1# (Fanni) Te és Zelo bementek egy szupermarketbe. Vesztek csokit és cukrot. Amikor
mentek tovább, elhaladtok a zöldségek és gyümölcsök mellett, ahol
látod, hogy van koktélparadicsom. Elveszel egy csomaggal, és belerakod a
bevásárlókocsiba. Zelo odamegy, és meglátja. Te: Vettem neked koktélparadicsomot! /mosolyog/ Zelo: Nem mondod komolyan?! Gomawo /megölel/ Megveszitek a cuccokat, és elmentek a parkba. Leültök a szökőkút szélére. Te: Mit együnk először? /mosolyog/ Zelo: Hmm... Szerintem sejted... /nevet/ Te: De a koktélparadicsomot azt CSAK neked vettem! /komoly/ Zelo: /megfogja a kezed/ Nem. NEKÜNK vetted!♥ /megcsókol/
2# (Fanni) Te egy napos délelőtt egyedül vagy otthon. Zelo az egyik legjobb
barátod, de ő most dedikáláson van, ezért úgy döntesz, hogy te is
elmész. Ahogy odaérsz, éppen egy csinos lány poszterét dedikálja, majd
mielőtt elmegy, megpuszilja a lány arcát. Odamész hozzá. Te: Szia! Zelo: Oh, helló! Hát te? /mosolyog/ Te: Csak látni akartalak... /félénk/ Zelo: Hát elég sok dolgom van még! /mosolyog/ Te: Attól nem jöhetek ide? /nevet/ Zelo: De, de! Csak felfogsz tartani, és nem fogok végezni semmivel sem /nevet/ Te: Bezzeg más lányok nem tartanak fel /duzzog/ Zelo: Oh, csak nem féltékeny vagy? /nevet/ Te: Én? Dehogy is /zavarban/ Zelo: Hé! /feláll/ Igazán tudhatnád már /megsimogatja a kezed/ Te: Micsodát? /félénk/ Zelo: Hogy nekem TE vagy a legfontosabb♥ /megcsókol/
3# (Saját) Te
egy szombati délelőttön a szobádban tévéztél, a pizsidben, amikor
csöngettek. A szüleidnek be kellett menniük dolgozni ezért egyedül
voltál. Felvetted a papucsod és kimentél az ajtóhoz, s amikor
kinyitottad Zelo volt az. Zelo: Jó reggelt! /mosolyog/ Te: Szia! Igazából mindjárt dél van... Zelo: Akkor... most keltél? Te: Nem, csak tévéztem... de mindegy is, gyere be! /mosolyogsz/ Bejött, levette a kabátját, majd behívtad a szobádba. Leültetek az ágyadra és beszélgettetek: Te: Szóval... miért is jöttél? Már nem mintha baj lenne... Zelo: El kell mondanom valamit... /zavarban/ Te: Igen? /mosolyogsz/ Zelo: /vesz egy mély levegőt/ Egész nap csak te jársz a fejemben, minden este veled álmodok... /elpirul/ Te: /mosolyogsz/ Zelo:/megfogja a kezed/ Szeretlek...♥ /megcsókol/
4# (Fanni) Te lázasan készülődsz az iskolai bulira, ahova Zelo fog téged elvinni.
Egy rövid koktélruhát veszel fel. Nézegeted magad a tükörben, hogy
biztosan jól nézel-e ki. Ekkor csöngetnek. Gyorsan odaszaladsz az
ajtóhoz és kinyitod. Zelo az, elegánsan, egy csokor virággal a kezében. Zelo: Szia! /mosolyog, végig néz téged/ Nem erre a fogadtatásra számítottam /zavarban/ Te: /nevet/ Inkább örülnél neki! Zelo: Örülök is... /odaadja a virágot/ Tessék, ezt neked hoztam /mosolyog/ Te: Köszi szépen /megpuszilod az arcát/ Zelo: /elpirul/ Na gyere, induljunk! Te: Sétáljunk már, olyan szép éjszaka van! Zelo: Rendben, gyere! /átkarolod a karját, és elindultok/ Szótlanul sétáltok szorosan egymás mellett. A fejed ráhajtod a vállára. Zelo: Nem volt jó ötlet sétálni /nyavalyog/ Te: Jaj, ne nyafogj már... Én élvezem... /mosoly/ Amikor odaértek, elkezdesz izgulni. Mindenki titeket bámul. Félre húzódtok az italpult mellé. Te: Én kezdek izgulni... Zelo: Mitől? /mosolyog/ Te: Hát... Hogy piszkálni fognak... /félénk/ Zelo:
/megsimogatja az arcod/ Ugyan már! Te vagy itt a legszebb lány, az
egész bulin! Úgyhogy próbáld meg egy kicsit élvezni /mosolyog/ Te: Megpróbálom... /kedvtelenül/ Kézen
fogva visszamentek az asztalokhoz. Te leülsz az egyik székre, Zelo
pedig neki támaszkodik az asztalhoz, közben mosolyogva téged bámul.
Ekkor odajön pár lány hozzátok, és mind Zelora néznek. Zelo: Hölgyeim? Miben segíthetek? /mosoly/ Egyik lány: Nem is értem, hogy te miért pont vele jöttél... /gúnyosan/ Jobbat érdemelnél /gúnyosan/ Zelo: /meglepődik/ Nem értem, hogy miről beszéltek! Ő a legeslegszebb lány! Egyik lány: Gyere inkább velem! Zelo ezen felháborodik, és néz téged. Te szomorúan bólogatsz nekik. Ekkor furcsán vigyorogni kezd, és megcsókol. Zelo: Gyere, menjünk haza! /simogatja az arcod/ Erre nem tudsz semmit sem mondani, csak átkarolod a karját, és elindultok haza. Zelo: Sajnálom ezt a nyilvános csókot... /zavarban/ Te: /nevet/ Miért sajnálod? Meglepődtem... Zelo: /zavarban/ Hát abban a pillanatban ezt találtam a legjobbnak... És már régen is... Te: /elpirulsz/ Lehet, hogy nem voltunk sokáig... De ez volt életem legjobb bulija... /felé fordulsz, megöleled/ Zelo: Én is élveztem /átkarolja a derekad/ Most remélem nem fogsz meglepődni /megcsókol/ Szeretlek♥ /megcsókol megint/
5# (Saját) Zelo elhívott téged a közeli cukrászdába. Délután három körül jött érted. Cukrászdában: Zelo:Keress egy asztalt! Minjdárt jövök, hozok sütit /mosolyog/ Te: Oké /leülsz a legközelebbi asztalhoz/ Zelo:/leül melléd/ Pár perc, és kihozzák!/mosolyog/ Te: Rendben... Ki is hozták a sütiket. Zelo: Akkor... jó étvágyad! /megfogja a villáját, és enni kezd/ Te: Neked is! /mosolyogsz, majd te is enni kezdesz/ Zelo: /nevet/ Tiszta habos a szád! /megfog egy szalvétát, közelebb hajol, s letörli/ Te: /egymás szemébe néztek/ Zelo... Zelo: /még közelebb hajol/ Igen? Te: Öhmm.../zavarban/ Nem kéne.../elpirulsz/ Zelo: /elhúzódik/ Bocsi... csak... Te: Hagyd csak! Nem történt semmi! Felejtsük el! Beszéljünk inkább másról! Zelo: Rendben.../halkan/ Aztán elmesélted neki, hogy mik történtek veled mostanában.Egész idő alatt téged bámult,de te csak mondtad, aztán Zelo: /hirtelen megcsókol, majd lassan elhúzódik/ Te: /elpirul/ Zelo: /cukin mosolyog/ Hát.../zavarban, majd folytatja a sütievést/ Te: /nevet/ Olyan cuki vagy most! És.../elpirulsz/ szeretlek! Zelo: Én is téged, bár... erre biztosan rájöttél ♥ /megpuszilja a homlokod/
6# (Saját) Te egy borús és igazán tartalmas nap után hazaértél. Összevesztél a legjobb barátnőddel, az egyik tanároddal is, ezért majdnem osztályfőnökit kaptál. Ahogy hazaértél, anyukád rögtön elkezdett kiabálni veled, mert felhívták az iskolából a történtek miatt. Nagyon összevesztél anyukáddal is, ezért sírva kirohansz a házból. Futás közben visszanézel a házatokra, s mikor előrefordulsz beleütközöl valakibe. Rögtön meglátod, hogy Zelo az. Te: /elhúzódsz, majd a földet nézed/ Elnézést... /zavarban/ Zelo: Semmi baj... /közelebb megy, megfogja a vállad/ Hova sietsz ennyire? /mosolyog/ Te: /ránézel/ Nem sietek sehová... Zelo: Te sírtál? /aggódóan/ Te: /bólogatsz, majd megtörlöd a szemed/ Zelo: Mi történt? Te: Hosszú történet... /megint lenézel a földre/ Zelo: Én ráérek... Te: Mindjárt esik az eső.../kedvtelenül/ mondjuk... gyere el hozzám! Majd elmesélem... Zelo: Rendben, de nekem van még egy kis elintézni valóm.../ránéz a házatokra/ gondolom ott laksz... majd kb. húsz perc és jövök /mosolyog, majd elmegy/ Bemész az udvarotokra, majd be a nappaliba. Anyukád bent volt a szobájában, apukád pedig dolgozni ment. El is telt az a húsz perc, kopogtak. Felálltál, kinyitottad az ajtót. Zelo: Itt is vagyok! /mosolyog/ És hoztam valamit! /elővesz egy dobozt/ Bonbon! /mosolyog,majd a kezedbe nyomja/ Te: Igazán nem kellett volna.../kedvtelenül/ komolyan nem... Gyere be! Zelo: Köszi /mosolyog/ Bementek a szobádba. Lerakod az asztalra a bonbont, majd mondod neki, hogy üljön le nyugodtan. Zelo: /leül a forgósszékedre/ Szóval miért is sírtál? /elkezd forogni/ Te: /ledőlsz az ágyadra/ Sokminden történt velem mostanában... nem túl jó dolgok... Ma összevesztem a legjobb barátnőmmel, az egyik tanárommal, aki miatt majdnem osztályfőnökit kaptam... aztán anya is rátett egy lapáttal... teljesen kikészültem... Zelo: Hmm.../mosolyog/ a bonbontól biztos jobb kedved lesz... edd meg az egész dobozzal! /nevet/ Te: /felülsz/ Persze... hogy dagadt legyek! /nyávogósan/ Zelo: Ugyanmár! /felveszi a bonbont és leül melléd/ A kedvemért! Legalább egy párat.../cukin mosolyog/ Te: Na jó.../elkezded enni/ Zelo: Jobb? /elégedett mosoly/ Te: Aha.../mosolyogsz/ Bár... még mindig nem múlt el teljesen a mai nap utóhatása... Zelo: Akkor... készülj! /elkezd csikizni/ Te: Hé! /nevetsz/ Hagyd abba! /mégjobban nevetsz/ Elég! Zelo: Oké, nyugi! /nevet, majd abbahagyja és lefekszik melléd/ Csak azt akartam, hogy nevess... Te: /feléfordulsz, majd mosolyogsz/ Ugye tudod, hogy ezt még megbánod? /nevetsz/ Zelo: Én felkészültem! /nevet/ Te: Majd meglátjuk! /nevetsz, majd megcsikized/ Zelo: /nevet/ Jól van most már visszakaptam! /felül/ Te: /felülsz/ Huhh... Pár percig szemeztek, majd anyukád szól neked. Gyorsan felállsz, felveszed a papucsod és kicsoszogsz a konyhába. Anyukád: Szeretnék bocsánatot kérni... elég durva dolgokat mondtam neked... Te: Hagyj békén! Nem kell bocsánatot kérned.../elindulsz a szobád felé/ Anyukád: Egyébként mit csinálsz? Eléggé kihallatszódott a nevetésed... és egy másik nevetés is... Te: Mennem kell! /beszaladsz a szobádba/ Ahogy bementél, Zelo ült az ágyadon és ette a csokidat. Te: Hé! Az az enyém! /nevetsz, és kiveszed a kezéből a dobozt/ Zelo: Bocsi.../nevet, majd feláll/ Nem bírtam ellenállni neki.../odamegy hozzád és megsimogatja az arcod/ ahogy neked sem! ♥ /megcsókol/
7# (Fanni) Te egy napos hétfői napon a suliban ülsz. Éppen matek órád van, és már
nagyon unod. Halkan előveszed a telefonod, ami le van halkítva. Elkezded
nézni a névjegyeket, hogy kinek írhatnál egy SMS-t. Zelonak írsz egy
SMS-t,amire 1 perccel később már vissza is ír. Elkezdtek SMS-ezni egész
órán. Az utolsó üzenetben megbeszélitek, hogy a szünetben kimegy hozzád a
suliba. Óra után boldogan sétálsz ki a suli főbejáratához. Háttal állsz
a kapunak, mert mennek el előtted menő lányok. Egyik lány: Kit vársz? Jön érted anyuci? /gúnyolódik, nevet/ De mielőtt visszaszólhatnál hátulról lassan átkarolják derekad, amitől te nagyon megijedsz. Zelo:
Helló! /megpuszilja az arcod, elenged/ Ja és ti! /mutat a lányokra/ Őt
ne bántástok, rendben? /egyik kezével átkarolja a derekad/ A lányok elmennek. Te: /zavarban/ Ezt most miért csináltad? Teljesen elvörösdtem... Zelo: Hatásos belépőt akartam /nevet/ És, így legalább már nem piszkálnak téged! Te: Köszi /mosoly/ Gyere, igyunk meg valamit a büfében! Arra még van időnk, utána törim lesz... /mérges/ Zelo: Oké /mosoly/ Odamentek a büféhez, és vesztek egy-egy üveg ásványvizet. Leültök az udvaron lévő padra, és beszélgettek. Viszont becsöngetnek. Te: /szomorúan felállsz/ Azt hiszem mennem kell... Zelo: /feláll ő is, megsimogatja az arcod/ Nem tudsz még egy kicsit maradni? Te: Hát, hogyha nem megyek be órára... /nevet/ De muszáj bemennem... Így is a matekot végig SMS-eztem... Zelo: Akkor majd én kikérlek! Ugyanis... Megyünk táncolni a táncterembe... /mosolyog/ Te: /meglepődsz/ Ezt most nem mondod komolyan?! /nagyon örülsz/ Zelo: /átkarol/ De igen! Maradj itt, mindjárt jövök! Melyik is a te termed? Te: Az első emeleten a legszélső terem /mosoly/ Zelo: Oké, köszi! Maradj itt! /bemegy az ajtón/ Pár perccel később ki is jött vidám arccal. Te: Sikerült? /mosoly/ Zelo: Még szép! /nevet/ Megyünk táncolni /kacsint/ Vidáman elindultok a táncteremben. Csak ti ketten vagytok ott. Te: És most tényleg táncolni fogunk? /mosoly/ Zelo: Hát ha akarsz /mosolyog/ Vagy... Eltáncoljam neked a No Mercy-t? /nevet, átkarol/ Te: Úristen! /nevet/ Őrült vagy... /belenézel a szemébe/ Zelo: Aha... Nézz bele a tükörbe /ő is nézi/ Ugye milyen cukik vagyunk? /a fejét ráhajtja a válladra/ Te: Ja../nevet/ Zelo: Tudtad,hogy milyen cuki vagy, amikor nevetsz? /belenéz a szemedbe/ Te: /elpirulsz/ Jaj, ne is mondj ilyeneket... Zelo: Akkor azt mondom, hogy szeretlek!♥ /megcsókol/
8# (Saját) Te egy tavaszi szombat reggel áthívtad hozzád Zelo-t. Miután felhívtad rögtön elkezdted rendbe tenni magad. Kb. 20 perc múlva csöngettek. Kirohantál a szobádból, hogy kinyisd. Zelo: Szia! /mosolyog/ Te: Szia! /mosolyogsz/ Gyere be! Zelo: /bejön/ Egyébként miért hívtál? /mentek a szobád felé/ Te: /bementek/ Hát... társaságra vágytam /mosolyogsz/ Zelo: /nevet/ Oké... /lefekszik az ágyadra, majd sóhajt/ mennyire hiányzott már ez! Te: /leülsz mellé/ A pihenés? /nevet/ Zelo: Aha... de talán csak az, hogy ilyen jó a társaság Te: /lefekszel mellé/ nekem is jó veled, de ne érts félre! Zelo: Nyugi... Te: Várj, tegnap csináltam sütit... /felállsz és odamész az asztalodhoz/ Zelo: Köszönöm, még nem kérek... inkább gyere vissza! Te: Rendben /visszarakod a sütit/ Elindulsz az ágyfelé, de megbotlasz és ráesel Zelora. Zelo: Áú! Belémfúródott a könyököd.../nevet/ Te: Bocsi /nevetsz, majd leakarsz mászni róla/ Zelo: /megfogja a kezed és visszaránt/ Ezt nem úszod meg! /nevet/ Te: /nevetsz/ Ne! /elakarsz szabadulni/ Zelo: /mégerősebben megfogja a kezed, nagyon közel hajol hozzád/ Hagyod végre, hogy bosszút álljak? /komoly, majd nevet/ Te: Na jó... /lemászol róla és lefekszel mellé/ Zelo: /rádfekszik, majd nevet/ Te: Oké... mindjárt kilapítasz! Elég, már visszakaptam! Zelo: /gonosz mosoly, majd lemászik rólad/ Te: /nevetsz, majd visszafekszel rá/ Örülj neki, hogy nem vagyok olyan nehéz! /nevetsz/ Zelo: /nevet, majd megint nagyon közel hajol/ Becsuktad a szemed pár másodpercre, mire kinyitottad... már nem csak közel hajolt, hanem csókolóztatok. Rögtön leugrottál róla, és háttal neki leültél az ágy szélére és fogtad a fejed. Ránéztél Zelo-ra. Zelo: /rádnéz/ Egész jól csókolsz... /önelégült mosoly/ Te: Nem udnád komolyan venni?! /felállsz és járkálsz/ Istenem!... Ez hogy történhetett?! Zelo: /feláll és odamegy hozzád/ Ami azt illeti... /megsimogatja a kezed/ Te: /elhúzódsz/ Ez olyan kínos! Zelo: /átkarol/ Lehet, hogy nem te csókoltál meg engem, hanem én téged... de nagyon jó volt /önelégült mosoly/ Te: Zelo... Kérlek fejezd be ezt! Ígyis elég kínos ez nekem... én ezt annyira nem akartam! Zelo: Nekem nem úgy tűnt... /vigyorog, majd elenged/ Te: /elröhögöd magad/ ez még mindig kínos.... tényleg ilyen jó volt? /nevetsz/ Zelo: Aha... Sőt! Szívesen megismételném.../célzás/ Te: /elpirulsz/ Hát az tény, hogy nem volt rossz.... /mosolyogsz/ Zelo: Akkor... Te:/mosolygsz,megfogod a vállát, pipiskedsz, majd megcsókolod/ Zelo: /átkarol/ Szeretlek...♥
9# (Fanni)
Te egy szupermarketben nézelődsz a csokik között. Ki is választasz
egyet, de amikor megfordulsz beleütközöl valakibe és a földre zuhansz. Ő
rögtön segít neked felállni, majd amikor a hajad félresöpröd a
szemedből, meglátod, hogy Zelo az. Zelo: Jól vagy? /megsimogatja a karod/ Te: Már igen... /zavarban/ Zelo: Láttalak, hogy itt vagy, ide akartam hozzád jönni, csak nekem jöttél... /nevet/ Te: Ez nem vicces /gúnyosan/ De amúgy tényleg nem történt semmi... Zelo: Figyelj, akkor kifizetem neked a csokit, és akkor kvittek leszünk /megfogja a kezed/ Gyere, menjünk! Odamentek a kasszához, és ő kifizeti neked. Elindultok haza. Te: /felbontod a csokit/ Kérsz belőle? /mosolyogsz/ Zelo: Csak egy kicsit... /tör belőle egy darabot/ Te: /zavarban/ Oppa... Nincs kedved átjönni hozzám? Zelo: /örül/ Szívesen átmegyek! /megölel/ Azt hittem már meg sem kérded... /nevet/ Te: /mosolyog/ Akkor hagyok még csokit.. /kuncog/ Mentek tovább hozzátok, közben Zelo megfogja a kezed. Amikor beértek a házatokba, anyukád rögtön rád néz. Te: /biccentesz a fejeddel/ Zelo, te menj be a szobámba, mindjárt megyek én is! Zelo: Oké... /bemegy/ Anyukád: Most magyarázd meg... Te: Nyugi anya, csak barátok vagyunk, és most csak úgy együtt lógunk, ennyi! Semmi több! Anyukád: /csípőre rakja a kezét/ De aztán tényleg ne történjen semmi! Te: /elindulsz a szobád felé/ Csak csokit eszünk /kacsintasz/ Amikor belépsz a szobádba hirtelen kitör rajtad a nevetés. Zelo: Mi ilyen vicces? Te: /leülsz az ágyadra/ Anya nem hiszi el, hogy mi csak barátok vagyunk... /kuncogsz/ Zelo: /nevet/ Nem baj... Te: /letörsz egy kocka csokit/ Kérsz? /odaadod neki/ Zelo: /mosolyog/ Köszi! Nagyon cuki vagy... Te: Én? /nevet/ Dehogy is... Zelo: De igen! /kinyújtja a nyelvét/ Te: De nem! /mérges/ Nem vagyok cuki /mérges/ Zelo: /megsimogatja a hajad/ Most még cukibb vagy! /megpuszilja a homlokod/ Te: /elpirulsz/ Ne is mondj ilyeneket, kérlek... Zelo: /letör egy darabot a csokiból/ Inkább egyél csokit! /odarakja a szádhoz/ Te: /bekapod, megeszed/ Köszi... /elpirulsz/ Zelo: /leül melléd/ Te vagy a legcukibb lány... Mondhatsz bármit, akkor is /megpuszilja az arcod/ Te: /beleülsz az ölébe, átkarolod a nyakát/ Komolyan gondolod? Zelo: Persze! /megsimogatja a combod/ Nem fog haragudni anyukád, ha még is történik valami? /óvatosan megpuszilja a szád/ Te: Ő lehet... De én nem! /hozzábújsz/ Zelo: Az jó... Akkor most már elmondhatom... Szeretlek♥/megcsókol/
10# (Saját) Te és Zelo az egész délutánt együtt töltitek. Jól eltelik az idő, már otthon vagy és áthívod a barátnődet. Elkezdesz tévét nézni, hogy ne unatkozz amíg ideér, de pár perc múlva meg is érkezik. Barátnőd: /beront a szobádba/ Szia! Te: /felülsz/ Szia /mosolyogsz/ Barátnőd: /leül melléd/ Mindent tudni akarok! Mindent mondj el részletesen! Te: Jól van... Igazából nem tudom, hogy mit is kéne mondanom....nem történt semmi érdekes.../lehajtod a fejed/ Barátnőd: /megfogja a vállad/ Mi történt?... Te: /ránézel/ Most mondtam... semmi érdekes nem történt... csak együtt lógtunk, mint... barátok... Barátnőd: Oké... /vigyorog/Tehát akkor te... többet akarsz barátságnál? /kuncog/ Te: /zavarban/ Nem mondhatnám... Mi csak barátok vagyunk! Barátnőd: Aha, persze... Na jó nekem mennem kell! Holnap beszélünk! /megölel/ Te: Akkor, majd holnap.../elhúzódsz/ Szia! Barátnőd: /feláll, majd odamegy az ajtóhoz/ Jó éjt! /elmegy/ Hátradőlsz az ágyadban és nagyokat sóhajtozol. Rövid idő múlva el is mész fürdeni, utána pedig rögtön aludni. Másnap korán felkelsz. Álmosan kimész a konyhába és egy levelet látsz az asztalon. Te: /megnézed és felolvasod/ Szia Kicsim! Mire ezt olvasod, mi már valószínűleg a nagyinál leszünk! Holnap délután jövünk! Anya és Apa ~ Visszamész a szobádba, kivilágosítasz, majd felöltözöl. Bemész a fürdőszobába és elkezded rendbe rakni magad, amikor csöngetnek. Te: /odamész,kinyitod/ Szia..../zavarban/ Zelo: Szia! /megölel/ Te: /mosolyogsz/ Valami baj van? Zelo:/elenged/ Nem, nincs semmi...csak látni akartalak.../zavarban/ Te: /mosolyogsz/ Gyere, menjünk be! Zelo: Rendben.../mosolyog, majd bejön/ Bementek a szobádba. Te: /leülsz az ágyadra/ Zelo: /leül melléd/ Te is olyan jól érezted magad tegnap, mint én? /mosolyog/ Te: Igen.../lehajtod a fejed/ De miért kérdezed? /ránézel/ Zelo: Csak gondoltam ma megismételhetnénk.... /félénk/ Te: /meglepődsz/ Szerintem is... /zavarban/ Zelo: /mosolyog/ Akkor kb. félóra múlva visszajövök érted! /feláll/ Addig is szia! /elmegy/ Te: /előveszed a telefonod és felhívod a barátnődet/ Barátnőd: Szia... Te: Szia! Ma nem tudunk már találkozni, majd csak holnap! Barátnőd: Mert? Mi történt? Te: Zelo-val megismételjük a tegnapot... Ugye nem haragszol? Barátnőd: Dehogy haragszom... Akkor érezd jól magad, majd holnap találkozunk! Te: Rendben, szia! /lerakod/ Gyorsan beszaladsz a fürdőszobába, átöltözöl, majd várod Zelo-t. Pár perc múlva meg is érkezik. Zelo: /rád néz/ Wow... Te: /elpirulsz/ Mehetünk?.../odamész hozzá/ Zelo: /még mindig téged néz, majd elkezd sűrűn pislogni/ Persze... Te: Hova is megyünk? Zelo: Egy kávézóba.../mosolyog/ Te: Jól hangzik..../mosolyogsz/ Kis idő múlva meg is érkeztek. Leültök egy asztalhoz. Zelo: Mit iszunk? /szétnyitja az étlapot/ Vagy esetleg együnk is valamit? Te: Hmm...ehetünk is... kicsit éhes vagyok... Zelo: Akkor rendeljünk! /odahívja a pincért/ Leadjátok a rendelést, majd beszélgettek. Nemsokára kihozzák a szendvicseket és a koktélokat. Jól elvagytok, iszogattok, nevetgéltek, majd ezután minden elhomályosul. Másnap reggel iszonyú fejfájással ébredsz. Kimész a sötét szobádból a konyhába, és töltesz magadnak egy pohár vizet. A kezedben a pohárral visszaindulsz a szobádba. Ahogy kinyitod az ajtót, a nappaliból beszűrődő fény bevilágítja az ágyad és csak azt látod, hogy ott alszik az ágyadban Zelo egy trikóban és az alsónadrágjában. Megdörzsölöd a szemed, majd visszamész a konyhába és beveszel gyógyszert. Te: /rátámaszkodsz a konyhaszekrényre/ Zelo: /lassan átkarol hátulról/ Jó reggelt.../megpuszilja a nyakad/ Te: /megfordulsz és ránézel/ Zelo: /közelebb megy/ Rosszul vagy? Te: Csak fáj a fejem...Mondd csak... Hogy-hogy itt vagy még? Zelo: Látom nem sok mindenre emlékszel... mindent elmesélek, csak nem itt... látom, hogy alig állsz a lábadon.../felkap, majd bevisz a szobába/ Mindent elmond, majd pár perc múlva elmegy. Te felhívod a barátnődet, hogy találkozzatok a parkban. Gyorsan odaértek mindketten. Barátnőd: /odaszalad hozzád, majd megölel/ Rögtön indultam ahogy hívtál! Te: Köszi, hogy eljöttél.../leülsz egy padra/ Barátnőd: /leül melléd/ Ugyan már... Szóval mi történt tegnap? Te: Ööö... hol is kezdjem... Barátnőd: Mondjad már! /türelmetlen/ Te: Jól van.... szóval eljött értem kb. 20 perccel azután, hogy beszéltünk... egy kávézóba vitt, ahol sokat nevettünk és hát... utána minden kiesett... ma reggel nagyon fájt a fejem... kimentem a konyhába vízért, majd visszamentem a szobámba, amikor megláttam Zelo-t, aki éppen aludt még... Azt hittem, hogy csak képzelődök, visszamentem a konyhába.. és akkor Zelo lassan átkarolt hátulról, majd megpuszilta a nyakam.... Barátnőd: /kuncog/ Te: Bevitt a karjaiban a szobámba és utána elmesélt mindent, ami nekem kiesett... egy kicsit sokat ittam, ezért nem emlékeztem semmire... és, hogy azért fájt a fejem, mert másnapos voltam... Barátnőd: /nevet/ Izgalmas este lehetett... Te: Nagyon vicces.../gúnyosan/ Utána lefeküdt mellém az ágyra és elmondta, hogy azért nem ment haza, mert nem akart egyedül hagyni.../zavarban/ Tehát... Barátnőd: Még, hogy csak barátok vagytok! /nevet/ Te: Ez nem vicces! Komolyan nincs köztünk semmi.../lehajtod a fejed/ Barátnőd: Legalábbis MÉG nincs köztetek semmi.../kuncog/ Te: De...igazából tényleg jó volt vele.../felállsz/ azt hiszem mennem kell... Barátnőd: Az előbb még nem kellett menned sehová... Te: Tudom, de... haza kell mennem... Barátnőd: Rendben../feláll/ Akkor szia! /kuncog/ Emészd fel nyugodtan a tegnapot.../nevet, majd elmegy/ Pár percig csak ott állsz. Zelo: /lassan átkarol hátulról/ Szia... Te: Zelo... ne kezdd megint! Egyébként is.../megfordulsz/ elég volt az amikor reggel megpusziltad a nyakam... Zelo: Ne mondd, hogy nem tetszett.../odahúz magához/ Te: /zavarban/ Kérlek... engedj el.../próbálsz elszabadulni/ Zelo: Most mi a baj? /még közelebb húz/ Te: /elpirulsz/ Semmi.. csak... Zelo: /önelégült mosoly/ Már tudom mi a baj... /megpuszilja a szád/ Az hogy reggel nem a szád pusziltam meg.... Te: /nevetsz/ Végül is... reggel is jó volt...és ez is.../elpirulsz/ Zelo: /nevet/ Azt hiszem, hogy valaki nagyon belém zúgott.../nevet/ Te: /zavarban/ De te is belém... ne tagadd! Láttam, hogy néztél rám tegnap! Zelo: Én nem tagadom... sőt... megmutatom, hogy mennyire szeretlek...♥ /megcsókol/
11# (Fanni)
Te
egy borús novemberi sulis napon éppen az ebédlőbe tartasz, mert éppen
ebédszünet van. Odaérve látod, hogy hatalmas sor áll a menzánál.
Kedvetlenül beállsz a sor végébe, lerakod a táskád a földre és kiveszed
belőle a telefonod. Látod, hogy jött egy smsed Zelo-tól: "Ayo Dongsaeng!
Nem vagy éhes? ^^ Ebédelhetnénk együtt~" Mosolyogva visszaírsz neki:
"Szia Oppa! De igen, nagyon is... Rendben, benne vagyok ^^ De inkább
hívj fel, és beszéljük meg! ^^" Majd pár másodpercen belül el is kezd
csörögni a telefonod. Zelo: Szia Dongaeng! /vidáman/ Te: Szia! Miért hívsz dongsaengnek? /nevetsz/ Zelo: Mert nem hívlak noona-nak, mert nem vagy idősebb nálam /duzzog/ Na, de akkor jössz velem ebédelni? Te: Persze! /örülsz/ Akkor gyere értem, ha kint nem találsz, az ebédlőben leszek! Zelo: Oké, 5 perc és ott vagyok érted! Szia! Te: Szia! /lerakod a telefonod/ A
telefonod becsúsztatod a zsebedbe, a válladra rakod a táskád.
Megigazítod a hajad, majd sóhajtozva a kijárat felé mész. A kezed
rárakod az ajtóra, de ekkor valaki megfogja a karod, és hátraránt téged.
Nyugodtan megfordulsz, és látod, hogy egy nálad 2 évvel idősebb,
nagyobb darab fiú áll előtted, akiről csak annyit lehet tudni, hogy
minden héten más barátnője van, és ha valakit kinéz magának... ha kell
erőszakosan is megszerzi. A fiú: Szia! /zavarban/ Ebédelnél velem? Akkor még várnod sem kell! Te: Sajnálom, de nekem mennem kell... /kinyitod a kijárati ajtót/ A fiú: /megfogja a karod, magával szembe fordít/ Tudom, hogy éhes vagy... Gyere /bevezet téged az ebédlőbe/ Kikerüli
a sort, és leültet téged egy asztalhoz, és mondja, hogy mindjárt jön,
csak szerez neked ebédet. Gyorsan a telefonodhoz nyúlsz, és írni akarsz
egy sms-t Zelonak, de annyira kapkodsz, hogy kiesik a kezedből a
telefonod. Gyorsan lehajolsz érte, és újra elkezded írni az sms-t, de
visszaér a fiú. Lerakja eléd a menzakaját, majd leül szorosan melléd. A fiú: /megfogja a kezed/ Gondolkodtál már azon, hogy mi ketten milyen jók lennénk együtt? /közelebb hajol hozzád/ Te: /elhúzod a kezed/ Sajnálom, de nekem... A fiú: Tudom, menned kell... De ráérsz még, nem? /óvatosan megpuszilja az arcod/ Te: /ellököd magadtól/ Mondtam, hogy hagyj! A fiú: /megrángat/ Én mondtam, hogy mi ketten milyen jók lennénk együtt! /kiabál/ Te: /sírni kezdesz/ Hagyj békén! Hogy volt képed rámászni? /kiabálsz/ Ekkor
meglátod, hogy Zelo lép be az ebédlőbe, és téged keres a tekintetével.
Amikor meglát téged meglepődve, gyorsan sétál felétek. Te: /odaszaladsz hozzá/ Zelo! /a nyakába ugrasz/ Zelo: /az egyik kezével megsimogatja a hátad, ráncolja a szemöldökét/ Megkérdezhetem, hogy mi folyik itt? Te: Kérlek, menjünk el innen minél hamarabb! Ez a fiú azt akarja, hogy járjak vele! Kérlek menjünk! /a fejed a mellkasába fúrod/ Zelo: /megpuszilja a fejed tetejét/ Majd én elintézem... /odasétál az asztalhoz/ Nagyot sóhajt, majd odalép a fiú elé. Zelo: Mint láthattad, van már barátja /nyugodt, mosolyog/ A fiú: Biztosan csak ő kért meg téged, hogy játszd el a pasiját... Láttam ám, hogy előtte beszéltetek valamit... Zelo: Nem hiszed el? Nem baj, csak az a lényeg, hogy ne mássz rá a barátnőmre... Remélem érthető voltam! /feléd fordul/ A
fiú: /feláll az asztaltól/ Lefogadom, hogy miután kiértek az iskola
kapuján újra csak két jóbarát lesztek... De se baj, holnap is
megtörténhet, sőt, akár még ma is... /vigyorogva hozzátok sétál, majd
megfogja a kezed/ Tényleg jártok? Te: I...i..igen /zavarban/ A fiú: Nem hiszek nektek... Zelo: /megfogja a kezed/ Nem baj, akkor mi már távozunk is! Te: /hátra fordultok/ Oké... De... /megcsókolod Zelo-t, majd ránézel a fiúra, és kacsintasz rá/ Mehetünk... Majd kézen fogva kisétáltok az iskolából. Amikor kiértek, rögtön elengeditek egymás kezét, és nevetni kezdtek. Te: Bocsi, hogy megcsókoltalak /nevetsz/ Zelo: Nem baj, jól csókolsz /harapdálja a szája szélét/ Te: /meglepődsz, zavarban/ Én... Zelo: /vakarja a tarkóját/ Sajnálom, ha megbántottalak... Csak így gondolom /átkarolja a derekad/ Te: Erre most nem igazán tudok mit mondani... /elpirulsz, a szemébe nézel/ Zelo: Nem is kell mondanod semmit /megcsókol/
|