /felállsz/ Yongguk: /megfogja a kezed/ Mondtam már, hogy így is tökéletes vagy /mosolyog/ Te: /beleülsz az ülébe/ Ezt most nem mondod komolyan /nevet/ Yongguk: De igen... Szeretlek ♥ /megcsókol/
4# (Fanni) Te egy vasárnap délelőtt éppen otthon ülsz, és tanulni próbálod a törit, amikor csörögni kezd a telefonod. Te: Haló? Yongguk: Szia! Mit csinálsz? Te: Éppen tanulni próbálok... /unottan/ Yongguk: Jaj, bocs! Akkor nem is zavarlak... /csalódottan/ Te: Ugyan már Oppa! /nevet/ Sokkal érdekesebb vagy, mint a töri... Yongguk: Akkor, most ráérsz? Te: Persze! /örülsz/ Yongguk: Akkor 1 óra múlva ott leszek nálad! Készülődj /nevet/ Szia! Te: Szia! Lerakod
a telefont. Odasietsz a ruhásszekrényedhez, majd kb 30 perc keresgélés
után felveszel egy csinos farmert, és egy lila topot. Amikor már éppen
rendbe raktad magad, csöngetnek az ajtón. Kinyitod az ajtót. Yongguk: Wow! Nagyon csinos vagy /elpirul/ Te: Jaj de cuki vagy! /megpuszilod az arcát/ Gyere beljebb! Bementek a konyhába. Yongguk leül az asztalhoz. Te: Kérsz valamit inni vagy esetleg enni? /mosoly/ Yongguk: Hát nem is tudom... Te: Csinálok neked limonádét... /odaséátlsz a konyhapulthoz/ Yongguk: Oké, azt elfogadom! /mosolyog/ Ahogy csinálod a limonádét félszemmel látod, hogy Yongguk téged bámul. Te: /nevet/ Légyszíves ne bámuld a fenekem... Yongguk: Öhm...bocsánat... /zavarban/ Majd fél perccel később készen is van a limonádé, leteszed elé, majd leülsz mellette lévő székre. Yongguk egyből inni kezdi. Te: Finom lett? /mosoly/ Yongguk: Igen. Finom! /mosoly/ Te: Akkor jó /mosoly/ Mi lesz a mai program? Yongguk: Hát, majd délután 2 óra körül átjöhetnél... /félénk/ Te: Oké, én szívesen átmegyek! De addig még van 4 óra... /duzzog/ Yongguk: Ennyire várod már? /meglepődik, mosolyog/ Te: Igen... /félénk/ Yongguk: Akkor, én most megyek! Majd gyere! /feláll, kimegy az ajtón/ Miután
kimegy, a fejed az asztalra hajtod, és még mindig nem hiszed el, hogy
tulajdonképpen most Yongguk randira hívott téged. Ekkor bejön anyukád. Anyukád: Szia kislányom! Milyen napod volt eddig? Te: /elpirulsz/ Fantasztikus... Anya! Két órakor elkell mennem... Anyukád: Hova? Te: Egy barátomhoz, de ígérem nem leszek sokáig! Anyukád: Rendben, vigyázz magadra! Nekem majd még visszakell mennem dolgozni! Majd
a beszélgetés után bemész a szobádba. Jól elütöd az időt amíg elnem
érkezik a 2 óra. Fél 2-kor még egyszer utoljára rendbe rakod magad, majd
elindulsz. Amikor már ott állsz az ajtó előtt remegni kezdenek a
lábaid. Óvatosan megnyomod a csengőt, majd pár másodperc várakozás után
már ki is nyitja neked az ajtót Yongguk. Te: Szia! /megöleled/ Yongguk: /megsimogatja a hátad/ Örülök, hogy itt vagy! Gyere be! Csak van egy kis bökkenő... Majd beléptek a házba, ahol ott van a többi fiú is, akik éppen beszélgetnek. Yongguk lassan odahajol hozzád. Yongguk: /a füldbe súgja/ Nem tudtam elintézni, hogy ne legyenek itthon... Te: /mosoly/ Engem nem zavarnak /nevet/ Az
idő elég hamar eltelt, tévéztünk, nevetgéltünk és tök jól
összebarátkoztam a többiekkel is. Amikor már elég késő volt, 9 óra
körül, már csak Yongguk, Zelo, Daehyun és én voltunk a szobában. Éppen
filmet néztünk. Ekkor Zelo és Daehyun furcsán egymásra néztek,
felálltak, és elindultak kifelé. Ahogy mentek ki, Zelo megveregette
Yongguk vállát. Zelo: Hajrá hyung! /nevet/ Erre Yongguk nevetni kezd. Amikor már mindannyian kimentek a szobából, Yongguk átkarol téged. Yongguk: Remélem nem haragszol a délelőtt miatt /zavarban/ Nem akartalak én bámulni téged... Te: Jaj, hagyd már! Olyan cuki voltál /a fejed ráhajtod a vállára/ Yongguk: Azért mégegyszer bocsi /nevet/ De hát ha egyszer olyan csinos és gyönyörű vagy... /közelebb hajol hozzád/ Te: Jobb ha tudod, hogy halálra izgultam magam ettől a délutántól... Yongguk: Nyugi, nem foglak bántani /nevet/ Te: Tudom... /megpuszilod az arcát/ Yongguk: Szeretlek!♥ /megcsókol/
5# (Fanni) Te egy nyári napon, késő délután otthon ülsz, de ekkor elkezd csörögni a telefonod. Te: Haló? Daehyun: Szia! Te vagy Yongguk hyung legjobb barátja igaz? /nevet/ Te: Hát nem is tudom... /zavarban/ Miért? Daehyun: Gyere át hozzánk, tartunk egy kis bulit! Te: Rendben, mikor menjek? Daehyun: 10 perc múlva legyél itt! Te: Mi? De hát ennyi idő alatt nem tudok elkészülni! Daehyun: Ja, el is felejtettem, hogy ti lányok 1 óra alatt tudtok csak elkészülni... Te: Mindegy, 20 perc és ott vagyok... Daehyun: Oké, várunk /nevet/ Lerakod
a telefont, majd rögtön átöltözöl, és megcsinálod a hajad, a
sminked...stb. Majd rögtön elindulsz a fiúkhoz. Becsöngetsz, majd rögtön
ajtót is nyit Daehyun, Youngjae, Jongup és Zelo. Te: Sziasztok... Ennyire vártatok? Daehyun: Igen, gyere be! Majd amikor szinte az összes fiú bekísér, Himchan álldogál egyedül a nappali közepén. Daehyun: /nézi Himchant, suttog/ Hol van? Himchan: /suttog, rázza a fejét/ Nem tudom! Daehyun: /rácsap a homlokára, feléd fordul/ Egy kis türelmet! Addig is... Zelo! Hozz neki valamit inni! /bólint a fejével/ Zelo: /magára mutat/ Mi? Miért én? /Daehyun szigorúan néz rá/ Gyere, menjünk be a konyhába! Érzed,
hogy valami nem stimmel, mesterkednek valamiben. Kövezeted Zelot a
konyhába, és ő egyből tölt neked egy pohár vizet. Türelmetlenül neki
dőlsz a pultnak. Te: Mi folyik itt? /mérges/ Zelo: /ártatlanul a pohárra mutat/ Víz... Te: Nagyon vicces... De most komolyan. Miben mesterkedtek? Zelo: Semmiben! Tessék, víz! /odaadja neked a vizet/ Majd Zelo kiszalad a nappaliba, bár próbálnak halkan beszélni, de te meghallod. Daehyun: Hová tűnt? Himchan: Lehet még a fürdőszobában van! Zelo: Hé, srácok! Siesettek nem bírom már sokáig a konyában tartani! Gyanakszik... Jongup: Megyek megnézem a fürdőben! Youngjae: Én megnézem a szobában! Majd lassan kisétálsz a nappaliba. Láthatólag eléggé megijedtek a fiúk... Daehyun: Te miért jöttél ki? Te: /elneveted magad/ Jól van, visszamegyek, még úgy sem ittam meg a vizet... Visszasétálsz a konyhába. Neki dőlsz a pultnak, és elkezded inni a vizet. Ekkor odamegy hozzád Daehyun. Daehyun: Bocsi az előbbiért, gyere ki! Most már azt hiszem kezdhetjük a bulit! Kimész a nappaliba, és ott van most már Yongguk is. Erre egy kicsit zavarba jössz. Yongguk: Szia! /zavarban/ Te: Szia... /elpirulsz,zavarban/ Daehyun: Az asztalon van minden, sütik, ropi, üdítők! Az első játék, pedig üvegezés! Nem
nagyon szeretsz ilyet játszani, de belemész. Körben leültök a földre,
te pont Yongguk mellé. Persze az első pörgetés az pont rád esik. Daehyun: Felelsz vagy mersz? Te: Felelek... /kedvetelenül/ Daehyun: Mit érzel Yongguk hyung iránt? Erre a kérdésre teljesen elvörösödsz, és Yongguk is eléggé zavarba jön. Te: /nyelsz egy nagyot/ Szeretem, mint barát, mert kedves, vicces, és jó barát... A következő alkalommal Yongguk jön. Zelo: Felelsz vagy mersz, hyung? Yongguk: Felelek... /ő is kedvtelenül/ Zelo: Megcsókolnád a melleted ülő nőszemélyt? /célzás/ Yongguk: /zavarban/ Talán... /félénk/ A következő pörgetés megint Yonggukra esik. Daehyun: Felelsz vagy mersz? Yongguk: Merek... Daehyun: Azt mondtad, hogy talán megcsókolnád, ugye? Yongguk: Azt... Daehyun: Akkor hajrá! Csókold meg! Erre
teljesen elvörösödsz, de láthatólag Yongguk is lesokkolt állapotba
került. Felállt és kirohant a házból... Te, pedig utána rohansz. Yongguk
kint áll a ház előtt... Lassan odasétálsz hozzá. Te: Hé... Mi a baj..? Yongguk: /megfogja a kezed/ Sajnálom... Nem akartam, hogy ennyire megalázzanak téged! Te: Nem aláztak meg! Figyelj... Inkább én sajnálom /megöleled/ Yongguk: Te nem tehetsz semmiről... Te: De te sem! Nem tudhattad, hogy ezt tervezgetik... Visszamenjünk folytatni a játékot? /elengeded/ Yongguk: Nem kell hozzá visszamennünk... A "talán"-t "minden vágyam"-nak gondoltam...♥ /megcsókol/
6# (Saját) Te suliból jöttél haza a legjobb barátnőddel és a legjobb fiúbarátoddal. Nagyon jól szórakoztatok, sokat nevettetek és beszélgettetek. Már elég késő volt, de azért elmentetek egy kis játszótérre. Leültök a hintákra, majd tovább beszélgettek, amikor elkezd rezegni a telefonod. Amint kivetted a zsebedből, láttad is, hogy Yongguk írt, aki régi jóbarátod, de már nagyon régen nem beszéltetek. Ez állt az üzenetében: "Szia! Hogy vagy? :) találkozhatnánk valamikor, már régen láttalak ^^". Elolvastad, majd visszateszed a zsebedbe, de már nem folytatod a beszélgetést. Barátnőd: Mi a baj? /rádnéz/ Te: Semmi... azt hiszem mennem kell /hirtelen felállsz a hintáról és elmész/ Fiúbarátod: Várj meg! Én is megyek, hazakísérlek! /utólér, majd végig mosolyog/ Te: Rendben /mosolyogsz/ Odaértek a házad elé. Fiúbarátod: /megfogja a kezed/ elkell mondanom valamit... már régóta nem csak barátként tekintek rád... Te: /elpirulsz/ Öhm... Fiúbarátod: Tudom, hogy te sem! /magához húz, majd megcsókol/ Te: /elhúzódsz/ Azt hiszem még nem állok erre készen... de, azért... örülök /mosolyogsz/ Fiúbarátod: Nem baj... holnapután randizni fogunk! /megpuszilja az arcod/ akkor megyek is, szia! /sietve elmegy/ Bemész a házba, megírod a házid, elmész fürdeni, majd a szobádban SMS-ezel Yonggukkal. Te: Hát jó lenne már :) Yongguk: Annyira szeretnélek látni! Minél hamarabb talákozzunk! Mondjuk... holnap? :) Te: persze! tökéletes, majd délután gyere el hozzám! Yongguk: Oké jó éjt! Te: Neked is =) Leraktad az asztalra a telefonod, majd befekszel az ágyadba és pár perc múlva el is alszol. Másnap... Egyedül jöttél haza, az utca elejénél összefutottál Yonggukkal. Először egymásra mosolyogtatok, majd hirtelen megölelt. Yongguk: De örülök, hogy látlak! /szorosan megölel/ Te: Én is örülök! /elenged/ Yongguk: Wow... nagyon gyönyörű vagy...sokat változtál, mióta nem találkoztunk /elpirul/ Te: /elpirulsz/ Hát... ezzel azt akarod mondani, hogy akkor még csúnya voltam /nevetsz/ Yongguk: De hogy is! Mindig is gyönyörű voltál /zavarban/ Te: Akkor menjünk! Van mit mesélnem! Yongguk: Nekem is! /mosolyog/ Nagyon jót beszélgettek, késő este megy el, azt mondta, hogy holnap lesz egy meglepetése. Úgy érezted, hogy mást érzel iránta, mint barátságot. Másnap... Elmaradt az utolsó két órád, ezért hamar otthon tudtál lenni, és készülni a randidra. Délutánra kész lettél, elindultál a fiúbarátod házához, mert tőle mentek vacsorázni. Kiléptél a házból, megláttad Yonggukot. Te: /zavarban/ Szia.../remegő hangon/ Yongguk: /odalép hozzád, majd megsimogatja az arcod/ Azt hiszem átkell adnom a meglepetésem!/mosolyog/ Te: Annyira sajnálom Yongguk.../megfogod a kezét/ Yongguk: Ezt nem értem...Történt valami? Te: Semmi.../erőltetett mosoly/ Yongguk: Akkor.../elővesz a zsebéből egy nyakláncot/ ez a tiéd!/mosolyog, majd belerakja a nyakadba/ Te: /zavarban/ Köszönöm... Meg sem érdemlem! Yongguk: Miértne érdemelnéd meg? /közelebb hajol/ Ekkor egy ismerős hang elkezdett kiabálni. A fiúbarátod volt az. Fiúbarátod: Mit műveltek itt?! Hát ennyit érek én neked?!/kiabál/ Te: /megfordulsz/ Igen...Igen, ennyit! /te is kiabálsz/ Fiúbarátod: Nem is tudom, hogy hihettem neked! Te kényes liba!/majd elviharzik/ Te: /elkezdesz sírni/ Yongguk:/megölel/ Ki volt ez? Te: /mégjobban sírsz/ Hosszú történet... Yongguk: Most már minden rendben lesz...Ne sírj! Te: Nem hiszem... semmi sem lesz rendben... Yongguk: Még valamit elfeljtettem... Te: /belenézel a szemébe/ Yongguk: Nyisd ki a medált a nyakláncodon! /mosolyog/ Te: "Szeretlek" /elpirulsz/ Yongguk: /átkarol/ Azt hiszem... most már te mindent értesz... Te: Mondjuk.../mosolyogsz, majd átkarolod a nyakát/ Yongguk: Ha tudnád mióta vártam ezt...♥/nevet, majd megcsókol/
7#(Fanni) Te és Yongguk a strandra készültök. Még ott vagytok nálatok, te még a
szobádban készülődsz, Yongguk, pedig az ajtód előtt ül a földön. Yongguk: Kész vagy már? /türelmetlen/ Te: Igen, mindjárt! Már csak bepakolok a táskámba egy-két dolgot! Yongguk: /feláll/ Rendben! Itt várlak... Te: /kijössz/ Oké, készen állok! Yongguk: Végre! Menjünk! Kocsiba
ültök és elindultok a strandra. Ahogy odaértek, odaséáltok egy padhoz,
ahova le lehet rakni a cuccotokat, majd elkezded levenni a pólódat, mert
alatta már ott van a bikinid. Yongguk is levetkőzik. Te: Akkor irány a víz! Yongguk: /meglát téged bikiniben/ Uh... Nagyon csinos vagy... /zavarban/ Te: Jól van már! Inkább gyere! /megfogod a kezét, beleugrotok a vízbe/ Sokat nevettek, és nagyon jól szórakoztok. Elkezdesz kimászni a vízből, mert már menni akarsz haza. Te: Te nem jössz ki? Kérlek menjünk haza! /könyörögsz/ Yongguk: Jól van /kijön a vízből/ Csak mert nem tudok neked nemet mondani... /átkarol/ Te: /odamész a táskádhoz/ Haha! Gyere, hoztam neked törölközőt! Yongguk: /odamegy hozzád, elveszi a törölközőt/ Köszi! /elkezd törölközni/ Amikor megtörölköztök, fürdőruhában elindultok haza. Amikor a kocsiban ültök elkezdtek beszélgetni. Yongguk: Tényleg nagyon csinos vagy... Te: /elpirulsz/ Jól van, ne mondd el annyiszor /nevet/ Yongguk: Egy kicsit zavarban voltam... /elpirul/ Te: Miért? /nevet/ Miattam? Yongguk: Féltem, hogy túlságosan is megbámullak... /zavarban/ Te: Nekem se volt könnyű nem nézni téged... /elpirul/ De megérkeztünk! Köszönöm, jól éreztem magam! /megpuszilod az arcát/ Yongguk: Én is... Szeretlek...♥ /megcsókol/
8# (Fanni) Te egy borús otthon ülsz az ágyadon és telefonálsz a legjobb barátnőddel. Barátnőd: És... hogy áll a kapcsolatotok Yonggukkal? /kuncog/ Te: Nagyon vicces /gúnyos/ Egyébként szoktunk beszélni, és olyan cuki... Csak nem tudom, hogy ő is ezt gondolja-e... /szomorú/ Barátnőd: /nevet/ Hát, majd kiderül! De én most megyek! Szia, majd beszélünk! Te: Szia... /lerakod/ Beledőlsz
az ágyba és Yonggukon gondolkozol, hogy most felhívd-e vagy sem, de
megéhezel. Kimész a konyhába egy szendvicsért. Amikor elkészíted, leülsz
megenni, és már éppen beleharapnál, amikor csöngetnek az ajtón.
Megtörlöd a kezed, és kinyitod az ajtót. Yongguk az. Te: /mosolyogsz/ Óh, szia! Yongguk: Szia... /félénk/ Csak azt akartam megkérdezni, hogy... van kedved eljönni velem valahová? /zavarban/ Te: /elpirulsz/ Persze! Szívesen! És hova? Yongguk: Eljössz velem kocogni egy kicsit? Éppen futni indultam, csak gondoltam köszönök neked... /zavarban/ Te: Oké, várj meg itt! /örülsz/ Megyek átöltözök, és aztán mehetünk is! /beszaladsz a szobádba/ Majd
kicsattansz az örömtől, ezért gyorsan írsz is egy sms-t a barátnődnek,
hogy Yonggukkal mész futni. Gyorsan átöltözöl sportosra, töltesz egy
kisüveges ásványvizet, majd visszamész. Te: Kész is vagyok! Mehetünk /megfogod a kezét/ Yongguk: Nagyon csinos vagy /mosolyog/ Először
még sétáltok egy kicsit, majd elkezdtek futni. Néha megfogjátok egymás
kezét, és egymásra mosolyogtok. Amikor beértek a városba már eléggé
fáradtak vagytok. Yongguk: /liheg/ Álljunk meg egy kicsit pihenni /fogja a mellkasát, megáll/ Te: /lihegsz, megállsz/ Oké! /sétálni kezdtek/ Yongguk:
/átkarolja a derekad az egyik kezével/ Menj előre és ülj le az egyik
padra, mindjárt megyek én is, csak bekötöm a cipőfűzőmet! /lehajol/ Te: Oké... /kortyolsz egyet az ásványvízből/ Ahogy sétálsz előre 3 idősebb férfi ül a padon, és téged bámulnak. Az egyik: Hű, de dögös csajszi... /téged néz, feláll, odamegy hozzád/ Eléggé megrémülsz tőle. Az egyik: Nyugi, nem foglak bántani! /átkarolja a derekad/ De Yongguk odamegy, és hátrahúz téged attól az embertől. Yongguk: /kiabál/ Ne merj hozzá nyúlni a barátnőmhöz! Te: Úristen... /halkan/ Majd kézen fogva visszaindultok hozzátok. Amikor már jó messze elhagytátok őket, te megállsz, és megöleled Yonggukot. Te: Köszönöm! Nem hittem volna, hogy meg fogsz menteni... /szorosan megöleled/ Yongguk: /megpuszilja a homlokod/ Csak azt tettem, amit tennem kellett... Főleg, mert te voltál bajban... Te: De kérdezhetek valamit? Yongguk: Persze! /mosolyog/ Te: Miért mondtad, hogy a barátnőd vagyok? /elpirulsz/ Yongguk: /zavarban/ Öhm... Azt gondoltam így hatásosabb lesz... Te: /megpuszilod az arcát/ Hát én legalább is teljesen ledermedtem, amikor ezt mondtad... Yongguk: Igazából ezt is jónak látnám... /zavarban/ Te: Hogy... járjunk? /meglepődsz/ Yongguk: Igen... /zavarban/ De ha te ezt nem így gondolom, akkor sajnálom, nem akartam ezt felhozni... /zavarban/ Te: Tökéletesen én is erre gondoltam... /mosolyogsz/ Yongguk: Akkor jó... Barátnőm ♥ /megcsókol/
9# (Fanni)
Te egy vasárnap reggelen a kanapén fekszel és közben zenét hallgatsz.
Éppen a Rain Soundot hallagtod, és elkezded dúdolni a dallamát, ezért
észre se veszed, hogy anyukád szól neked. Anyukád: /a konyhából kiabál/ Kislányom! Nyisd ki az ajtót, csengettek! De te csak tovább élvezed a zenét. Anyukád odamegy hozzád, és még most is a nevedet mondogatja. Anyukád: Jól van, akkor kinyitom én... /mérges, odamegy az ajtóhoz/ Anyukád kinyitja az ajtót... Meglepődve látja, hogy egy fiú áll az ajtóban. Yongguk: Üdv! /zavarban/ Elnézést, Bang Yongguk vagyok, és a lányát keresem... Anyukád: /szúrósan néz/ Aha... Yongguk: /zavarban/ Persze csak ha nem zavarok... Anyukád: Hát, gyere be, bár ma még engem észre sem vett... Yongguk: /meghajol/ Köszönöm! Yongguk
lassan a kanapéhoz sétál, és mosolygva néz téged, ahogyan zenét
hallgatsz. Lassan leül a lábadhoz, úgy, hogy ne vedd észre, majd
óvatosan simogatni kezdi a combod. Lassan kinyitod a szemed... Te: Yongguk! /kiveszed a füledből a fülhallgatót, felülsz, majd megöleled/ Yongguk: Tudtam, hogy észre veszel /megsimogatja a hátad/ Te: /elengeded/ Anya beengedett? /szemöldök ráncolás/ Yongguk: Igen... ez ennyire furcsa? Te: /nevet/ Igen! Anya nem szokott csak úgy beengedni fiúkat, akik engem keresnek /megcsipkeded az arcát/ Yongguk: Először nem is hittem, hogy befog engedni... /nevet/ Te: Inkább menjünk be a szobámba... /suttog/ Itt még a falnak is füle van! Nevetve besétáltok a szobádba. Yongguk leveszi a cipőjét, majd bemegy utánad. Te: /megállsz/ Mit csináljunk? Yongguk: Nem tudom... /megáll az ágyad előtt/ Elkezdesz
felé menni, de megbotlasz, ráesel Yonggukra, ezért együtt az ágyra
zuhantok. Sikítani kezdesz, mert közben beütötted a lábad. Te: Ez fáj!!! Yongguk: /halkan nevet,maga mellé fektet, megsimogatja az arcod/ Nyugi... /nevet/ Te: Ez akkor is nagyon fáj!! /kiabálsz, sikítasz/ Yongguk: /visszahúz magára/ Mindjárt jobb lesz /halkan/ De ekkor nagy ordibálással benyit anyukád. Anyukád: Tudtam, hogy ágyba fogod vinni a lányomat!! /dühösen ordibál/ Te: /lemászol róla/ Jaj anya... /rácsapsz a homlokodra/ Azt hiszem félreértetted... Yongguk: /felül/ Nem történt semmi... Anyukád: Hallottam mindent! /közelít felétek/ Yongguk: /feláll/ Azt hiszem ez eléggé félreérthető volt... Te: Kérlek anya, hidd már el, hogy nem történt az, amire te gondolsz! Anyukád:
/odalép Yonggukhoz/ Annyira tudtam! Nem kellett volna beengednem téged!
Azonnal takarodj a házunkból! /az ajtóra mutat, ordibál/ Yongguk:
/meglepődik/ Ön szerint én komolyan csak azért jöttem, hogy lefektessem a
lányát?! /felháborodott, csalódott/ Hát akkor jobb ha inkább megyek...
/dühösen kiviharzik a szobából, felveszi a cipőjét, majd elmegy/ Te: /kiabálsz/ Most boldog vagy?! Annyira tudtam, hogy tönkre fogsz tenni mindent! /Yongguk után mész/ Még a házatokat is alig hagyta el, valószínűleg tudta, hogy utána fogsz menni. Te: Yongguk! Yongguk: /megfordul, nevet/ Ez vicces volt... Te: /meglepődsz/ Hát szerintem nem... Yongguk:
Annyira éreztem, hogy félre fogja érteni a mondataidat /nevet/ Ezért
próbáltalak egy kicsit halkítani, de hát csak még jobban kiabáltál
/magához húz/ Te: /zavarban/ Hát igen, most így utólag belegondolva... /nevetsz/ Hú, de kínos lehetett ez neked... /zavarban/ Yongguk: /a füledhez hajol, nevet/ Annyira nem... Csak lehet, hogy soha többet nem mehetek majd el hozzád... Te: /átkarolod a nyakát/ Nem érdekel mit gondol anya... vagy akkor max. máshol találkozunk /belenézel a szemébe/ Yongguk: /harapdálja a száját/ Nagyon gyönyörű vagy... Te: /elpirulsz/ Köszi... Yongguk: /összeérintitek a homlokotokat/ Szeretlek...♥ /óvatosan megpuszilja a szád/ Te: Nyugi, most nincs itt anya /kuncogsz/ Yongguk: Oké, ezt célzásnak vettem... /megcsókol/
10# (Fanni) Te és Yongguk egy hideg téli este a parkban sétáltok, mert nagyon jó barátok vagytok. Közben beszélgettek és sokat nevettek. Yongguk: /előveszi a telefonját, megnézi mennyi az idő/ Elég késő van már... Haza viszlek /mosolyog/ Te: /megdörzsölöd a karod/ Hát egy kicsit fázok már... De még maradni akarok! Annyira jó veled, és nem otthon ülni... Yongguk: /megölel/ Hát még egy kicsit maradhatunk, de nem túl sokáig... Nem akarom, hogy megfázz... /megsimogatja a fejed/ Te: Köszönöm, hogy aggódsz értem, de nem lesz semmi bajom! /megfogod a kezét/ Inkább menjünk! /elindultok/ Szótlanul sétáltok egymás mellet, közben Yongguk végig ölelget téged, nehogy megfázz. Ekkor nagy pelyhekben havazni kezd... Yongguk: Érzem, hogy beteg leszel... Te: Dehogy is! Csak egy kicsit fázok... /megdörzsölöd a karod/ Yongguk: Ezt nem bírom nézni... /a karjaiba vesz/ Azonnal haza viszlek! Te: /elkezdesz rugdosódni/ De mondom, hogy jól vagyok!! Tegyél le! /sikítasz/ Yongguk: /nevet/ Persze, de holnapra lehet, hogy beteg leszel! És azt nem akarom... /közelebb hajol hozzád/ Te: De lehet, hogy nem! Úgyhogy tegyél le... Majd ő csak tovább visz téged,egészen hazáig. Lerak téged a bejárati ajtónál. Yongguk: Na menj be, majd holnap reggel elkísérlek a suliba... Jó éjt! /megpuszilja a homlokod/ Te: Neked is... /elpirulsz/ Majd amikor belépsz az ajtón csúnyán köhögni kezdesz. Anyukád odamegy hozzád. Anyukád: Kislányom, minden rendben? /aggódóan/ Te: Persze... Anyukád: És hol van a barátod? Te: /elvörösödsz/ Ő nem is a barátom! /kiabálsz/ Egyébként már elment... Anyukád: Jól van, nyugi! Pedig öntöttem volna neki egy csésze teát... De addig is gyere, igyál te! /bementek a konyhába/ Leülsz az egyik székre, közben anyukád tölt neked egy csésze forró teát. Te: Köszönöm... /lassan belekortyolsz/ Anyukád: Elég sápadtnak tűnsz... Lehet, hogy beteg leszel... Te: Jaj anya, ne mond már te is... Anyukád: Menj és pihend ki magad! Te: /köhögsz/ Rendben... Előtte lezuhanyzok... /bevánszorogsz a fürdőszobába/ Próbálsz
gyorsan lezuhanyozni, hogy minél hamarabb mehetss aludni. Miután
végzel, bemész a szobádba, és előveszed a telefonod. Megnézed, hogy
mennyi az idő, mivel már elég késő van, ezért elalszol. Másnap reggel
reszketve kelsz fel, felülsz és rögtön köhögni kezdesz. Ezt meghallja
anyukád, ezért bemegy hozzád. Anyukád: /ijedten/ Jaj kislányom! Nagyon beteg vagy! Te: /köhögsz/ Dehát csak tegnap egy kicsit... Anyukád: Feküdj vissza! /betakar téged/ Ma nem mész iskolába... Ekkor belép Yongguk. Yongguk: /ijedten/ Megmondtam, hogy beteg leszel... /odaszalad hozzád, lehajol hozzád/ Te: Hinnem kellett volna neked... /köhögsz/ Yongguk: /megsimogatja az arcod/ Én itt leszek veled... Anyukád: Nekem mennem kell dolgozni... Figyelj! Yongguk: Igen? /feláll, megfordul/ Anyukád:
Kérlek vigyázz a lányomra, a konyhában van gyógyszer, és mindent ott
megtalálsz ha valami baj van! Nagyon köszönöm a segítséged! Yongguk: Ez csak természetes! Majd anyukád elmegy. Yongguk leül az ágyad szélére, és simogatja az arcod. Yongguk: Annyira sápadt vagy... /szomorú/ Kérsz még egy plusz takarót? Vagy kérsz teát? Te: Köszi Oppa... De nem kell semmi... Yongguk:
Szólj, ha bármire szükséged van /megsimogatja a hajad/ Elmegyek az
iskoládba, szólok, hogy valószínűleg egész héten nem mész már... Te: Ugyan nem kell! /köhögsz/ Majd anya elintézi! Yongguk: Inkább nem megyek el... Nem hagylak itt /mosolyog/ Te: Annyira köszönöm... /mosolyogsz/ Yongguk: Megyek, főzők egy kis teát, ha bármire szükséged van csak szólj! Te: Jó, nem kell annyiszor elmondanod /mosolyogsz/ Majd mosolyogva nézel utána. A fejed oldalra hajtod, és dörzsölöd a szemed. Nagyon rosszul érzed már magad, és nagyon fázol... Te: Yongguk... /halkan/ De mivel elég erőtlen vagy, ezért Yongguk nem hallja, hogy szólsz neki. Megfordítod a fejed, és köhögni kezdesz. Te: Yongguk... /halkan sírni kezdesz/ Yongguk beszalad a szobába, és rögtön hozzád siet. Yongguk: /megfogja a vállad/ Jól vagy? /ijedten/ Te: Nem... /szipogsz/ Yongguk: Kérsz valamit enni vagy inni? Te: Nem, viszont egy plusz takaró nem ártana... /köhögsz/ Yongguk: Rendben, mindjárt hozom! Kiszalad, majd fél percen belül vissza is jön két takaróval a kezében. Yongguk: /az egyiket rád teríti/ Sajnálom, hogy nem hallottalak... /megölel/ Te: Ugyan már... Én nem tudok kiabálni... /mosolyogsz/ Yongguk: /leül az ágyad szélére, simogatja az arcod/ Ez az én hibám... Te: Nem... Te megmondtad, hogy jöjjünk inkább haza, de én nem hallgattam rád... Yongguk: /fölédhajol/ Még most is milyen szépen csillognak a szemeid... Te: /elpirulsz/ Bárcsak most nem lennék beteg... Yongguk: Nem baj, akkor talán most gyógyító hatása lesz...♥ /megcsókol/
11# (Saját) Te és Yongguk nagyon jó barátok vagytok, ezért áthívott téged hozzá. Mielőtt elmennél hozzá, még a legjobb barátnőddel beszélgetsz nálatok. Barátnőd: Szóval.../kuncog/ áthívott téged magához? Te: /elpirulsz/ Igen....pár perc és indulok.../mosolyogsz/ Barátnőd: /mosolyog/ Elkísérhetlek? Te: /mosolyogva bólogatsz/ De akkor megyek, szólok is anyának! /kimész a konyhába/ Te: Anya!!! /odamész hozzá/ Anyukád: /feléd fordul/ Mi az? Te: Tudod van egy barátom, Yongguk...és ma átmegyek hozzá, hamarosan indulok is... Csak szólni akartam /mosolyogsz, majd visszamész a szobádba/ Barátnőd: Akkor mehetünk? /mosolyog/ Te: Persze! /mosolyogsz, majd felrakod a válladra a táskádat/ Ahogy kiértek a konyhába anyukád rögtön megszólal. Anyukád: És mikor jössz? Te: Nem tudom...de most sietünk, úgyhogy.../kinyitod a bejárati ajtót/ Szia! /kimentek/ Kb. 20 perc múlva odaértek a házhoz, de még nem mész be. Barátnőd: /megölel/ Sok szerencsét! Te: Egy kicsit izgulok... Barátnőd: /elenged/ Szerintem nincs miért.../mosolyog/ Na, de most már menj be! /sürget/ Én akkor megyek is, szia! /elmegy/ Te: Szia.../odamész az ajtóhoz, majd csöngetsz/ Pár másodperc múlva kinyitja az ajtót Yongguk. Yongguk: /mosolyog/ Örülök, hogy eljöttél! Te: /elpirulsz/ Örülök, hogy elhívtál... Yongguk: Gyere be! /arrébb áll/ Te: /mosolyogsz, majd bemész/ Yongguk: /becsukja az ajtót, majd odamegy hozzád és a füledhez hajol/ Zelo itthon van, úgyhogy menjünk be a szobámba! /suttog/ Te: Rendben.../mosolyogsz, majd bementek/ Mikor bementek rögtön leültet téged az ágyára, majd leül melléd. Beszélgettek és jól szórakoztok. Eközben nálad... Anyukád: /leül a kanapéra/ Apukád: /leül mellé/ Te biztosan tudod, hogy hol van a lányunk.../dühös/ Anyukád: Igen...tudom...egy fiúbarátjánál... Apukád: /mérges/ Hogy engedhetted el?! /kiabál/ Na mindjárt megkapja ő amit érdemel! /dühösen feláll és bemegy a szobádba/ Mindeközben még jobban összebarátkoztok. Egyik pillanatban szótlanul néztek egymás szemébe. Yongguk: Gyönyörű a szemed..../egyre közelebb hajol/ Te: /elpirulsz/ Ne mondj ilyeneket... Yongguk: /becsukja a szemét, már majdnem összeérnek az ajkaitok/ Te: /becsukod a szemed/ Pár milliméter és összeérnek az ajkaitok, amikor kopognak. Yongguk: /kinyitja a szemét, elhúzódik, majd feláll és kinyitja az ajtót/ Igen? Zelo: Nem akarlak zavarni titeket, de itt van a barátnőd apukája és nem tűnik boldognak... Yongguk: Ő nem is a... Zelo: Mindegy...csak ennyit akartam.../becsukja az ajtót/ Te: /odamész Yonggukhoz/ Mi a baj? Yongguk: Azt hiszem menned kell.../lehajtja a fejét/ Itt van apukád... Te: /rácsapsz a homlokodra/ Számítottam rá... /megöleled/ Sajnálom...azt hiszem nem várom meg, hogy bejöjjön.../elengeded/ Szia.../szomorúan kimész/ A ház előtt apukád várt, aki már a kocsiból ordibál neked. Beülsz mellé. Apukád: Mégis hogy képzelted, hogy csak úgy eljössz fiúzni?! /kiabál/ Te: Mi bajod van? Mi csak barátok vagyunk! Nem történt semmi, csak beszélgettünk! /elpirulsz/ Apukád: Most azonnal hazaviszlek! /beindítja az autót/ Te: Egyébként honnan tudtad, hogy itt vagyok? Apukád: Anyád elmondta, hogy egy fiúbarátodnál vagy, aztán pedig megkerestem a legjobb barátnőd telefonszámát a szobádba és felhívtam, hogy hol lakik a fiúd... Te: /teljesen kiakadsz/ Te turkáltál a szobámban?! Egyébként meg nem a fiúm! /kiabálsz/ Apukád: Nem érdekes...a képek alapján amiket a szobádban találtam róla, valószínűleg pár nap és az lesz.... ha csak nem jövök én! Te: /vörös lesz az egész fejed/ Megtaláltad a képeimet?! /kiabálsz/ Apukád: Igen, és nagyon nem örülök! Megtiltom, hogy többet találkozz ezzel! Te: Neve is van! /kiabálsz/ Egyébként nem... Apukád: Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani! Eltiltalak tőle, és kész! Megérkeztünk, úgyhogy... Te: /mérgesen kiszállsz a kocsiból, majd berohansz a házba/ Bemész a szobádba, majd magadra zárod az ajtót. Ledőlsz az ágyadra és előveszed a telefonod, amit itthon hagytál. Az apukád kitörölte az összes képedet róla és még a telefonszámát is. Lerakod magadmellé a telefonod, majd sírni kezdesz. Pár perc múlva kopognak és a barátnőd hangját hallod. Kinyitod az ajtót. Te: /megtörlöd a szemed/ Szia... Barátnőd: /megölel/ Mi történt? /elenged/ Te: /becsukod az ajtót, majd leülsz az ágyadra/ Elegem van mindenből! Először minden tökéletes, Yongguk majdnem megcsókolt.../zavarban/ Erre még a csók előtt jön Zelo, hogy itt van apám és nagyon mérges...hazajövök...erre minden Yonggukkal kapcsolatos dolgomat kidobott, a telefonomból pedig még a számát is kitörölte! Barátnőd: /leül melléd, majd megölel/ Akkor én most inkább magadra hagylak.../elenged/ Te: Várj! Még a legjobbat nem is mondtam...el is tiltott tőle! Pedig nem csináltunk semmit! /mérges/ Barátnőd: Szerintem pár napig tényleg ne találkozz vele...hátha valahogy visszavonja apukád /mosolyog/ Mert ugye ti csak barátok vagytok és nem is történt volna semmi.... Te: Igazad van...még jó, hogy nem történt meg...az a csók.../lehajtod a fejed/ Barátnőd: Na jó...akkor én most már tényleg megyek! /feláll, majd feléd fordul/ Tényleg, holnap nem megyünk el plázázni? /mosolyog/ Te: Felőlem.../kedvtelenül/ Barátnőd: /mosolyog/ Akkor majd olyan délelőtt 10 körül gyere! De majd megbeszéljük még telefonon! Akkor szia! /kimegy/ Az este hamar eltelik, másnap reggel korán kelsz és elkezdesz készülődni a plázázáshoz. Az indulás előtt mondod a szüleidnek, hogy a plázába mész a barátnőddel. Az úton telefonáltok. Te: Szia! Már úton vagyok! Hol találkozzunk? Barátnőd: Szia! Én már itt vagyok, a kávézóban várlak! /vidáman/ Te: De az a legfelső emeleten van! /nyavalyogsz/ Barátnőd: Akkor menj lifttel! Na szia! /lerakja/ 10 perc múlva meg is érkezel a plázába. Rögtön a lifthez mész, megnyomod a lifthívó gombot, majd vársz. Pár másodperc múlva kinyílik a lift ajtaja. Éppen elkezdett becsukódni, amikor Yongguk gyorsan bement melléd. Nem örülsz annak, hogy pont vele kell kettesben lenned, miután apukád eltiltott tőle. Elindul a lift, először szótlanul álltok egymás mellett, majd megszólal Yongguk. Yongguk: Minden rendben volt tegnap? Te: /zavarban/ Nagyjából.../lehajtod a fejed/ Yongguk: Figyelj...beszélnünk kéne.../közelebb lép hozzád/ Te: Nem tudom, hogy miről kéne beszélnünk... valószínűleg nem lesz rá időnk ugyanis mindjárt megérkezünk... Yongguk: Tudom... Hirtelen megáll a lift. Yongguk: /felnéz/ Valószínűleg áramszünet.../rádnéz/ Te: Tehát most itt ragadtunk...még is van időnk megbeszélni, csak azt kéne tudnom, hogy mit.../ránézel/ Yongguk: A tegnapot...amikor majdnem megcsókoltalak.../lehajtja a fejét/ Te: /elpirulsz/ Yongguk: Azért történt meg majdnem, mert...túl régóta vagyunk csak barátok, és.../magához húz, majd neki szorít a lift falának/ Nem bírok tovább várni rád... Te: /majdnem elsírod magad/ Tegnap mégsem volt minden rendben...ugyanis apa engem... Yongguk: Cssss....ne mondj semmit.../megakar csókolni/ Te: Ne! /eltolod magadtól pár centire/ Hagy mondjam végig! /veszel egy nagy levegőt/ Szóval tegnap...apa olyat mondott nekem, amit muszáj betartanom...azt hiszem ettől féltem a legjobban...a következő pár napban nem akartam találkozni veled, amíg apa le nem nyugszik...erre itt vagyunk KETTESBEN /hangsúlyozol/ egy liftbe zárva...ezt nagyon elakartam kerülni... Yongguk: MIt mondott apukád? Te: Csak, hogy eltiltott tőled...bár.../magadra húzod/ Yongguk: Szóval nem fogadsz szót apukádnak? /megsimogatja a derekad/ Te: Hmm...hagy gondolkozzak.../mosolyogsz/ Azt hiszem most az egyszer nem... Yongguk: Akkor.../közelebb hajol/ most már elmondhatom...Szeretlek...♥ /megcsókol/
