1# (Fanni)
Te és Zelo bementek egy szupermarketbe. Vesztek csokit és cukrot. Amikor mentek tovább, elhaladtok a zöldségek és gyümölcsök mellett, ahol látod, hogy van koktélparadicsom.
Elveszel egy csomaggal, és belerakod a bevásárlókocsiba. Zelo odamegy, és meglátja.
Te: Vettem neked koktélparadicsomot! /mosolyog/
Zelo: Nem mondod komolyan?! Gomawo /megölel/
Megveszitek a cuccokat, és elmentek a parkba. Leültök a szökőkút szélére.
Te: Mit együnk először? /mosolyog/
Zelo: Hmm... Szerintem sejted... /nevet/
Te: De a koktélparadicsomot azt CSAK neked vettem! /komoly/
Zelo: /megfogja a kezed/ Nem. NEKÜNK vetted!♥ /megcsókol/
2# (Fanni)
Te egy napos délelőtt egyedül vagy otthon. Zelo az egyik legjobb barátod, de ő most dedikáláson van, ezért úgy döntesz, hogy te is elmész. Ahogy odaérsz, éppen egy csinos lány poszterét dedikálja, majd mielőtt elmegy, megpuszilja a lány arcát. Odamész hozzá.
Te: Szia!
Zelo: Oh, helló! Hát te? /mosolyog/
Te: Csak látni akartalak... /félénk/
Zelo: Hát elég sok dolgom van még! /mosolyog/
Te: Attól nem jöhetek ide? /nevet/
Zelo: De, de! Csak felfogsz tartani, és nem fogok végezni semmivel sem /nevet/
Te: Bezzeg más lányok nem tartanak fel /duzzog/
Zelo: Oh, csak nem féltékeny vagy? /nevet/
Te: Én? Dehogy is /zavarban/
Zelo: Hé! /feláll/ Igazán tudhatnád már /megsimogatja a kezed/
Te: Micsodát? /félénk/
Zelo: Hogy nekem TE vagy a legfontosabb♥ /megcsókol/
3# (Saját)
Te egy szombati délelőttön a szobádban tévéztél, a pizsidben, amikor csöngettek. A szüleidnek be kellett menniük dolgozni ezért egyedül voltál. Felvetted a papucsod és kimentél az ajtóhoz, s amikor kinyitottad Zelo volt az.
Zelo: Jó reggelt! /mosolyog/
Te: Szia! Igazából mindjárt dél van...
Zelo: Akkor... most keltél?
Te: Nem, csak tévéztem... de mindegy is, gyere be! /mosolyogsz/
Bejött, levette a kabátját, majd behívtad a szobádba. Leültetek az ágyadra és beszélgettetek:
Te: Szóval... miért is jöttél? Már nem mintha baj lenne...
Zelo: El kell mondanom valamit... /zavarban/
Te: Igen? /mosolyogsz/
Zelo: /vesz egy mély levegőt/ Egész nap csak te jársz a fejemben, minden este veled álmodok... /elpirul/
Te: /mosolyogsz/
Zelo:/megfogja a kezed/ Szeretlek...♥ /megcsókol/
4# (Fanni)
Te lázasan készülődsz az iskolai bulira, ahova Zelo fog téged elvinni. Egy rövid koktélruhát veszel fel. Nézegeted magad a tükörben, hogy biztosan jól nézel-e ki. Ekkor csöngetnek. Gyorsan odaszaladsz az ajtóhoz és kinyitod. Zelo az, elegánsan, egy csokor virággal a kezében.
Zelo: Szia! /mosolyog, végig néz téged/ Nem erre a fogadtatásra számítottam /zavarban/
Te: /nevet/ Inkább örülnél neki!
Zelo: Örülök is... /odaadja a virágot/ Tessék, ezt neked hoztam /mosolyog/
Te: Köszi szépen /megpuszilod az arcát/
Zelo: /elpirul/ Na gyere, induljunk!
Te: Sétáljunk már, olyan szép éjszaka van!
Zelo: Rendben, gyere! /átkarolod a karját, és elindultok/
Szótlanul sétáltok szorosan egymás mellett. A fejed ráhajtod a vállára.
Zelo: Nem volt jó ötlet sétálni /nyavalyog/
Te: Jaj, ne nyafogj már... Én élvezem... /mosoly/
Amikor odaértek, elkezdesz izgulni. Mindenki titeket bámul. Félre húzódtok az italpult mellé.
Te: Én kezdek izgulni...
Zelo: Mitől? /mosolyog/
Te: Hát... Hogy piszkálni fognak... /félénk/
Zelo: /megsimogatja az arcod/ Ugyan már! Te vagy itt a legszebb lány, az egész bulin! Úgyhogy próbáld meg egy kicsit élvezni /mosolyog/
Te: Megpróbálom... /kedvtelenül/
Kézen fogva visszamentek az asztalokhoz. Te leülsz az egyik székre, Zelo pedig neki támaszkodik az asztalhoz, közben mosolyogva téged bámul. Ekkor odajön pár lány hozzátok, és mind Zelora néznek.
Zelo: Hölgyeim? Miben segíthetek? /mosoly/
Egyik lány: Nem is értem, hogy te miért pont vele jöttél... /gúnyosan/ Jobbat érdemelnél /gúnyosan/
Zelo: /meglepődik/ Nem értem, hogy miről beszéltek! Ő a legeslegszebb lány!
Egyik lány: Gyere inkább velem!
Zelo ezen felháborodik, és néz téged. Te szomorúan bólogatsz nekik. Ekkor furcsán vigyorogni kezd, és megcsókol.
Zelo: Gyere, menjünk haza! /simogatja az arcod/
Erre nem tudsz semmit sem mondani, csak átkarolod a karját, és elindultok haza.
Zelo: Sajnálom ezt a nyilvános csókot... /zavarban/
Te: /nevet/ Miért sajnálod? Meglepődtem...
Zelo: /zavarban/ Hát abban a pillanatban ezt találtam a legjobbnak... És már régen is...
Te: /elpirulsz/ Lehet, hogy nem voltunk sokáig... De ez volt életem legjobb bulija... /felé fordulsz, megöleled/
Zelo: Én is élveztem /átkarolja a derekad/ Most remélem nem fogsz meglepődni /megcsókol/ Szeretlek♥ /megcsókol megint/
5# (Saját)
Zelo elhívott téged a közeli cukrászdába. Délután három körül jött érted.
Cukrászdában:
Zelo:Keress egy asztalt! Minjdárt jövök, hozok sütit /mosolyog/
Te: Oké /leülsz a legközelebbi asztalhoz/
Zelo:/leül melléd/ Pár perc, és kihozzák!/mosolyog/
Te: Rendben...
Ki is hozták a sütiket.
Zelo: Akkor... jó étvágyad! /megfogja a villáját, és enni kezd/
Te: Neked is! /mosolyogsz, majd te is enni kezdesz/
Zelo: /nevet/ Tiszta habos a szád! /megfog egy szalvétát, közelebb hajol, s letörli/
Te: /egymás szemébe néztek/ Zelo...
Zelo: /még közelebb hajol/ Igen?
Te: Öhmm.../zavarban/ Nem kéne.../elpirulsz/
Zelo: /elhúzódik/ Bocsi... csak...
Te: Hagyd csak! Nem történt semmi! Felejtsük el! Beszéljünk inkább másról!
Zelo: Rendben.../halkan/
Aztán elmesélted neki, hogy mik történtek veled mostanában.Egész idő alatt téged bámult,de te csak mondtad, aztán
Zelo: /hirtelen megcsókol, majd lassan elhúzódik/
Te: /elpirul/
Zelo: /cukin mosolyog/ Hát.../zavarban, majd folytatja a sütievést/
Te: /nevet/ Olyan cuki vagy most! És.../elpirulsz/ szeretlek!
Zelo: Én is téged, bár... erre biztosan rájöttél ♥ /megpuszilja a homlokod/
6# (Saját)
Te egy borús és igazán tartalmas nap után hazaértél. Összevesztél a legjobb barátnőddel, az egyik tanároddal is, ezért majdnem osztályfőnökit kaptál. Ahogy hazaértél, anyukád rögtön elkezdett kiabálni veled, mert felhívták az iskolából a történtek miatt. Nagyon összevesztél anyukáddal is, ezért sírva kirohansz a házból. Futás közben visszanézel a házatokra, s mikor előrefordulsz beleütközöl valakibe. Rögtön meglátod, hogy Zelo az.
Te: /elhúzódsz, majd a földet nézed/ Elnézést... /zavarban/
Zelo: Semmi baj... /közelebb megy, megfogja a vállad/ Hova sietsz ennyire? /mosolyog/
Te: /ránézel/ Nem sietek sehová...
Zelo: Te sírtál? /aggódóan/
Te: /bólogatsz, majd megtörlöd a szemed/
Zelo: Mi történt?
Te: Hosszú történet... /megint lenézel a földre/
Zelo: Én ráérek...
Te: Mindjárt esik az eső.../kedvtelenül/ mondjuk... gyere el hozzám! Majd elmesélem...
Zelo: Rendben, de nekem van még egy kis elintézni valóm.../ránéz a házatokra/ gondolom ott laksz... majd kb. húsz perc és jövök /mosolyog, majd elmegy/
Bemész az udvarotokra, majd be a nappaliba. Anyukád bent volt a szobájában, apukád pedig dolgozni ment. El is telt az a húsz perc, kopogtak. Felálltál, kinyitottad az ajtót.
Zelo: Itt is vagyok! /mosolyog/ És hoztam valamit! /elővesz egy dobozt/ Bonbon! /mosolyog,majd a kezedbe nyomja/
Te: Igazán nem kellett volna.../kedvtelenül/ komolyan nem... Gyere be!
Zelo: Köszi /mosolyog/
Bementek a szobádba. Lerakod az asztalra a bonbont, majd mondod neki, hogy üljön le nyugodtan.
Zelo: /leül a forgósszékedre/ Szóval miért is sírtál? /elkezd forogni/
Te: /ledőlsz az ágyadra/ Sokminden történt velem mostanában... nem túl jó dolgok... Ma összevesztem a legjobb barátnőmmel, az egyik tanárommal, aki miatt majdnem osztályfőnökit kaptam... aztán anya is rátett egy lapáttal... teljesen kikészültem...
Zelo: Hmm.../mosolyog/ a bonbontól biztos jobb kedved lesz... edd meg az egész dobozzal! /nevet/
Te: /felülsz/ Persze... hogy dagadt legyek! /nyávogósan/
Zelo: Ugyanmár! /felveszi a bonbont és leül melléd/ A kedvemért! Legalább egy párat.../cukin mosolyog/
Te: Na jó.../elkezded enni/
Zelo: Jobb? /elégedett mosoly/
Te: Aha.../mosolyogsz/ Bár... még mindig nem múlt el teljesen a mai nap utóhatása...
Zelo: Akkor... készülj! /elkezd csikizni/
Te: Hé! /nevetsz/ Hagyd abba! /mégjobban nevetsz/ Elég!
Zelo: Oké, nyugi! /nevet, majd abbahagyja és lefekszik melléd/ Csak azt akartam, hogy nevess...
Te: /feléfordulsz, majd mosolyogsz/ Ugye tudod, hogy ezt még megbánod? /nevetsz/
Zelo: Én felkészültem! /nevet/
Te: Majd meglátjuk! /nevetsz, majd megcsikized/
Zelo: /nevet/ Jól van most már visszakaptam! /felül/
Te: /felülsz/ Huhh...
Pár percig szemeztek, majd anyukád szól neked. Gyorsan felállsz, felveszed a papucsod és kicsoszogsz a konyhába.
Anyukád: Szeretnék bocsánatot kérni... elég durva dolgokat mondtam neked...
Te: Hagyj békén! Nem kell bocsánatot kérned.../elindulsz a szobád felé/
Anyukád: Egyébként mit csinálsz? Eléggé kihallatszódott a nevetésed... és egy másik nevetés is...
Te: Mennem kell! /beszaladsz a szobádba/
Ahogy bementél, Zelo ült az ágyadon és ette a csokidat.
Te: Hé! Az az enyém! /nevetsz, és kiveszed a kezéből a dobozt/
Zelo: Bocsi.../nevet, majd feláll/ Nem bírtam ellenállni neki.../odamegy hozzád és megsimogatja az arcod/ ahogy neked sem! ♥ /megcsókol/
7# (Fanni)
Te egy napos hétfői napon a suliban ülsz. Éppen matek órád van, és már nagyon unod. Halkan előveszed a telefonod, ami le van halkítva. Elkezded nézni a névjegyeket, hogy kinek írhatnál egy SMS-t. Zelonak írsz egy SMS-t,amire 1 perccel később már vissza is ír. Elkezdtek SMS-ezni egész órán. Az utolsó üzenetben megbeszélitek, hogy a szünetben kimegy hozzád a suliba. Óra után boldogan sétálsz ki a suli főbejáratához. Háttal állsz a kapunak, mert mennek el előtted menő lányok.
Egyik lány: Kit vársz? Jön érted anyuci? /gúnyolódik, nevet/
De mielőtt visszaszólhatnál hátulról lassan átkarolják derekad, amitől te nagyon megijedsz.
Zelo: Helló! /megpuszilja az arcod, elenged/ Ja és ti! /mutat a lányokra/ Őt ne bántástok, rendben? /egyik kezével átkarolja a derekad/
A lányok elmennek.
Te: /zavarban/ Ezt most miért csináltad? Teljesen elvörösdtem...
Zelo: Hatásos belépőt akartam /nevet/ És, így legalább már nem piszkálnak téged!
Te: Köszi /mosoly/ Gyere, igyunk meg valamit a büfében! Arra még van időnk, utána törim lesz... /mérges/
Zelo: Oké /mosoly/
Odamentek a büféhez, és vesztek egy-egy üveg ásványvizet. Leültök az udvaron lévő padra, és beszélgettek. Viszont becsöngetnek.
Te: /szomorúan felállsz/ Azt hiszem mennem kell...
Zelo: /feláll ő is, megsimogatja az arcod/ Nem tudsz még egy kicsit maradni?
Te: Hát, hogyha nem megyek be órára... /nevet/ De muszáj bemennem... Így is a matekot végig SMS-eztem...
Zelo: Akkor majd én kikérlek! Ugyanis... Megyünk táncolni a táncterembe... /mosolyog/
Te: /meglepődsz/ Ezt most nem mondod komolyan?! /nagyon örülsz/
Zelo: /átkarol/ De igen! Maradj itt, mindjárt jövök! Melyik is a te termed?
Te: Az első emeleten a legszélső terem /mosoly/
Zelo: Oké, köszi! Maradj itt! /bemegy az ajtón/
Pár perccel később ki is jött vidám arccal.
Te: Sikerült? /mosoly/
Zelo: Még szép! /nevet/ Megyünk táncolni /kacsint/
Vidáman elindultok a táncteremben. Csak ti ketten vagytok ott.
Te: És most tényleg táncolni fogunk? /mosoly/
Zelo: Hát ha akarsz /mosolyog/ Vagy... Eltáncoljam neked a No Mercy-t? /nevet, átkarol/
Te: Úristen! /nevet/ Őrült vagy... /belenézel a szemébe/
Zelo: Aha... Nézz bele a tükörbe /ő is nézi/ Ugye milyen cukik vagyunk? /a fejét ráhajtja a válladra/
Te: Ja../nevet/
Zelo: Tudtad,hogy milyen cuki vagy, amikor nevetsz? /belenéz a szemedbe/
Te: /elpirulsz/ Jaj, ne is mondj ilyeneket...
Zelo: Akkor azt mondom, hogy szeretlek!♥ /megcsókol/
8# (Saját)
Te egy tavaszi szombat reggel áthívtad hozzád Zelo-t. Miután felhívtad rögtön elkezdted rendbe tenni magad. Kb. 20 perc múlva csöngettek. Kirohantál a szobádból, hogy kinyisd.
Zelo: Szia! /mosolyog/
Te: Szia! /mosolyogsz/ Gyere be!
Zelo: /bejön/ Egyébként miért hívtál? /mentek a szobád felé/
Te: /bementek/ Hát... társaságra vágytam /mosolyogsz/
Zelo: /nevet/ Oké... /lefekszik az ágyadra, majd sóhajt/ mennyire hiányzott már ez!
Te: /leülsz mellé/ A pihenés? /nevet/
Zelo: Aha... de talán csak az, hogy ilyen jó a társaság
Te: /lefekszel mellé/ nekem is jó veled, de ne érts félre!
Zelo: Nyugi...
Te: Várj, tegnap csináltam sütit... /felállsz és odamész az asztalodhoz/
Zelo: Köszönöm, még nem kérek... inkább gyere vissza!
Te: Rendben /visszarakod a sütit/
Elindulsz az ágyfelé, de megbotlasz és ráesel Zelora.
Zelo: Áú! Belémfúródott a könyököd.../nevet/
Te: Bocsi /nevetsz, majd leakarsz mászni róla/
Zelo: /megfogja a kezed és visszaránt/ Ezt nem úszod meg! /nevet/
Te: /nevetsz/ Ne! /elakarsz szabadulni/
Zelo: /mégerősebben megfogja a kezed, nagyon közel hajol hozzád/ Hagyod végre, hogy bosszút álljak? /komoly, majd nevet/
Te: Na jó... /lemászol róla és lefekszel mellé/
Zelo: /rádfekszik, majd nevet/
Te: Oké... mindjárt kilapítasz! Elég, már visszakaptam!
Zelo: /gonosz mosoly, majd lemászik rólad/
Te: /nevetsz, majd visszafekszel rá/ Örülj neki, hogy nem vagyok olyan nehéz! /nevetsz/
Zelo: /nevet, majd megint nagyon közel hajol/
Becsuktad a szemed pár másodpercre, mire kinyitottad... már nem csak közel hajolt, hanem csókolóztatok. Rögtön leugrottál róla, és háttal neki leültél az ágy szélére és fogtad a fejed. Ránéztél Zelo-ra.
Zelo: /rádnéz/ Egész jól csókolsz... /önelégült mosoly/
Te: Nem udnád komolyan venni?! /felállsz és járkálsz/ Istenem!... Ez hogy történhetett?!
Zelo: /feláll és odamegy hozzád/ Ami azt illeti... /megsimogatja a kezed/
Te: /elhúzódsz/ Ez olyan kínos!
Zelo: /átkarol/ Lehet, hogy nem te csókoltál meg engem, hanem én téged... de nagyon jó volt /önelégült mosoly/
Te: Zelo... Kérlek fejezd be ezt! Ígyis elég kínos ez nekem... én ezt annyira nem akartam!
Zelo: Nekem nem úgy tűnt... /vigyorog, majd elenged/
Te: /elröhögöd magad/ ez még mindig kínos.... tényleg ilyen jó volt? /nevetsz/
Zelo: Aha... Sőt! Szívesen megismételném.../célzás/
Te: /elpirulsz/ Hát az tény, hogy nem volt rossz.... /mosolyogsz/
Zelo: Akkor...
Te:/mosolygsz,megfogod a vállát, pipiskedsz, majd megcsókolod/
Zelo: /átkarol/ Szeretlek...♥
9# (Fanni)
Te egy szupermarketben nézelődsz a csokik között. Ki is választasz egyet, de amikor megfordulsz beleütközöl valakibe és a földre zuhansz. Ő rögtön segít neked felállni, majd amikor a hajad félresöpröd a szemedből, meglátod, hogy Zelo az.
Zelo: Jól vagy? /megsimogatja a karod/
Te: Már igen... /zavarban/
Zelo: Láttalak, hogy itt vagy, ide akartam hozzád jönni, csak nekem jöttél... /nevet/
Te: Ez nem vicces /gúnyosan/ De amúgy tényleg nem történt semmi...
Zelo: Figyelj, akkor kifizetem neked a csokit, és akkor kvittek leszünk /megfogja a kezed/ Gyere, menjünk!
Odamentek a kasszához, és ő kifizeti neked. Elindultok haza.
Te: /felbontod a csokit/ Kérsz belőle? /mosolyogsz/
Zelo: Csak egy kicsit... /tör belőle egy darabot/
Te: /zavarban/ Oppa... Nincs kedved átjönni hozzám?
Zelo: /örül/ Szívesen átmegyek! /megölel/ Azt hittem már meg sem kérded... /nevet/
Te: /mosolyog/ Akkor hagyok még csokit.. /kuncog/
Mentek tovább hozzátok, közben Zelo megfogja a kezed. Amikor beértek a házatokba, anyukád rögtön rád néz.
Te: /biccentesz a fejeddel/ Zelo, te menj be a szobámba, mindjárt megyek én is!
Zelo: Oké... /bemegy/
Anyukád: Most magyarázd meg...
Te: Nyugi anya, csak barátok vagyunk, és most csak úgy együtt lógunk, ennyi! Semmi több!
Anyukád: /csípőre rakja a kezét/ De aztán tényleg ne történjen semmi!
Te: /elindulsz a szobád felé/ Csak csokit eszünk /kacsintasz/
Amikor belépsz a szobádba hirtelen kitör rajtad a nevetés.
Zelo: Mi ilyen vicces?
Te: /leülsz az ágyadra/ Anya nem hiszi el, hogy mi csak barátok vagyunk... /kuncogsz/
Zelo: /nevet/ Nem baj...
Te: /letörsz egy kocka csokit/ Kérsz? /odaadod neki/
Zelo: /mosolyog/ Köszi! Nagyon cuki vagy...
Te: Én? /nevet/ Dehogy is...
Zelo: De igen! /kinyújtja a nyelvét/
Te: De nem! /mérges/ Nem vagyok cuki /mérges/
Zelo: /megsimogatja a hajad/ Most még cukibb vagy! /megpuszilja a homlokod/
Te: /elpirulsz/ Ne is mondj ilyeneket, kérlek...
Zelo: /letör egy darabot a csokiból/ Inkább egyél csokit! /odarakja a szádhoz/
Te: /bekapod, megeszed/ Köszi... /elpirulsz/
Zelo: /leül melléd/ Te vagy a legcukibb lány... Mondhatsz bármit, akkor is /megpuszilja az arcod/
Te: /beleülsz az ölébe, átkarolod a nyakát/ Komolyan gondolod?
Zelo: Persze! /megsimogatja a combod/ Nem fog haragudni anyukád, ha még is történik valami? /óvatosan megpuszilja a szád/
Te: Ő lehet... De én nem! /hozzábújsz/
Zelo: Az jó... Akkor most már elmondhatom... Szeretlek♥/megcsókol/
10# (Saját)
Te és Zelo az egész délutánt együtt töltitek. Jól eltelik az idő, már otthon vagy és áthívod a barátnődet. Elkezdesz tévét nézni, hogy ne unatkozz amíg ideér, de pár perc múlva meg is érkezik.
Barátnőd: /beront a szobádba/ Szia!
Te: /felülsz/ Szia /mosolyogsz/
Barátnőd: /leül melléd/ Mindent tudni akarok! Mindent mondj el részletesen!
Te: Jól van... Igazából nem tudom, hogy mit is kéne mondanom....nem történt semmi érdekes.../lehajtod a fejed/
Barátnőd: /megfogja a vállad/ Mi történt?...
Te: /ránézel/ Most mondtam... semmi érdekes nem történt... csak együtt lógtunk, mint... barátok...
Barátnőd: Oké... /vigyorog/Tehát akkor te... többet akarsz barátságnál? /kuncog/
Te: /zavarban/ Nem mondhatnám... Mi csak barátok vagyunk!
Barátnőd: Aha, persze... Na jó nekem mennem kell! Holnap beszélünk! /megölel/
Te: Akkor, majd holnap.../elhúzódsz/ Szia!
Barátnőd: /feláll, majd odamegy az ajtóhoz/ Jó éjt! /elmegy/
Hátradőlsz az ágyadban és nagyokat sóhajtozol. Rövid idő múlva el is mész fürdeni, utána pedig rögtön aludni. Másnap korán felkelsz. Álmosan kimész a konyhába és egy levelet látsz az asztalon.
Te: /megnézed és felolvasod/ Szia Kicsim! Mire ezt olvasod, mi már valószínűleg a nagyinál leszünk! Holnap délután jövünk! Anya és Apa ~
Visszamész a szobádba, kivilágosítasz, majd felöltözöl. Bemész a fürdőszobába és elkezded rendbe rakni magad, amikor csöngetnek.
Te: /odamész,kinyitod/ Szia..../zavarban/
Zelo: Szia! /megölel/
Te: /mosolyogsz/ Valami baj van?
Zelo:/elenged/ Nem, nincs semmi...csak látni akartalak.../zavarban/
Te: /mosolyogsz/ Gyere, menjünk be!
Zelo: Rendben.../mosolyog, majd bejön/
Bementek a szobádba.
Te: /leülsz az ágyadra/
Zelo: /leül melléd/ Te is olyan jól érezted magad tegnap, mint én? /mosolyog/
Te: Igen.../lehajtod a fejed/ De miért kérdezed? /ránézel/
Zelo: Csak gondoltam ma megismételhetnénk.... /félénk/
Te: /meglepődsz/ Szerintem is... /zavarban/
Zelo: /mosolyog/ Akkor kb. félóra múlva visszajövök érted! /feláll/ Addig is szia! /elmegy/
Te: /előveszed a telefonod és felhívod a barátnődet/
Barátnőd: Szia...
Te: Szia! Ma nem tudunk már találkozni, majd csak holnap!
Barátnőd: Mert? Mi történt?
Te: Zelo-val megismételjük a tegnapot... Ugye nem haragszol?
Barátnőd: Dehogy haragszom... Akkor érezd jól magad, majd holnap találkozunk!
Te: Rendben, szia! /lerakod/
Gyorsan beszaladsz a fürdőszobába, átöltözöl, majd várod Zelo-t. Pár perc múlva meg is érkezik.
Zelo: /rád néz/ Wow...
Te: /elpirulsz/ Mehetünk?.../odamész hozzá/
Zelo: /még mindig téged néz, majd elkezd sűrűn pislogni/ Persze...
Te: Hova is megyünk?
Zelo: Egy kávézóba.../mosolyog/
Te: Jól hangzik..../mosolyogsz/
Kis idő múlva meg is érkeztek. Leültök egy asztalhoz.
Zelo: Mit iszunk? /szétnyitja az étlapot/ Vagy esetleg együnk is valamit?
Te: Hmm...ehetünk is... kicsit éhes vagyok...
Zelo: Akkor rendeljünk! /odahívja a pincért/
Leadjátok a rendelést, majd beszélgettek. Nemsokára kihozzák a szendvicseket és a koktélokat. Jól elvagytok, iszogattok, nevetgéltek, majd ezután minden elhomályosul. Másnap reggel iszonyú fejfájással ébredsz. Kimész a sötét szobádból a konyhába, és töltesz magadnak egy pohár vizet. A kezedben a pohárral visszaindulsz a szobádba. Ahogy kinyitod az ajtót, a nappaliból beszűrődő fény bevilágítja az ágyad és csak azt látod, hogy ott alszik az ágyadban Zelo egy trikóban és az alsónadrágjában. Megdörzsölöd a szemed, majd visszamész a konyhába és beveszel gyógyszert.
Te: /rátámaszkodsz a konyhaszekrényre/
Zelo: /lassan átkarol hátulról/ Jó reggelt.../megpuszilja a nyakad/
Te: /megfordulsz és ránézel/
Zelo: /közelebb megy/ Rosszul vagy?
Te: Csak fáj a fejem...Mondd csak... Hogy-hogy itt vagy még?
Zelo: Látom nem sok mindenre emlékszel... mindent elmesélek, csak nem itt... látom, hogy alig állsz a lábadon.../felkap, majd bevisz a szobába/
Mindent elmond, majd pár perc múlva elmegy. Te felhívod a barátnődet, hogy találkozzatok a parkban. Gyorsan odaértek mindketten.
Barátnőd: /odaszalad hozzád, majd megölel/ Rögtön indultam ahogy hívtál!
Te: Köszi, hogy eljöttél.../leülsz egy padra/
Barátnőd: /leül melléd/ Ugyan már... Szóval mi történt tegnap?
Te: Ööö... hol is kezdjem...
Barátnőd: Mondjad már! /türelmetlen/
Te: Jól van.... szóval eljött értem kb. 20 perccel azután, hogy beszéltünk... egy kávézóba vitt, ahol sokat nevettünk és hát... utána minden kiesett... ma reggel nagyon fájt a fejem... kimentem a konyhába vízért, majd visszamentem a szobámba, amikor megláttam Zelo-t, aki éppen aludt még... Azt hittem, hogy csak képzelődök, visszamentem a konyhába.. és akkor Zelo lassan átkarolt hátulról, majd megpuszilta a nyakam....
Barátnőd: /kuncog/
Te: Bevitt a karjaiban a szobámba és utána elmesélt mindent, ami nekem kiesett... egy kicsit sokat ittam, ezért nem emlékeztem semmire... és, hogy azért fájt a fejem, mert másnapos voltam...
Barátnőd: /nevet/ Izgalmas este lehetett...
Te: Nagyon vicces.../gúnyosan/ Utána lefeküdt mellém az ágyra és elmondta, hogy azért nem ment haza, mert nem akart egyedül hagyni.../zavarban/ Tehát...
Barátnőd: Még, hogy csak barátok vagytok! /nevet/
Te: Ez nem vicces! Komolyan nincs köztünk semmi.../lehajtod a fejed/
Barátnőd: Legalábbis MÉG nincs köztetek semmi.../kuncog/
Te: De...igazából tényleg jó volt vele.../felállsz/ azt hiszem mennem kell...
Barátnőd: Az előbb még nem kellett menned sehová...
Te: Tudom, de... haza kell mennem...
Barátnőd: Rendben../feláll/ Akkor szia! /kuncog/ Emészd fel nyugodtan a tegnapot.../nevet, majd elmegy/
Pár percig csak ott állsz.
Zelo: /lassan átkarol hátulról/ Szia...
Te: Zelo... ne kezdd megint! Egyébként is.../megfordulsz/ elég volt az amikor reggel megpusziltad a nyakam...
Zelo: Ne mondd, hogy nem tetszett.../odahúz magához/
Te: /zavarban/ Kérlek... engedj el.../próbálsz elszabadulni/
Zelo: Most mi a baj? /még közelebb húz/
Te: /elpirulsz/ Semmi.. csak...
Zelo: /önelégült mosoly/ Már tudom mi a baj... /megpuszilja a szád/ Az hogy reggel nem a szád pusziltam meg....
Te: /nevetsz/ Végül is... reggel is jó volt...és ez is.../elpirulsz/
Zelo: /nevet/ Azt hiszem, hogy valaki nagyon belém zúgott.../nevet/
Te: /zavarban/ De te is belém... ne tagadd! Láttam, hogy néztél rám tegnap!
Zelo: Én nem tagadom... sőt... megmutatom, hogy mennyire szeretlek...♥ /megcsókol/
11# (Fanni)
Te
egy borús novemberi sulis napon éppen az ebédlőbe tartasz, mert éppen
ebédszünet van. Odaérve látod, hogy hatalmas sor áll a menzánál.
Kedvetlenül beállsz a sor végébe, lerakod a táskád a földre és kiveszed
belőle a telefonod. Látod, hogy jött egy smsed Zelo-tól: "Ayo Dongsaeng!
Nem vagy éhes? ^^ Ebédelhetnénk együtt~" Mosolyogva visszaírsz neki:
"Szia Oppa! De igen, nagyon is... Rendben, benne vagyok ^^ De inkább
hívj fel, és beszéljük meg! ^^" Majd pár másodpercen belül el is kezd
csörögni a telefonod.
Zelo: Szia Dongaeng! /vidáman/
Te: Szia! Miért hívsz dongsaengnek? /nevetsz/
Zelo: Mert nem hívlak noona-nak, mert nem vagy idősebb nálam /duzzog/ Na, de akkor jössz velem ebédelni?
Te: Persze! /örülsz/ Akkor gyere értem, ha kint nem találsz, az ebédlőben leszek!
Zelo: Oké, 5 perc és ott vagyok érted! Szia!
Te: Szia! /lerakod a telefonod/
A telefonod becsúsztatod a zsebedbe, a válladra rakod a táskád. Megigazítod a hajad, majd sóhajtozva a kijárat felé mész. A kezed rárakod az ajtóra, de ekkor valaki megfogja a karod, és hátraránt téged. Nyugodtan megfordulsz, és látod, hogy egy nálad 2 évvel idősebb, nagyobb darab fiú áll előtted, akiről csak annyit lehet tudni, hogy minden héten más barátnője van, és ha valakit kinéz magának... ha kell erőszakosan is megszerzi.
A fiú: Szia! /zavarban/ Ebédelnél velem? Akkor még várnod sem kell!
Te: Sajnálom, de nekem mennem kell... /kinyitod a kijárati ajtót/
A fiú: /megfogja a karod, magával szembe fordít/ Tudom, hogy éhes vagy... Gyere /bevezet téged az ebédlőbe/
Kikerüli a sort, és leültet téged egy asztalhoz, és mondja, hogy mindjárt jön, csak szerez neked ebédet. Gyorsan a telefonodhoz nyúlsz, és írni akarsz egy sms-t Zelonak, de annyira kapkodsz, hogy kiesik a kezedből a telefonod. Gyorsan lehajolsz érte, és újra elkezded írni az sms-t, de visszaér a fiú. Lerakja eléd a menzakaját, majd leül szorosan melléd.
A fiú: /megfogja a kezed/ Gondolkodtál már azon, hogy mi ketten milyen jók lennénk együtt? /közelebb hajol hozzád/
Te: /elhúzod a kezed/ Sajnálom, de nekem...
A fiú: Tudom, menned kell... De ráérsz még, nem? /óvatosan megpuszilja az arcod/
Te: /ellököd magadtól/ Mondtam, hogy hagyj!
A fiú: /megrángat/ Én mondtam, hogy mi ketten milyen jók lennénk együtt! /kiabál/
Te: /sírni kezdesz/ Hagyj békén! Hogy volt képed rámászni? /kiabálsz/
Ekkor meglátod, hogy Zelo lép be az ebédlőbe, és téged keres a tekintetével. Amikor meglát téged meglepődve, gyorsan sétál felétek.
Te: /odaszaladsz hozzá/ Zelo! /a nyakába ugrasz/
Zelo: /az egyik kezével megsimogatja a hátad, ráncolja a szemöldökét/ Megkérdezhetem, hogy mi folyik itt?
Te: Kérlek, menjünk el innen minél hamarabb! Ez a fiú azt akarja, hogy járjak vele! Kérlek menjünk! /a fejed a mellkasába fúrod/
Zelo: /megpuszilja a fejed tetejét/ Majd én elintézem... /odasétál az asztalhoz/
Nagyot sóhajt, majd odalép a fiú elé.
Zelo: Mint láthattad, van már barátja /nyugodt, mosolyog/
A fiú: Biztosan csak ő kért meg téged, hogy játszd el a pasiját... Láttam ám, hogy előtte beszéltetek valamit...
Zelo: Nem hiszed el? Nem baj, csak az a lényeg, hogy ne mássz rá a barátnőmre... Remélem érthető voltam! /feléd fordul/
A fiú: /feláll az asztaltól/ Lefogadom, hogy miután kiértek az iskola kapuján újra csak két jóbarát lesztek... De se baj, holnap is megtörténhet, sőt, akár még ma is... /vigyorogva hozzátok sétál, majd megfogja a kezed/ Tényleg jártok?
Te: I...i..igen /zavarban/
A fiú: Nem hiszek nektek...
Zelo: /megfogja a kezed/ Nem baj, akkor mi már távozunk is!
Te: /hátra fordultok/ Oké... De... /megcsókolod Zelo-t, majd ránézel a fiúra, és kacsintasz rá/ Mehetünk...
Majd kézen fogva kisétáltok az iskolából. Amikor kiértek, rögtön elengeditek egymás kezét, és nevetni kezdtek.
Te: Bocsi, hogy megcsókoltalak /nevetsz/
Zelo: Nem baj, jól csókolsz /harapdálja a szája szélét/
Te: /meglepődsz, zavarban/ Én...
Zelo: /vakarja a tarkóját/ Sajnálom, ha megbántottalak... Csak így gondolom /átkarolja a derekad/
Te: Erre most nem igazán tudok mit mondani... /elpirulsz, a szemébe nézel/
Zelo: Nem is kell mondanod semmit /megcsókol/
Zelo: Szia Dongaeng! /vidáman/
Te: Szia! Miért hívsz dongsaengnek? /nevetsz/
Zelo: Mert nem hívlak noona-nak, mert nem vagy idősebb nálam /duzzog/ Na, de akkor jössz velem ebédelni?
Te: Persze! /örülsz/ Akkor gyere értem, ha kint nem találsz, az ebédlőben leszek!
Zelo: Oké, 5 perc és ott vagyok érted! Szia!
Te: Szia! /lerakod a telefonod/
A telefonod becsúsztatod a zsebedbe, a válladra rakod a táskád. Megigazítod a hajad, majd sóhajtozva a kijárat felé mész. A kezed rárakod az ajtóra, de ekkor valaki megfogja a karod, és hátraránt téged. Nyugodtan megfordulsz, és látod, hogy egy nálad 2 évvel idősebb, nagyobb darab fiú áll előtted, akiről csak annyit lehet tudni, hogy minden héten más barátnője van, és ha valakit kinéz magának... ha kell erőszakosan is megszerzi.
A fiú: Szia! /zavarban/ Ebédelnél velem? Akkor még várnod sem kell!
Te: Sajnálom, de nekem mennem kell... /kinyitod a kijárati ajtót/
A fiú: /megfogja a karod, magával szembe fordít/ Tudom, hogy éhes vagy... Gyere /bevezet téged az ebédlőbe/
Kikerüli a sort, és leültet téged egy asztalhoz, és mondja, hogy mindjárt jön, csak szerez neked ebédet. Gyorsan a telefonodhoz nyúlsz, és írni akarsz egy sms-t Zelonak, de annyira kapkodsz, hogy kiesik a kezedből a telefonod. Gyorsan lehajolsz érte, és újra elkezded írni az sms-t, de visszaér a fiú. Lerakja eléd a menzakaját, majd leül szorosan melléd.
A fiú: /megfogja a kezed/ Gondolkodtál már azon, hogy mi ketten milyen jók lennénk együtt? /közelebb hajol hozzád/
Te: /elhúzod a kezed/ Sajnálom, de nekem...
A fiú: Tudom, menned kell... De ráérsz még, nem? /óvatosan megpuszilja az arcod/
Te: /ellököd magadtól/ Mondtam, hogy hagyj!
A fiú: /megrángat/ Én mondtam, hogy mi ketten milyen jók lennénk együtt! /kiabál/
Te: /sírni kezdesz/ Hagyj békén! Hogy volt képed rámászni? /kiabálsz/
Ekkor meglátod, hogy Zelo lép be az ebédlőbe, és téged keres a tekintetével. Amikor meglát téged meglepődve, gyorsan sétál felétek.
Te: /odaszaladsz hozzá/ Zelo! /a nyakába ugrasz/
Zelo: /az egyik kezével megsimogatja a hátad, ráncolja a szemöldökét/ Megkérdezhetem, hogy mi folyik itt?
Te: Kérlek, menjünk el innen minél hamarabb! Ez a fiú azt akarja, hogy járjak vele! Kérlek menjünk! /a fejed a mellkasába fúrod/
Zelo: /megpuszilja a fejed tetejét/ Majd én elintézem... /odasétál az asztalhoz/
Nagyot sóhajt, majd odalép a fiú elé.
Zelo: Mint láthattad, van már barátja /nyugodt, mosolyog/
A fiú: Biztosan csak ő kért meg téged, hogy játszd el a pasiját... Láttam ám, hogy előtte beszéltetek valamit...
Zelo: Nem hiszed el? Nem baj, csak az a lényeg, hogy ne mássz rá a barátnőmre... Remélem érthető voltam! /feléd fordul/
A fiú: /feláll az asztaltól/ Lefogadom, hogy miután kiértek az iskola kapuján újra csak két jóbarát lesztek... De se baj, holnap is megtörténhet, sőt, akár még ma is... /vigyorogva hozzátok sétál, majd megfogja a kezed/ Tényleg jártok?
Te: I...i..igen /zavarban/
A fiú: Nem hiszek nektek...
Zelo: /megfogja a kezed/ Nem baj, akkor mi már távozunk is!
Te: /hátra fordultok/ Oké... De... /megcsókolod Zelo-t, majd ránézel a fiúra, és kacsintasz rá/ Mehetünk...
Majd kézen fogva kisétáltok az iskolából. Amikor kiértek, rögtön elengeditek egymás kezét, és nevetni kezdtek.
Te: Bocsi, hogy megcsókoltalak /nevetsz/
Zelo: Nem baj, jól csókolsz /harapdálja a szája szélét/
Te: /meglepődsz, zavarban/ Én...
Zelo: /vakarja a tarkóját/ Sajnálom, ha megbántottalak... Csak így gondolom /átkarolja a derekad/
Te: Erre most nem igazán tudok mit mondani... /elpirulsz, a szemébe nézel/
Zelo: Nem is kell mondanod semmit /megcsókol/
